Digitális támogatással a szakadékba?

Szakmai körökben közhelynek számít, hogy a kelet-európai országok általános technológiai lemaradása alól kivételt képeznek a legújabb technológiai ágazatok. A konferencián elhangzottak és a kapcsolódó standokon bemutatott fejlesztések megerősítették ezt a megállapítást.

Apró hangsúlybeli eltolódások kivételével a nemzetközi előadógárda ugyanarról az oldalról közelítette meg a vasúttechnológia és az IT-forradalom összekapcsolódásának részleteit: nyomonkövetés, a kapacitások hatékony kihasználása a valósidejű menetadatok elemzésével, vonzó felhasználóbarát felületek a teher- és személyfuvarozásban egyaránt, egységes arculat, satöbbi. Egyedi hangot leginkább Raimund Feldmann, az SBB Infra projektmenedzserének előadása ütött meg, ami az IT-projektek szűrésének, kiválasztásának és továbbfejlesztésének módszeréről szólt, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési összeg a szolgáltató és a végfelhasználó számára is a lehető leghatékonyabban emelje a szolgáltatás minőségét. Mindez a látszólag végtelen anyagi források felett rendelkező Svájcból tanulságos intés volt. Ezen túl a mezőny kiegyenlített: a cseh, a román és a magyar vasút fej fej mellett fejleszti saját IT-rendszerét, komolyabb szakmai elemzést igényelne annak eldöntése, hogy melyik a rugalmasabb, praktikusabb, felhasználóbarátabb. Addig is marad azonban két mardosó probléma.

Egyrészt a minden szinten egységesülő Európában digitális szinten újratermelődni látszik a nemzeti vasutakra korábban jellemző és ma hatalmas anyagi áldozatok árán talán visszaszoríthatónak tűnő megosztottság. Akkor is, ha – példának okáért – a román CFR IT-rendszere külön modult kapott annak érdekében, hogy Kürtösön csatlakozni tudjon a magyar vasút IT-rendszeréhez. Van tehát értelme nemzeti szinten kezelni ezeket a hálózatokat?

Másrészt, a végfelhasználót a végtermék érdekli. A több évtizede vágányszabályozást nem látott mellékvonalon billegő Bz utasait csak igen kis mértékben fogja vigasztalni, hogy a negyvenéves technológiát képviselő szerelvény mozdonyvezetőjének szolgálati idejét és fékszázalékát is biztosan működő, világszínvonalat képviselő rendszer tartja kézben.

Nyilvánvaló, hogy a digitális technológiához történő felzárkózás nemzeti érdek, a bemutatott fejlesztések pedig ennek a felzárkózásnak a tartóoszlopai. A felzárkózás azonban organikusan, nagy területre szétterjedően, egyensúlyi állapotok során keresztül kell, hogy megvalósuljon és nem a szakadék szélén egyensúlyozva. A konferencián elhangzottak és a fizikai valóság közötti, jelenlegi szakadék széle leomlással fenyeget. Lehetséges, hogy e téma kevesebb jól szabott öltönyt mozgat meg, de az egyensúly jegyében szeretnénk további konferenciákat a mellékvonali járműpark fejlesztésének perspektíváiról, esetleg az EU-korridoroktól távolabb fekvő fővonalak felújításának innovatív, költséghatékony módszereiről. A világszínvonaltól való elmaradás megengedett és az sem baj, ha e fejlesztéseknek IT-támogatása is lesz.