A balatonszentgyörgyi vasútállomás megújulása

Zöldi Péter   ·   2016.12.11. 18:45
bszentgyorgy_vasutallomas_rovidlid

Az eredeti állapotokhoz való hűséget szem előtt tartva, az alapos történeti kutatásnak köszönhetően a legapróbb részletekig felújították a XIX. századi állomásépületet, a mellette álló régi laktanyaépület pedig modern megjelenést kapott.

A Déli Vaspályatársaság Buda–Nagykanizsa vasútvonalát 1861. április 1-jén adták át a forgalomnak. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp (1834–1901) osztrák építészmérnök és építési vállalkozó tervei alapján építették. A Déli Vasút különböző rendeltetésű épületeinek megjelenését szigorú célszerűség, egyszerűség jellemezte. A falazott épületek felületeit főleg nyerstéglával, vagy kővel borították, míg a kisebbeknél, például a raktáraknál deszkaborítást alkalmaztak. A nem csomóponti állomásokon háromféle típusterv szerint építettek felvételi épületeket, besorolásuk nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött. A balatonszentgyörgyi felvételi épület a DV I. osztályú típusterv alapján készült 1885–1895 között. Alapvetően megőrizte eredeti tömegformálását, nem alakították át az 1920–30-as évek nagy modernizálási hullámában, amikor több Balaton-parti állomás is neobarokk, vagy neoreneszánsz-jelleggel épült át. Mindez annak volt köszönhető hogy a település nem közvetlenül a tó partján fekszik.

Az állomásépület a felújítás után (Pálinkás Ferenc és Ruga Máté fényképei)

A típusterv szerint a felvételi épületek egy földszintes és két haránt irányú emeletes szárnnyal épültek. Ehhez az alaptípushoz képest a balatonszentgyörgyi állomás felvételi épülete további két szélső, földszintes épületrészt és perontetőt kapott. A helyreállítás szempontjából fontos volt a lehető legtöbb információ, adat begyűjtése a Déli Vaspályatársaság által épített és üzemeltetett vonalakról, azok közül is a DV I. osztályú típusépületekről. Működő, vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok segítették a munkát (Szombathely, Balatonboglárnak a jelenlegit megelőző felvételi épülete). Néhány korabeli tervlap, illetve másolata a MÁV tervtárában, az Országos Levéltárban volt fellelhető, illetve jelentős tervanyag kutatható a Közlekedési Múzeum Adat- és tervtárában. A tervtári, illetve levéltári kutatások során néhány képeslap és fényképfelvétel került elő az épület különböző korszakaiból. 2013-ban elvégezték az épület pontos felmérését, összegyűjtötték a még vélhetően eredeti épületszerkezeti elemeket, a külső nyílászárókat, árnyékolókat, rögzítőelemeket. A perontető alatti Utasellátó-pavilon elbontása során véletlenül előkerült egy otthagyott zsalutáblás ablak eredeti színezéssel, és az eredeti kőlábazatos, élszegélyezéses falfelület. A padláson tárolták a használaton kívüli zsalus árnyékolókat, a befalazott oromfali körablak kivehető szárnyát, ezek az elemek szolgáltak az utángyártás mintájául.

Az emeleti lakásokban nagyobb átalakítás nem történt az elmúlt évtizedekben, így komplett ablakszerkezetek maradtak meg. A külső homlokzati díszítőelemek után kutatva, fotók alapján, a párkányok és falsarkok mentén előkerültek a levésett, levert farkasfogas díszítőtégla-párkányok, saroklizénák maradványai. Az archív tervek és a helyszíni feltárások alapján a felvételi épület korhűen helyreállítható volt, viszont a laktanyaépület modern építészeti átfogalmazása szükségessé vált.

A rekonstrukció fő célja a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása volt a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve, a felvételi épület még megmaradt történeti értékeinek megőrzésével. Az állomásra buszon, gépkocsival vagy kerékpáron érkező utasok korszerű fogadására is gondolni kellett. Fontos volt az egykori építészeti, épületszerkezeti értékek hiteles helyreállítása és megőrzése lehetőség szerint az eredeti helyén, az eredeti anyagok felhasználásával. (Az eredeti szerkezetek egy részét felújították, sajnos nagyrészüket újra kellett gyártani.) A funkcionálisan összetartozó, de jelenleg szétszórt MÁV egységeket és szakszolgálatokat egymás közelében, tömbösített formában –az újrafogalmazott laktanyaépületben – kellett elhelyezni.

