Amelia Earhart – a japánok foglyaként halt meg?

Egy 2012-ben, egy amerikai állami archívumban fellelt fotó alapos elemezése vezet a jelek szerint arra a következtetésre, amit a pilótanő és navigátora eltűnésének magyarázataként már korábban is emlegettek, de azért a leginkább a titokzatos tragédiát kísérő „szokásos” konspirációs teóriák közé soroltak: a földkörüli repülése alkalmával a leghosszabb, csendes-óceáni szakasz során nem zuhant le a gép, nem kerültek navigációs hiba miatt lakatlan szigetre, vagy ha ilyesmi is történt velük, túlélték a kényszerleszállást és a japánok fogságába estek.

Amint erről portálunk is beszámolt, Amelia Earhart és navigátora, Fred Noonan nyugat–keleti irányban próbálták körberepülni a Földet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937 július 2-án a Lockheed Electra az új-guineai Lae-ből szállt fel, de a startnál a gép hasa alatt lévő keretantenna megsérült, és emiatt nem tudtak pontosan navigálni rádiójelek alapján.

A terv szerint a Howland-szigetre kellett volna érkezniük, de miután a gép nem szállt le és a követésére kirendelt amerikai hadihajó sem tudta felvenni vele a kapcsolatot, azonnal megindult az azóta is eredménytelen kutatás.

Az elmúlt évek során a kutatás fókuszába a Howland-szigettől délkeletre ötszáz kilométerre fekvő Nikumaroro nevű atoll került, amelynél a tengerfenék műszeres átfésülése mágneses anomáliát jelzett, de igazából magát a roncsot nem találták meg, de más, perdöntő bizonyítékra sem bukkantak, a szigeten talált csontmaradványok DNS-vizsgálata sem mutatott egyértelmű azonosságot.

A most bemutatott fotók azonban egészen máshol készültek: a japánok által már elfoglalt Marshall szigeteken, egy kikötőben. A képen egy ülő alak látható, félhosszú hajjal, akit egy fotóazonosítással foglalkozó szakember nagy valószínűséggel Earhardtként azonosított, egy álló figura pedig, nagyon jellegzetes hajvonalából ítélve a navigátor Noonan lehetett, a kép jobboldalán pedig egy vontatott bárkán egy nehezen kivehető tárgy mutatkozik, amelynek méretaránya megegyezik az Electra törzsének hosszával.

Vagyis a történet eszerint úgy alakulhatott, hogy az üzemanyag kifogyásával  valahol kényszerleszállt párost a japánok foglyul ejtették, kémkedéssel vádolhatták őket, a Marshall szigetre szállították volna a gépet és a személyzetet is, majd feltételezések szerint Saipanon őrizték őket, de hogy miképp haltak meg, kivégezték volna őket vagy a betegség és a rossz bánásmód végzett-e velük erről semmit nem tudni.

A fényképfelvételek alapján az ügyről készült dokumentumfilm alkotói mind az amerikai, mind a japán hatóságokat megkeresték a kérdéseikkel, de gyakorlatilag semmiféle értékelhető válasz nem érkezett. A japánok érthető mód manapság sem lennének túlságosan büszkék arra, hogy még évekkel a hadiállapot beköszönte előtt ellenségként kezelték és gyakorlatilag halálra ítélték volna az amerikai pilótát és navigátorát.

Egyes jelek szerint az amerikai hatóságok esetleg valamit tudhattak a sorsukról, de ezt azért nem hozták volna nyilvánosságra, mert nem akarták, hogy a kémkedés gyanúja rávetüljön az Egyesült Államokra, a háború után pedig nem akarták megzavarni az alakuló amerikai–japán kapcsolatokat egy olyan történettel, amely nagyon is mély nyomokat hagyott az amerikai közvéleményben.

A további részleteket a hét végén a History Channel mutatja be kétórás dokumentum-adásában.

* * *