Titokzatos oxigénbajok: nem kell olyan magasan repülni
Vagy inkább érdemes lenne újraszervezni a csendesen leépült repülőorvosi képességeket s részletesebben tanulmányozni azt, hogy az 50 ezer láb feletti repülési magasságokban hogyan viselkednek a Lockheed Martin F-22 Raptorok pilótákat életben tartó fedélzeti rendszerei.
A vadászgépekkel ugyanis rendszeresen magasabban repülnek pilótáik, mint a Boeing F-15 Eagle és a Lockheed Martin F-16 Falcon esetében szokásos 50 ezer láb (minetyg 15,25 kilométer) magas plafon, az üggyel foglalkozó cikkek egyébként megjegyzik, hogy a gép valóságos csúcsmagassága még mindig titkos adat. Kevés viszont az üzemeltetőknek is az információja arról, hogy hogyan viselkedik például a fedélzeti, autonóm oxigénellátó rendszer (OBOGS) ilyen magasságokban. Ráadásul kiderült, hogy eddig az F-22-esek OBOGS-rendszerét egyrészt nem kellett előírásszerűen átvizsgálással ellenőrizni, másrészt nem számított a repülőgép (és a pilóta) biztonságával összefüggő, kritikus fontosságú rendszerének. Nincs tartalékrendszer sem, csupán a katapultülésbe épített, kis méretű és kapacitású oxigéntartály, melyre azonban a pilótának manuálisan kell átcsatlakoznia.
Mára ez már változott, köszönhetően a 2010. november 16-i katasztrófának, illetve az azóta tapasztalt számos oxigénhiányos jelenségnek, melyeket gondosan dokumentálnak. A pilóták véroxigén-szintjét folyamatosan méri egy készülék és azonnal riaszt, ha az eltér a megfelelő értékektől. Ekkor a repülést haladéktalanul meg kell szakítani és a gép visszatér a bázisára, ahol már egészségügyi csapat és orvosok várják.
A megelőzést szolgálják az oxigénszint-mérő érzékelők és az aktívszenes szűrők is: azonban még a mai napig sem sikerült a meghibásodás okát feltárni. Az kevésbé járható út, hogy a 2008-as, a flotta földre parancsolását megelőző időszakhoz hasonlóan a gépek repülésének csúcsmagasságát 25 ezer lábban maximalizálják. Az amerikai légierő vezetői nem győzik hangsúlyozni: az F-22-es biztonságosabb, mint valaha, hiszen tavaly szeptember óta több mint 100 ezer felszállást hajtottak végre és csak a repülések 0,1 százalékában jelentkezett a fedélzeti oxigénellátással kapcsolatos meghibásodás.
A légierőnek az ügyet vizsgáló bizottsága számos ajánlást tett: ezek közé tartozik a tartalék, független oxigénellátó rendszer beépítése, a fülke belélegezhető levegője minőségének újra meghatározása, a földnek ütközést automatikusan elkerülő, a pilótától a gép irányítását átvevő rendszer telepítése is.
