A hosszú lábú Gólya, a világ leglassabb repülőgépe

Hetven évvel ezelőtt különös mozzanatról számoltak be a korabeli lapok és rádiók, a világháború eseményforgatagában is hamar világszenzációként terjedt a hír: Otto Skorzeny, Hitler kedvenc fenegyerek-katonája egy merész kommandós akcióval kiszabadította fogságából a Führer szövetségesét, Benito Mussolini olasz diktátort. A „Tölgyfa-hadművelet” keretében 1943. szeptember 12-én a rejtekhelyül szolgáló hegyvidéki szállodát a Gran Sasso-hegyen vitorlázógépekkel landoló SS-katonák rohamozták meg, majd egy apró kétszemélyes motoros géppel sikerült biztonságos helyre vinni Mussolinit. Az akció néhány mozzanata ezen a videón is látható:

Nos, az iho/repülés számára az amúgy valóban fontos történelmi évforduló kapcsán ez a kis gép, a Fieseler gyár Fi 156 Storch, azaz Gólya nevű madara az érdekes: iskolát teremtő, zseniális konstrukcióját ez az akció tette igazán ismertté. De mielőtt a gép részleteire rátérnénk, egy másik érdekes történet vele kapcsolatban, amit az egykori Magyar Királyi Légierő vadászpilótája, Tobak Tibor írt meg „Pumák Földön-Égen” című könyvében. A lényeg: 1944 decemberében Tobak „Cica” azt a feladatot kapta, hogy a század futárgépével Veszprémből vigyen Budapestre egy vezérkari őrnagyot. Már felszálláskor látszott, hogy az időjárás nem épp kedvező, végig köd borította a tájat, de szerencsére Budapest közelébe érve a pilóta azt látta, hogy a János-hegy épp kimagaslik a gomolygásból.

„Bátraké a szerencse. Itt voltam a ködből elő-előbukkanó kilátó fölött. El-eltűnt, majd újra láthatóvá vált a torony... Talán két perce körözhettem a kilátó fölött pár méterrel, amikor a Svábhegy irányában a szemembe villant a golfpálya. Oázisként zöldellt a lustán gomolygó ködtengerben. Kantnira állított géppel fordultam rá a megmentő kis foltra. Mielőtt újra összezárulhatott volna a tejfeles fazék, már lázasan tekertem a teljes fékszárnyat, és a Storch engedelmesen libegett a kinézett placc irányába, a lehető legkisebb sebességgel süllyedve. Kissé sok volt a környéken a fa, de valahogy mégis sikerült az egyetlen jó irányt megtalálni. Még néhány méter... Érzem fő »műszeremen«, hogy sebesség már nincsen. Itt a föld... Egy pillanatra erős gázfröccs, hogy megfogja a süllyedést, majd csodálatos puha zörgés, lassú kifutás. Enyhe ívben fordulok két fa közé. És már áll a gép, szétterpesztett lábakkal, csak a motor duruzsol üresjáraton, majd kikapcsolok és végtelen csend... Az őrnagy töri meg. – Te, kérlek, úgy látom, ez nem a budaörsi repülőtér...?”

Szóval miféle gép az, amivel le (majd fel is) lehet szállni reptér helyett egy hegyvidéki tisztáson, egy svábhegyi golfpályán? A futár, felderítő és sebesültszállító célra épült Gólyát a harmincas évek közepén tervezték meg, amikor amúgy a konstruktőrök többsége azzal volt elfoglalva, hogy minél gyorsabb szerkezeteket építsen; de a birodalmi légügyi minisztérium erre a kis kategóriára is kiírt egy pályázatot, amelyre a Fieseler gyár mérnökei ezzel a vállszárnyas, hosszú és ruganyos, olajteleszkópos futószárakkal felszerelt géppel jelentkeztek. A nagy, dúcolt, téglalap alapú egyenes szárnyakat kifejezetten kis sebességre tervezték, a belépőél teljes hosszában eleinte merev, majd behúzható orrsegédszárnnyal, a kilépőélen a csűrőktől végig befelé nagy fékszárnyakkal: a gép hihetetlen lassúrepülő tulajdonságaira és pályaigényére jellemző, hogy Mussolini kiszabadításakor az érkező Fi 156-os harminc méter hosszan szállt le, majd túlterhelve, kettő helyett három személlyel 80 méter kellett csak, hogy elhagyja a talajt. Praktikusan szállítható volt a földön is, mert a szárnyait be lehetett hajtani a törzse mellé, ráadásul a gépecskéből szenzációs volt a kilátás. Nem csoda, hogy az ellenfél egyik vezére, Montgomery tábornok is egy zsákmányolt Gólyát használt személyes repülőgépként.

Gyártották Németországon kívül Franciaországban és Csehországban, sőt, néhány példányt Romániában is, az eredeti soros Argus-motort sok esetben csillagmotorral helyettesítették, összesen 2867 példány épült belőle. És további háborúkban, például Indokínában is hasznosították különleges képességeit.

Még egy érdekesség a gép utóéletéről: közvetlenül a háború kitörése előtt népes szovjet légiipari küldöttség járt Németországban, és amint ezt a jeles tervező, Jakovlev is megírja Szárnyak és emberek című memoárjában, a németek rengeteg géppel kápráztatták el azokat a mérnököket, akiket várható ellenségként valójában inkább szinte megfélemlíteni akartak a Harmadik Birodalom érzékelhető légi fölényével.

A bemutatott gépek egyike egy Storch volt, és amikor hazatérve a konstruktőrcsapat vezetői beszámoltak Sztálinnak arról, hogy a gép szinte helyből száll fel és kifutás nélkül ér földet, a vezér azt követelte, hogy neki is készítsenek olyan gépet, amely képes fel- és leszállni a dácsája kertjében. Így született a Jak–10-es, majd 12-es, utóbbi megjelent az ötvenes években Magyarországon is mentő-, majd mezőgazdasági gépként. És ez a típus szolgált bázisául a nálunk ugyancsak jól ismert, néhány példányban ma is repülő lengyel PZL–101 Gawron, majd a PZL–104 Wilga tervezéséhez. Így él tovább a Storch „vérvonala” egészen napjainkig, ráadásul van egy másik leszármazotti ág: a Storch megjelent a mai piacon is, mint ¾-es méretű replika, illetve mint otthon összeszerelhető kittgép.

E sorok írója 1989-ben ott lehetett Bécsújhelyen, ahol az osztrák–magyar közös szervezésben rendezett vitorlázórepülő-világbajnokság nyitányaként nagyszabású repülőnapot tartottak. Ekkor láthattam először „élőben” ezt a fantasztikus gépet. Átkelepelt fölöttem, meglehetősen furcsa érzésekkel bámultam: a Gólya az erős ellenszélben vagy 30-40 kilométeres földhöz viszonyított sebességgel, mondhatni rémületesen lassan repült. Addigi tapasztalataim szerint, ha egy gép ilyen csigatempóban laffog, az előbb-utóbb le is kell, hogy essen: naná, hogy nem esett le. Akkor még nem tudtam, hogy igazán erős szélben, igazán jó pilótával a bot mögött, a Storch még hátrafelé is tudott repülni.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!