Toronybúcsúztató

Székesfehérvár bejárati tornya, bár egyedi, nem minősül ipari műemléknek. Az ötvenes évek állomásrekonstrukciójának terméke, amikor a második világháborúban elpusztult nagyállomások újjáépítése elkezdődött. Az állomás vágányhálózatát is ezen felújítás alkalmával korszerűsítették utoljára, 1951-ben.

A Budapest–Székesfehérvár vasútvonal korszerűsítésének harmadik ütemében komoly változásoknak lehetnek szemtanúi a Fehérvár felé vonatozók. Megújul az állomás vágányhálózata 19 kilométer összhosszúságban (I-XV. vágányok), SK+55 centiméter magasságú peronok épülnek, amelyek fölé visszakerül a tető. Részben átépül a felvételi épület, az áruraktárt elbontják.

Székesfehérvár állomásának vágányhálózata és biztosítóberendezése is megérett a cserére. jelenleg az állomás területén 10-40 kilométer per órás sebességnél nem haladhatnak gyorsabban a vonatok, a vágányrekonstrukció, a száz kilométer per órára történő pályasebesség-emelés a csatlakozó nyíltvonali ívek átépítését is elkerülhetetlenné teszi.

Az ominózus szakaszon elég szűk helyen kellett dolgozniuk a tervezőknek. A felvételi épület és a járműjavító műhely műemléki védettség alatt van, a bejárati torony (amely hídszerű szerkezete alatt a vonatok bejárnak Fehérvárra) nem. Egyértelmű volt tehát, hogy a három építmény közül melyikhez lehet hozzányúlni – a torony csak ideiglenes műemléki védelmet kapott, de 2011-ben ezt is megszüntették.