737-esek angyalbőrben 1.
Korántsem a most népszerű Boeing P-8 Poseidon az egyetlen egyenruhás baby Boeing. A típus meglehetősen régen és többféle feladatkörben is szolgál különböző kontinensek országainak légierejét. Azt, hogy a 737-es alkalmas lehet egyes, a szállításon kívüli katonai feladatokra is, már a korai, 737-200-as változatnál nyilvánvalóvá vált. Az Amerikai Légierőnél már régóta hagyomány, hogy utasszállítókból átalakított oktatógépeket használnak navigátorok, bombázótisztek, pilóták képzésére. Nos, pont ebben a „repülő osztályterem” feladatkörben találhatta magát az a 19, speciálisan átalakított 737-200-as, melyek T-43A jelzéssel és „Gator” becenévvel álltak hadrendbe 1973-74. között.
A jelentősen több külső antennáról és a jóval kevesebb ablakról felismerhető gépen 12 növendék és hat oktató dolgozhatott egyszerre, a repülőgép hajózóin kívül. A gépek minden, a katonai és polgári repülésben használatos navigációs és kommunikációs rendszerrel fel voltak szerelve: VOR és TACAN rendszerek, LIRAN-C, inderciálisnavigációs rendszer, VHF, UHF és HF rádiók. Öt, speciálisan kialakított helyen pedig a hagyományos, csillagokra alapozott navigációt is gyakorolhatták a növendékek. Az először a Mather Légibázison, a 323. kiképző ezrednél, majd az 1990-es évektől a Randolph Légibázison a 12. kiképző ezred színeiben dolgozó gépeket csak 2010-ben, 37 év szolgálat után állították le, a repülőgépek egy része CT-43A néven, különleges helyszínekre repülő (mint amilyen a híres Groom Lake vagy más néven 51-es körzet) szállítógépként üzemel.
A ma már 737 Original néven ismert, legelső 737-es generáció legkatonásabb tagja az Indonéz Légierőnél üzemelt 737MP Surveiller. A 737-2X9 típusjelzésű civil gépből átalakított haditengerészeti megfigyelő- és felderítő repülőgép kis túlzással a mai P-8A Poseidon elődjének is tekinthető. A három átalakított gépet 1983-84. között szállították le Indonéziának. Az 5. század állományába kerülő gépek a több mint 17500 szigetből álló ország tengeri határait ellenőrzik. A gépek a Mandai városában lévő Sultan Hasanuddin nemzetközi repülőtéren állomásoznak. A gépek „lelke” a gép jellegzetes külső formáját is adó Motorola AN/APS-135 (V) SLAMMR tengeri felderítő radarrendszer. A két, oldalra néző, nagy hatótávolságú radar a repülőgép törzsének hátsó-felső részén, két csaknem öt méter hosszú burkolat alatt kapott helyet. A radar alkalmas kisebb hajók, csónakok észlelésére, megfelelő időjárási és tengerviszonyok mellett akár 100 mérföldről is.
A repülőgépet 1993-ban modernizálták. Ekkor a gép APS-504 (V) -5 radarrendszer kapott az orr-részbe, s a pilótafülkébe is több új rendszer került: Cossor Electronics IFF 350, műholdas navigációs rendszer. A gépeket szállításra is alkalmassá tették: 14 első és 8 turistaosztályon utazhatnak a magasabb rangú utasok.
Katonai vagy állami VIP-szállítógépként is használt még ma is a 737-200-as család. A már emlegetett Indonéz Légierő 2005-ben kapott egy, tisztán szállítási feladatokra használható gépet. Az A-7304 oldalszámú 737-200-as Jakartába, a Halim Perdanakusuma légibázison szolgálatot teljesítő 17. századhoz került. A gép egy, az Omage Air-nek eladott Boeing 707-es helyét és feladatkörét töltötte ki.
Az Indiai Légierő szintén szállítógépnek állított hadrendben három Boeing 737-2A8/Adv változatú gépet. A gépek már nem repülnek, helyükre három 737 BBJ2 került.
A Venezuelai Légierő egy Boeing 737-2N1-est használ még VIP-szállításokra, míg Mexikó már kivonta légierejének hadrendjéből mind az egyetlen 737-2B7/Adv gépet, mind a katonai célra sokkal ritkábban használt, korai Boeing 737-112-est. Peru légiereje két 737-282/Adv gépet használ személyszállítási feladatokra.
(Folytatjuk)