Elsőként az épületen történt, az eredeti tömegformálást módosító beavatkozások szűntek meg, így az emeletes laktanya épület leválasztása a felvételi épületről, az utólagosan, eltérő fesztávval és tagozattal készült öntöttvas oszlopokon álló perontetőszakasz elbontása történt meg. Az északi félnyeregtetős szárnyat korábban átépítették, az alépítményi munkák során figyelmen kívül hagyva az egykori boltozott szennyvíztározót, így ez a része az épületrésznek megsüllyedt. Hasonlóképpen rossz állapotban volt a túloldali szárny is, vizesedés és beázás miatt. Így mindkét rész a megtalált eredeti terveken szereplő tömeg- és homlokzati kialakítással épült vissza. Szükséges volt az eredeti homlokzati nyílásrend helyreállítása, az eredeti díszítőtégla-párkányok, lizénák és kőlábazatok, az ablakokat szegélyező vakolatdíszek, téglabetétek rekonstruálása. Megőrizve az eredeti öntöttvas oszlopokat és állványcsöveket, a perontető teljes egészében újraépült. Harmadik lépésként az épület környezetének rendezése történt meg, az előlépcsők részbeni helyreállításával, és új, az akadálymentes közlekedést biztosító rámpák kialakításával, térburkolással, zöldfelületek rendezésével, és egy új gépkocsi- és B+R parkoló kialakításával.

A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem üzemi és utasforgalmi oldalakra tagolódik. A működés a felújítás előtti állapotban igen kaotikus képet mutatott. Ezt megszüntethető volt az utasforgalmi és vasútüzemi funkciók csoportosításával, szétválasztásával. Az épület tengelyében az utasforgalom helyezkedik el, ehhez egyik oldalról kapcsolódik a forgalom-irányítást tartalmazó helyiségcsoport, míg a vasútüzemi funkciók – szeparálva az utasforgalmi terektől – a laktanyaépületben kaptak helyet. Az épület eredeti közlekedési rendszere a MÁV hajdani I., II. és III. osztályú elkülönített várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési struktúra értelmét vesztette.

Az eredeti burkolatok és felületképzések elpusztultak. A korabeli első-, másod- és harmadosztályú várók között minőségbeli különbség volt. A falakon faburkolatú mellvédfal, felette egyedi falfestés vagy szövettapéta, a mennyezetre gipszstukkó, tükrös kiképzésű mennyezeti díszítés készült. Mivel a stukkós álmennyezetről semmilyen pontos adat nem állt rendelkezésre, ezért nem volt rekonstruálható, helyette hangsúlyos íves záródású álmennyezet készült. Az utascsarnokban és az előtérben kétszínű terrazzo-burkolat kapott helyet. A harmadosztályú váró padjáról meglévő, részletes tervek alapján készültek a várótermi ülőbútorok.

A volt vendéglátó és lakófunkciót tartalmazó laktanyaépületről jelentős építéstörténeti információ nem került elő, így az igen rossz állapotban lévő épület a funkcióváltással és a korszerű szerkezeti átalakítással új szerephez juthatott. Az egyszerű kétszintes, magastetős épület szolid vakolt felülettel, az épületet kiegészítő előtetővel, tolózsalus külső árnyékolókkal, valamint a tetőn elhelyezett megújulóenergia-hasznosítás elemeivel kiegészülve új minőséget kapott. A szakszolgálatok egységei koncentráltan, alacsony üzemeltetési költséggel működhetnek. Az épületbe oktatóterem, pihenőszobák, apartmanok, üzemi öltözők, teakonyhák, szakszolgálatok pihenői kerültek. 2015 márciusában kezdődött meg a kivitelezés, a generálkivitelező a ZÁÉV Építőipari Zrt. volt.

Reméljük, hogy az állomásépület példás megújulása után a vágányzónában lévő utasforgalmi létesítmények is rövidesen megújulnak, így a jelenlegi erős kontraszt mérséklődni fog.

  • építésztervező: Pálinkás Ferenc
  • építészmunkatársak: Soróczki Judit, Ruga Máté

MÁV Zrt. MLI – Műszaki Tervezési Főosztály munkatársai

  • látványtervek: Ruga Máté
  • tartószerkezet: Főző Krisztián
  • épületgépészet: Hegyi László, Gregó Tibor
  • épületvillamosság: Gálos Zsolt, Turi Ádám
  • gyengeáram: Mészáros István, Fülöpné Jacsó Emese, Takács Péter, Antal Zsolt
  • környezetrendezés: Tóth Renáta Ágnes
  • út: Balogh Péter
  • közmű: Kovács András, Jáger Attila

Külső munkatársak

  • belsőépítészet: Göde Ferenc, Végh Zsuzska
  • faanyagvédelem: Szentiványi Imre
  • épületszerkezet: Takács Balázs, Ámon Attila
  • tűzvédelem: Csuba Bendegúz
  • rehabilitációs tervező: Székely Márta
  • statikus szakértő: Szabó László

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Vasút Nagyvasút

Száz százalékban hazai

iho   ·   2021.03.04. 15:45

A NIF Zrt. beruházásában, a Prolan Zrt. kivitelezésében ától cettig magyar fejlesztésű komponensekből épült ki a központi forgalomirányítás az újszászi oldalban, illetve a Pusztaszabolcs–Dombóvár szakaszon.