Demjánékon vagy a kormányon múlt-e a Hainan-kudarc?

A Malév-Hainan féle tranzakció kudarcának okairól hozott nyilvánosságra új mozzanatokat az [origo]. Az internetes portál szerint Demján Sándor cége és a kínai társaság 1,2 milliárd forintot költött az előkészítésre, de tavaly novemberre kiderült, hogy a kínaiak elállnak az üzlettől. A portál értesülései szerint a Trigránit és a kormány egymást hibáztatja a történtekért.

2011 nyár elején a kínai cég ötfős csapatot küldött Budapestre, hogy egy itt létrehozott projektirodában kidolgozzák az új Malév üzleti tervét, működési modelljét és minden olyan részletet, ami az induláshoz szükséges. Az elképzelések részletezettségét jellemzi, hogy ezer lépésből álló tervet dolgoztak ki.

Demján Sándor és a Hainan a közel tízfős projektcsapaton kívül a tervezéshez több külső tanácsadót is felfogadtak, akiknek díjazását a Hainan és a Demján-csoport fele-fele arányban fizették ki, az államra tudomásunk szerint nem hárultak ilyen költségek – írja az [origo]. Egy névtelenséget kérő forrás szerint csak Demján cégének 2 millió eurójába, közel 600 millió forintjába került a készülődés, a terv pedig az lett volna, hogy később a költségeket ráterhelik az újonnan alapítandó vállalatra.

A portál információi szerint a Budapestre küldött kínai főnök, Khai Zu siker esetén a Malév új vezérigazgatója lett volna. Khainak neve van a szakmában, amerikai állampolgárként 15 éven át a Northwest Airlines egyik vezetője volt, később a HNA más légitársaságainál volt vezető beosztásban. Egy vele tárgyaló forrás úgy jellemezte, hogy magas, katonás fellépésű nő, aki rendet tartott emberei között.

Ami a kudarc közvetlen okait illeti, a portál kormányzati forrása szerint Demján Sándor azzal a javaslattal élt, hogy a kínai fél ne csak a saját kisebbségi tulajdonrészének arányában tegyen be pénzt az új cégbe, hanem az ő tulajdonának is biztosítsa a fedezetét. Egy, a Demján Csoport pénzügyi lehetőségeit ismerő másik forrás azonban tagadta, hogy ilyen javaslata lett volna Demján Sándornak, és hogy ne lett volna pénzük a projektre. A kínaiaknak mégis voltak aggályaik a projekt pénzügyi hátterét illetően. A Malév felső vezetésének egyik tagjánál például arról érdeklődtek a kínaiak, hogy „van-e Demjánnak pénze”, és egy, a Malévval foglalkozó, a kínai csapattal informálisan egyeztető szakember is azt állította, tudomása szerint a magyar üzletember nem tudott vagy akart pénzt tenni az üzletbe.

A Malév-projekt a Demján terveit ismerő forrás szerint úgy állt volna össze, hogy kisebbségi állami tulajdon mellett megközelítőleg 50 millió euró (mintegy 15 milliárd forint) beruházást igényelt volna a magyar üzletember részéről, és ugyanennyivel szállt volna be a kínai fél is. Egy kormányzati forrás azt mondta, hogy a szerinte meglévő pénzügyi bizonytalanságnak jelentős része volt abban, hogy a Hainan visszavonulót fújt, egy Demjánhoz közel álló informátor szerint azonban „rugalmasabb és nagyvonalúbb döntéshozatalra lett volna szükség” a kormány részéről. Összességében azonban szerinte az hiányzott, hogy „jobban kistafírozza a kormány a Malév-projektet”, és ezzel vonzóbbá tegye a beruházást. Az ő meglátása szerint a kormány túlságosan felértékelte, hogy a kínai félnek mennyire éri meg beszállni egy új Malévba. „Azt hitték, az európai uniós piaci jelenlét nagyon sokat ér” - tette hozzá.

Az [origo] összeállítása szerint az üzlet megvalósulását végső soron az is hátráltatta, hogy nagyon lassan haladt előre, és mire összejött volna, a Hainan elbizonytalanodott a rossz európai gazdasági környezet miatt. A HNA úgy látta, az „Európa kapujának” nevezett modell túlságosan nagy befektetést igényelne, ezért még három év után is veszteséget termelne az új cég.  A levél szerint az üzleti terv túlzottan optimista és kockázatos volt. Gondot okozott a kínai félnek az is, hogy az uniós szabályok miatt maximum 49 százalékos tulajdona lehetett volna a cégben, és bárhogy alakították volna a részvényesi megállapodást, sehogy sem kerülhetett volna többségbe.

Az üzlet végét jelentő levél kitér arra is, hogy az eredeti kis, közép-európai légitársaság tervével szemben Demján és a Hainan is azt tartotta volna előnyösnek, hogy egy nagyobb, kínaiak tömegét Budapestre szállító, és innen Európai célállomásokra továbbvivő légitársaság jöjjön létre. A Demján-csoportot valójában nem a légitársasági érdekelte igazán, hanem a kínaiak tömeges megjelenéséből fakadó ingatlanberuházások – mondta el az [origo]-nak a Demjánék Malév-stratégiáját részletesen ismerő forrás. Részben ezért szerepelt a tervekben az, hogy évente 3 millió átszálló kínai utas jön Budapestre, és ezek egy része a városban is megjelent volna.

„Demjánnak ezért és a légitársaság tulajdonjogával járó politikai befolyás miatt is érdekes volt projekt” - magyarázta még, de azt már nem részletezte, hogy ez a befolyás pontosan mit jelenthet. Annyi biztos, hogy a nemzeti légitársaság fontos szereplőjévé válhatott volna a magyar gazdaságnak, és ebben Demjánnak komoly súlya lett volna a magyar állam és a kínai fél mellett. A nagyszabású, a légitársaság mellett egyéb fejlesztésekkel is járó beruházás azonban elúszott, és a több mint hat évtizedes múlttal rendelkező Malév végül minden erőfeszítés ellenére utód nélkül szűnt meg.