aluljáró

A felújítás alatt álló állomások közül sorozatunk első részében a Dózsa György útira emlékezünk.

Mindig furcsa érzés, ha a magától értetődő beavatkozásokat kisebb csodaként próbálják meg eladni nekünk.

Bár nem számolunk be róla minden nap, azért szaporodnak a váci állomáson a használati nyomok. Egy rosszindulatúról adunk hírt most.

Ha létezik igazán elszúrt, lélektelen műtárgy, a HÉV szentendrei végállomása előtt éktelenkedő gyalogosaluljáró biztosan az volt. Az elmúlt évben egy kis ráncfelvarráson esett át.

Mintha csak ma lett volna az átadás. De nem, mégis huszonhét éve volt. És ennyi idő is elég a végzetes elavuláshoz.

Most kivételesen egy közúti közlekedést szolgáló létesítményt dícsérünk fel. Még ha méretre apróság is.

Drága játékszer, vagy mindennapi segédeszköz?

Van az úgy, hogy a mindennapi elintézendőknek elleneszegül az időjárás. Ami egyébként évszaknak megfelelő, gyönyörű.

Másfél év ideális idő egy döntően EU-támogatásból megvalósult, tehát csak részben magunkénak érezhető nagyberuházás sorsának nyomonkövetésére.

Hogy ne mindig csak a rosszat írjuk meg. Köszönjük!

Közzétette a NIF a váci aluljáró elöntésével kapcsolatos jegyzőkönyvet. Ennyi lenne?

És mindig lefelé folyik... Ezzel nincs is semmi baj, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mások meg nem „foglalkoznak” vele.

Szombathelyen szépült meg a vasútállomás: az aluljáróba rengeteg fényképet tett a GYSEV.