Mennyi az annyi? Nagyon sok!

Az internetezésben jártas iho/repülés olvasók néhány klikkelés árán csodálatos statisztikához juthatnak a Wikipedia keresőjében, a „Legnagyobb darabszámban gyártott repülőgépek listája” címre kattintva.

A nagyon terjedelmes lista az ötezernél több példányban gyártott 109 különféle típusú repülőgép adatait tartalmazza. Így: a típust, a gyártó országot, a gép kategóriáját, jellemzőjét, a gyártott gépei számát, a típus különlegességét és a gyártása kezdetét-végét.

A szigorú időrendet követve az öt-tíz ezer példányban épültek kategóriájában 69, a tíz- és húszezer közötti darabszámúak között 29, a húszezret meghaladó gyártási mennyiség csúcsosztályában pedig tíz típust találunk.

A teljes listát terjedelmi okokból nem tesszük közzé. Viszont egy-egy érdekes típusnál kicsit elidőzve arról is megpróbálunk képet alkotni, hogy mi indokolta a sokszor elsőre érthetetlenül magas darabszámot.

A legfelső kategóriában az abszolút világrekorder 43 000-nél több darabbal a Cessna–172-es. Ez az időjárásálló fém négyszemélyes lett a légi Ford, a mindenes és családi amerikai légi jármű. Klasszikus elrendezés, kormányzás, kis légellenállású orrkerekes futómű, variálható motorok. 1956 óta máig, licencben is készítik.

A második (az első katonai) a 36 183 példányban készült Iljusin Il–2 Sturmovik. A csatarepülők ősapja, az alul páncélozott gép a német tankok igazán hatásos ellenfeleként harcolt, hátratüzelő lövésszel a vadászokat is elhárította. 1941–45 között, de licencben másutt még tovább is gyártották, komoly szerepe volt a II. világháború keleti frontján a szovjet győzelemnek, Il–10-es változatát a háború után is sorozatban szerelték, és a háború utáni magyar légierőnek is típusa volt.

A harmadik helyen a világháború egyik ásza, a BF/Messerschmitt–109-es. 34 852 készült belőle, a licencpéldányokkal együtt, 1936-tól 1954-ig gyártották. Készült Spanyolországban, Hispano-Suiza motorral, Csehszlovákiában Aviaként, Jumo-motorral, a Győri Vagon- és Gépgyárban 309 109-est szereltek össze a háború alatt. Rendkívül egyszerű, anyagigénytelen, bárhol gyorsan építhető, könnyű védővadász. A tömeges angolszász légitámadások okán készült a legtöbb, de a háború vége felé már a H változat sem bizonyult elég hatásosnak.

A negyedik, ötödik és hatodik helyen ismét kisebb polgári gépek, az amerikai magánrepülő-ipar típusai tanyáznak: a Piper Cherokee (32 770, most is gyártják), a Cessna–150 (23 949, az ideális kétszemélyes oktatógép, vajon a most indult Skycatcher lesz-e ilyen sikeres?), illetve a Cessna vállszárnyas család egy nagyobb és erősebb típusa, a 182-es (23 237, de ebből is készülnek még új példányok).

Következik húszezernél valamivel nagyobb példányszámban két újabb világháborús vadászgép, a Supermarine Spitfire és a Focke-Wulf Fw–190-es. Előbbi egyben feltehetően a nagy világégés legszebbre sikerült repülőgépe, momentán Burmában próbálják megtalálni az állítólag a RAF által valaha ottfelejtett, beládázott zsírúj gépeket. A Focke-Wulf képében megjelenik az első csillagmotorral (is) gyártott repülő a listán.

A 20-40 ezres táblázat alján szerepel, de lehet, hogy valahol az elsők között kellene, hogy legyen egy másik csillagmotoros, egy Magyarországon is jól ismert legendás kétfedelű, a Po–2-es. Az biztos, hogy a kétfedelűek listáját magasan vezeti. Jóindulatú, lassú, megbízható gép, a magyar polgári repülés háború utáni egyik első típusa. A bizonytalanságot pedig az okozza, hogy a húszezernél több dokumentáltan megépített példányhoz képest ezrével készültek 1952 után is belőle, kisebb üzemekben, javítóműhelyekben. Futárként és éjszakai bombázóként is használták, szinte elpusztíthatatlan volt, viszont erősen hozzájárult a sztálingrádi győzelemhez, amint a város utcáin befordulva, minimális zajjal megközelítette és megbombázta a német állásokat. Koreában egy jet ellen is elkönyvelhetett egy „légi győzelmet”, egy F–94-es abbéli igyekezetében, hogy a lelövéséhez eléggé lelassuljon, átesett és lezuhant.

