Nagyváradról Abu-Dzabiba: Csuzi István meseszerű munkahelyváltása

„Nyolc évvel ezelőtt, amikor megkezdtem a közszállítási tevékenységemet, számomra ez még egy ismeretlen terület volt. De szívvel-lélekkel elkezdtem tanulni a szakmát, sok munkába, sok álmatlan éjszakámba került, amíg teljes magabiztossággal tudtam kezelni a problémákat” – nyilatkozta az Erdély Online-nak Csuzi István, aki Nagyváradon volt a helyi tömegközlekedési vállat igazgatója. Május 1-jétől azonban már Abu-Dzabiban dolgozik: „március közepén volt egy Skype-interjú, azon sikeresnek bizonyultam, azután kihívtak, hogy személyesen beszéljünk. Tíz napra rá, március 27-én kiutaztam, itt megmutatták, nagyjából miről lenne szó, és alá is írtam egy szerződést.” Persze nem volt ennyire egyszerű.

Kellett hozzá a már említett szív és lélek, valamint az is, hogy ne hagyja magát, „2009-től a brüsszeli székhelyű Közszállítási Vállalatok Nemzetközi Szövetségének villamos-bizottságába kerültem.” Azt is fontos hozzátenni, „nem volt meg a megfelelő bukaresti támogatásom, mégis felvették a Nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalatot (HKV) és személy szerint engem a világszervezet villamos-bizottságába.”

Ezután sem állt le, „a bizottságban kifejtett tevékenységem elismeréseként 2013-ban a világszervezet alelnökének választottak. 2014 tavaszán Nagyváradon volt a világszervezet villamos bizottságának éves találkozója, ahol a jeruzsálemi, a nápolyi, a párizsi, a Salt Lake City-beli közszállítási vállalatok képviselői voltak ott a HKV mellett. A világszervezetben folytatott tevékenységem az egész világon nyilvános, így juthatott el a hírem Abu-Dzabiba.”

Hogy mi lesz a dolga? Ez: „az országban működik az Emirates National Group, ami csak a szállítással foglalkozik, ennek hatáskörébe tartozik a légi, a tengeri és a földi szállítás is. Ezen a holdingon belül van mintegy tíz cég, ezek egyike a City Transport, amelyik felel Abu-Dzabi városért, Abu-Dzabi metropoliszért és Al Ain városért. Földrajzilag ez akkora terület, mint két-három nagyobb erdélyi megye. A három említett városnak van három közszállítási vezérigazgatója, mellettük van egy gazdasági és egy személyzeti igazgató, ennek az öt vezetőnek leszek én az igazgatója. [...] Eddig a cég bérelte a buszokat a karbantartási szolgáltatással együtt. Mostantól saját buszokat fognak venni, a karbantartást is helyben akarják tartani. Optimizáljuk azt, amit lehet, mert ott is lehet megtakarítani. Ők még nem nagyon ismerik a költségoptimizálás fogalmát. Ugyanakkor be akarják vezetni Abu-Dzabiba a villamosközlekedést. Egy 1,5 milliárd dolláros projekt keretében függő villamoshálózatot fognak kiépíteni. Amikor rám esett a választásuk, nagyon sokat nyomott a latban a már említett villamos-bizottságban végzett tevékenységem és a publikációim.”

Arról, hogy mi vár rá, így niylatkozott: „Nagyváradra biztos, hogy visszajövök, nem akarok kiköltözni. Én végülis zsoldosként megyek ki egy teljesen más közegbe, mert ott az alsóbb rétegek mondhatni rabszolgaként vannak kezelve. Ott nincs szakszervezet, szociális érzékenység sem nagyon van, az indiai, pakisztáni, bangladesi bevándorlók szinte rabszolgaként dolgoznak, de pontosan ezért vannak nagy eredmények, például gombamód emelkednek az épületek. Emellett nagyon nehéz a klíma, nyáron 40 Celsius fok az átlaghőmérséklet, csak belső tevékenységet lehet nyáron végezni. Szerencsére elfogadhatóbb, 25-30 Celsius fok körüli átlaghőmérséklet van ősszel, télen és tavasszal. Ha a klímával és az emberekkel meg tudok barátkozni, akkor azt gondolom, hogy pár évet szívesen eltöltök ott. Hat hónap a minimum, amit ott kell töltenem, de korlátlan időre kérték a szerződéskötést. Tervezek időnként hazajönni, mert nem szeretnék kimaradni a váradi körforgásból. Úgy gondolom, hogy évente három-öt alkalommal sikerül majd hazajönnöm.”

A teljes interjú az Erdély Online-on érhető el.

* * *