Általános vitára alkalmas a személyszállítási törvény
A kormánypárti képviselők, valamint az LMP és Szili Katalin független képviselő igen szavazatával általános vitára alkalmasnak tartotta az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága hétfői ülésén a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényt.
Jávor Benedek (LMP) bizottsági elnök jelezte, hogy pártja terjedelmes méretű módosító javaslatot fűz a törvényjavaslathoz. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára erre úgy reagált, hogy minden módosítást megtárgyalnak, ha kell, a javaslattevővel is.
Az államtitkár a törvényjavaslat legnagyobb előnyének azt nevezte, hogy amit jelenleg négy ágazati törvény tartalmaz, az egységesen, kódexszerűen jelenik meg az új javaslatban. Jelezte, hogy a tervezet egy éve kész, azóta a kormányzati szervek mellett a szakma és a társadalmi szervezetek is megvitatták.
Az államtitkár elmondta, hogy eddig a közösségi közlekedés középtávú finanszírozása hiányzott, az éves költségvetések között lavíroztak a szolgáltatók. Tavaly erre a célra 550 milliárd forintot fordított az állam, ebből 350 milliárd volt a MÁV-é, 130 milliárd a BKV-é, míg a maradék a vidéki városoké. A legnagyobb tételt, a MÁV-ot vizsgálva a 350 milliárd forint egyharmada a pályahasználati díj, amit visszakap az állam. A másik harmad a munkabér és annak közterhei, így annak fele is vissza jut a költségvetésbe, végül csak az utolsó harmad, azaz 60 milliárd forint az, amelyből működtetni kell a társaságot.
Fónagy János szólt arról is, hogy a javaslatban elválik egymástól a megrendelő, a finanszírozó és a szolgáltatást teljesítő. Minden magyar település napi három pár közösségi járatra jogosult, ez a minimális szolgáltatás. Ma a települések 15 százalékában ennél kevesebb a járatok száma. A törvényjavaslat egységes menetrendet, tarifát, kedvezményrendszert és fejlesztést irányoz elő. Végül kiemelte, hogy a közszolgáltatás túl nyúlhat az országhatáron, amennyiben ott magyarok élnek.
A vitában felszólalók üdvözölték a törvényjavaslat létét, az ellenzéki képviselők pedig főleg a hiányzó elemeket sorolták. Így nem látták a közlekedésszervezők funkcióját, a közösség érdekében történő tevékenységüket.