E kategóriát az alapfokú oktatásra és egyben a magas szintű bozótrepülésre egyaránt használható, ma is rengeteg példányban repülő Piper Cub zárja. Az eredetileg a Taylor Aircraftnél tervezett és gyártásba vett gép akkor vált óriási sikerré, amikor a Piper átvette a típust és néhány helyen javította, megerősítette. Egymás mögötti ülésével, végtelen egyszerűségével, tökéletes tanuló- és hobbigép, a világháború idején pilóták tízezreit oktatták rajta, volt idő, amikor húszpercenként készítettek el egyet, annyira kellett, ma pedig tőlük sárgállanak a zöldmezős repterek, amikor összegyűlnek egy-egy Bocs-találkozóra.

A 10-2000 közötti kategória élharcosa az 1940–45 között 18 842 példányban gyártott Consolidated B–24 Liberator. Jókor, jó helyen, jó időben, jó feladatra a jó bombavető.

18 680 darabbal követi az 1947-től a 2000-es évek elejéig gyártott, nálunk is kedvelt, jelenlegi legnagyobb kétfedeles, az  Antonov An–2-es. A 10 személyes gépet használói azért kedvelik, amiért a Cessna–172-est az amerikai családok: fém, időálló, egyszerű. De az Ancsa kicsit sokat iszik a kilenchengeres, ezer lóerős csillagmotorjával. Ma is megbízható mezőgazdasági gép, ejtőernyősök kedvence, újabban gázturbinával is meghosszabbítják a hasznos életét.

A kategória harmadik helyezettje egyben az első a sugárhajtású gépek között: a MiG–15-ös, a világháborút követő egyik legsikeresebb vadászgép, amelyet a Szovjetunión kívül Csehszlovákiában, Lengyelországban és Kínában is készítettek.

Tizenhétezernél több készült a Beechcraft Bonanzából, ez egyben a világ leghosszabban gyártásban lévő repülőgépe, 1947-ben adták át az elsőt, és még napjainkban is készítik, igaz, a szebbik, pillangóvezérsíkos változatot csak 1982-ig gyártották.

Ugyancsak ennek a kategóriának a részese több mint 17 ezer géppel a legnagyobb példányszámban készült, sőt, készülő helikopter, a magyar katonai repülésnek is meghatározó típusa, a Mi–8/17-es. Majd következik a listán egy másik sikeres szovjet háborús gép, a Jak–9-es, és most jön az első igazi nagyszériás, modernnek tekinthető utas- és teherszállító, a DC–3-as/C–47/Li–2-es, több mint 16 ezer példánnyal, egy belőlük a mi büszkeségünk, a Goldtimer Kármán Tódora.

Csak felsorolásszerűen a következő jó néhány híres típus: UH–1 Iroquois (16 ezernél több), és két világháborús csillag: P–47 Thunderbolt (15 660), valamint a P–51 Mustang (15 586). A T6 és a Ju–88 után megint egy, a magyar aviatikában is meghatározó típus, a MiG–21-es, ebből csaknem 14 ezer készült.

Itt szerepel a legnagyobb számban épült (nálunk ismeretlen) mezőgazdasági gépként a Chotia Weedhopper, 13 600 darabbal, 1977 óta máig vásárolják. Olcsó, egyszerű légi kistraktor. És egyik másik meglepetés, az 1936–52 között 11 024 példányban  (több országban is) gyártott Avro Anson: mint a mi FW–58-as Weihénk, mindenes továbbképző gép.

Az öt-tíz ezres kategória listája a legbővebb. A nagy darabszámokat a II. világháború gépéhsége, a légi szállítás fejlődése, és a sport, meg a General Aviation terjedése, valamint a helikopterek mindennapi használata egyaránt indokolja. Ezért ebből csak néhány különlegességet emelnék ki.

A listát a valaha legtöbbet gyártott motor nélküli, az 1933 és 44 között készült SG–38-as német siklógép 10 000-rel nyitja és az 1932–60 között 5200 darabban gyártott Grunau Baby zárja. A vitorlázógépek kultúrája az I. világháború veszteseinek megbüntetéséből ered: a németeket eltiltották a motoros repüléstől, ezért motornélkülieken kezdték meg a felkészülést – a II. világháborúra. Azonban a Luftwaffe megalakulása után is sok-sok pilótának a motor nélküli repülés volt a kezdet.

E kategóriában figyelemre méltó 1913–1918 között az I. világháborúban 8970 példányban készült Avro–504-es katonai gép. A másik fontos típus az 1967-ben kibocsátott, a legtöbb példányban épült sugárhajtású utasszállítóként a Boeing B–737-es, amelyből épp néhány hete adták át a 7500. példányt. Záró poénként egy francia motor nélküli sárkány, a  La Mouette: 1979-től máig rendelik, eddig 8000-nél több emelkedett a levegőbe.

Lehet a teljes listán csemegézni, érdemes megnyitni!