A csepeli hegyikerékpár-túraútvonal
Az arra járók az ősz folyamán lendületes fasorirtásra figyelhettek fel a régi nevén Szabadkikötő, a névváltoztatási lázban a semleges közterület-megnevezéseket is újabbra cserélő trend alapján mostanában Weiss Manfrédnek hívott úton. Az esztelen pusztítás mögött az optimisták jó szándékot láttak, és így is lett: az erdő kivágása és hatalmas földmunkák árán kerékpárút épült. Nagyon ideje volt: a becenevében is gyorsforgalmi kétszer két sávon az átlagtempó 70-100 kilométer per óra, ott a biciklisek életveszélyben voltak.
Vagyis vannak még most is, ha ebben a ramaty időben nyeregbe pattannak: az aszfaltozásig kész, több kilométer hosszú új szakaszt nem adták át. A munkások levonultak (pedig egy szakaszon, a Szállító utca és a Corvin út között nyoma sincs a kerékpárútnak), már csak a táblák és esetleg a sávok felfestése hiányzik. De ennek megvalósítása helyett minden csatlakozó ponton brutális méretű betontömbökkel zárták el a ráhajtóktól a kerékpárutat.
Helyi pletykák szerint az átadást nem valamilyen nemzeti ünneppel akarják méltóvá tenni, se nem az éghajlatunkon most eléggé egészségtelen kerékpározást akarják a kellemesebb évszakig ekképpen korlátozni, az ok ennél kacifántosabb. Meg nem erősített információk alapján a városrész – ismerve a közelmúlt útfelújításainak szomorú eredményét, a gyorsan széttöredező aszfaltot, a programozottan előbukkanó kátyúkat – eleve a terepjáró-képességű mountainbike-oknak megfelelő kerékpárútra adta be az uniós pályázatot.
Azt beszélik, sajnos azonban a fordító – nem eléggé elmélyülve a sport- és közlekedési ágban, nem ismerve Csepel földrajzát – egy súlyos fordítási hibát vétett. A „hegyikerékpár-út” („cycle path for mountain bikes”) helyett a „hegyi kerékpárút” („mountain bicycle path”) kifejezést írta be a külföldi döntés-előkészítőknek szánt anyagba. És Brüsszelben sem tudhatnak mindent: a Google Mapsben tekintélyesnek látszó Tamariska-domb alapján elhitték, hogy ide a magasabb kilométerdíjjal elszámolt hegyi kerékpárút kell. A munkálatokat a költségvetés szerint lefolytatták, és csak a végén derült ki, hogy akár elúszhat az uniós pénz, ha az átadáson egy teljesen sík, kaptatóktól mentes, legmagasabb sebességfokozatban végigjárható kerékpárút valósult meg.
Mint mondják, az utólagos korrekció első lépéseit láthatjuk a beton terelőidomokban. Ha már nem készülhetett se kerékpárút-viadukt két szél összehordta domb közé (kiesik a Tamariska-domb a szakaszból), továbbá nem jutott senki eszébe, hogy legalább néhány olyan alagutat „fúrhatnának”, ahol utólag kell ráhordani a földet, legalább néhány műtárggyal megnehezítették a biciklisek dolgát.
Ennek okán zárták le az összes ráhajtási pontot – sajnos megint egy hozzá nem értésből fakadó félreértés nyomán. Ugyanis az ötletgazda gyermeke buzgón BMX-ezik, és a szülő nem ismeri a különbséget a hegyi kerékpározás és a biciklis krossz között.
Jelenleg tehát kizárólag a legkevésbé kényelmes kétkerekű, ember hajtotta járművekkel, vagyis a BMX-ekkel rendelkezőknek tudjuk javasolni a csepeli kerékpárgerincút bejárását. Reméljük, hogy az uniós bejárás után eltávolítják a (persze most is kikerült, lásd a nyomokat) betontömböket, és más műfajú biciklisek is elérhetik biztonságban a belsőbb területeket.
