airbus

A JAL az XWB két változatát rendelte meg, az Airbus meg akarja duplázni gépei számát a szigetországban.

Kínai, vietnami, szingapúri megrendelések, szinte kizárólag keskeny törzsű gépekre.

A négyszáz üléses könnyebb változat főképp a kínai piacra számít, de ott még helyre kell állítani a belföldi repülés presztízsét.

Van olyan kihalóban lévő típus, ami csak húsz éve repül. Viszont akadnak még közforgalomban farokkerekes ősök is.

Regionális kisjetek alkonya, brazil előretörés nagyobbakkal. Nem igazán öreg gépek sivatagban, még hiányzó oroszok és kínaiak.

Airbusokra kerül az állomány egy része, de kiknek hirdettek ATR-állásokat? Bizonytalanság a csúcsvezetés körül.

Az erős trend folytatódik: a szomjas négyhajtóművesekért továbbra sem rajonganak a légitársaságok.

Egy típuson belül a 787-eseknél a legnagyobb a különbség. A valóságos árakról persze alig tudunk valamit.

Az IAG-csoport új keskenytörzsű Airbusainak többségét a spanyol diszkont tagtársaság kapja.

A tízgépes kontingensből megszületett az első, miért fontos, hogy szilárd burkolat nélküli pályákon is üzemelhessen az A400-as?

Az elhunyt pilótákon vagy a szerencsén múlott, hogy nem történt tömegkatasztrófa az A300-as balesetekor.

Radikálisan csökkentik a Francia Légierő repülőgép-beszerzéseit: a lépésből ismét az Airbus jön ki rosszul.

Minden létező idő- és költségvetési keretet túllépve, az ígért képességek csupán egy részével rendelkezve ugyan, de a Francia Légierő első Airbus A400M szállítógépe hivatalosan is hadrendbe állt.

Készül a gép megnövelt felszállósúlyú változata, de vajon lesz-e „regionális” szélestörzsű Airbus?