Búcsú és Gyimesbükk
Az autós követők számára a csíksomlyói búcsú napja a pihenést jelentette, bár reggel és este én elmentem csinálni 1-1 képet a megosztva közlekedő zarándokvonatokról. A délutáni menetre kifejezetten szerencse, hogy időben elindultam, Csíkszeredán átjutni a lezárások, terelések és a dugó miatt kellett úgy másfél óra. Végül éppen sikerült egy képet ellőnöm az aznap Alcsíkban mozgó Mátyás-Traxxról... Mentem volna inkább vonattal!
Vasárnap a Székely gyors és a Csíksomlyó expressz az utasok felvétele után Madéfalván egyesült, és két mozdonnyal az élén Gyimesbükkre kerekedett. Sajnos az úton nem lehetett a Mátyás-mozony elöl, mivel a Traxhoz értő mozdonyvezetőnek hegyi vasúti vizsgája nem volt, a hegyi vasútra jogosítvánnyal rendelkező vezérnek pedig a Traxx típusismeret hiányzott a repertoárjából. De a Trakció gépe keményen dolgozott az Asea mögött, még így is jó volt látni a komoly emelkedőn fölfelé tekergő gigászi vonatot. A korábbi évek tapasztalata szerint Gyimesbükk a vonat érkezésétől fogva a tömeg miatt autóval megközelíthetetlen és átjárhatatlan, az ünnepségen a fotózás így szintén a vonat fedélzetén utazó kollégáinkra maradt.
Reggel épp a zarándokvonat után két tehervonat is volt, ezért úgy gondoltam, inkább ezen a gyönyörű helyen maradok egész nap, hátha jön még más vonat is. Jött is, a második tehervonat után hat órával egy személyvonat - de azért nem bánkódtam, kifejezetten nyugtató és pihentető volt egy fél napot a hegyoldalban ücsörögni. Eltelt még pár óra, aztán a leshelyről is jól belátható Karakó-völgyhídon átzakatolt a hazafelé tartó zarándokvonat. Itt jegyzem meg, csupa napsütés, gyönyörű idő volt a hétvégén, így hatodszor már végre megérdemeltem, hogy ne ázzak bőrig a hegyen. A madéfalvi tolatások idejét kihasználva a Székely gyors fotózásával folytattuk Csíkrákoson a napot. A Madéfelvára hazatérő szerelvénymenetet is megvártuk, bár már erősen sötétedett, hangulatos fotókat lehetett készíteni az ezúttal csak nyolc kocsis vonatról.
