Égi premier, dráma a felhők fölött: egy Malév-siker története 1. rész

„Nagy valószínűséggel a világ legmagasabban előadott színházi darabját tekintethették meg az easyJet London–Verona járatának utasai – hangzik az easyJet április 23-án keltezett közleménye. – A rendhagyó Shakespeare előadás a légitársaság 10.20-as gépén zajlott, 37 ezer láb magasan. A The Reduced Shakespeare Company egy órás játéka során a drámaíró rövidített műveinek egyvelegét tekinthették meg az utazók. Az easyJet a brit reptereken várakozókat már hétvégén is Shakespeare előadásokkal lepte meg, a mai, különleges színházi élmény viszont a magassága miatt a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülhet.”

Nos: a hír igaz is, de azért mégsem. Legalábbis nem ez volt az első égi premier. E sorok írója szemtanúja és boldog részese lehetett egy színházi előadásnak, amely a Malév egyik Boeing 737-es gépén történt, még 1991 szeptemberében. A darab Hernádi Gyula Csillagszóró című egyfelvonásosa volt, az Arizona színház társulatának előadásában, és természetesen a légitársaság személyzetének közreműködésével, útban Budapestről Larnacára.

Megtaláltuk a beharangozó sajtótájékoztatóról szóló tudósítást a távirati iroda archívumában: „A világ első légi színházi bemutatójára kerül sor szeptemberben az Arizona Színház és a Malév jóvoltából” – jelentette be Mikó István színházigazgató, aki a premier idejét szeptember 27-ében jelölte meg. – Aki nem tud ott lenni a légibemutatón, az a kőszínházi premier után a földön izgulhatja végig a fordulatos cselekményt, amelyet egy fiatal újvidéki művész, Pintér Gábor rendezett. Kárász Péter, a légitársaság szóvivője hozzátette: „a Malév az Air Tours és az Air Budapest közreműködésével a színházat egy háromnapos ciprusi úttal kombinálták, s a rendhagyó előadás így kerül értékesítésre.”

Hogy ne csak saját élményeimre támaszkodjam, beindítottam a lavinát: egy kedves egykori légiutaskísérő közreműködésével feltettük a kérdést a Facebook illetékes (malévos) csoportjaiban: ki emlékszik még erre a különleges alkalomra. Nos, a reagálók egyike nem volt más, mint Déri Tamás, a Malév akkori vezérigazgatója.

„A világon ez volt az első ilyen esemény – írta. – Ez egy szuper utazás volt, négy napos út Ciprusra, három éjszaka Limassolban. Mikó István keresett meg, hogy szponzoráljuk a darabot. A véleményem az volt, hogy ebből nagyon jó marketing-fogást lehetne csinálni a Malévnak, és természetesen a darabnak is. Titokban megszerveztük az előadást, amelyben a Malév különböző részlegeinek a csapata csendben, információ kiadása nélkül hajtotta végre a feladatot (feltehetően egészen a sajtótájékoztatóig – a szerző.) A Malév Air Tours szervezésében közel száz fizető utas volt a fedélzeten, plusz a meghívott újságírók (a Magyar Rádió tudósítójaként így kerülhettem én is a gépre – a szerző).

A színészek egy része Malév-egyenruhában szállt be, mintha munkát végeznének a fedélzeten, a másik része utasként ült a gép különböző pontjain. Forgács Péter volt az egyik gépeltérítő, aki kiverte az igazi MALÉV stewardess kezéből a kínáló tálcát. Ezzel indult az előadás, ami gyakorlatilag a gép LCA-ba érkezéséig tartott. Óriási siker, felejthetetlen élmény volt mindenkinek. A fizető utasok borzasztóan élvezték, hogy a világon elsőként részesei lehettek egy ilyen előadásnak. Ma is büszke vagyok arra, hogy a Malév olyan szenzációs csapattal rendelkezett, hogy ezt az eseményt is végre tudtuk hajtani. Ez egy volt a sok ötlet közül, amit sikerült megvalósítanunk, és jellemző volt arra az aktivitásra, amely a több mint ötezer akkori Malév-dolgozó odaadó munkájának volt köszönhető” – írta az akkori vezér, Déri Tamás.

Mint az eddigiekből is kiderül, a darab és a helyszín, a cselekmény körülményrendszere tökéletesen egybevágott: egy olyan dráma, amelynek dramaturgiai lényege egy gépeltérítés, hol is mutatható be hitelesebb körülmények között, mint egy valódi utasszállító fedélzetén, egy valódi járaton? Amennyire emlékszem, a hatás valóban rendkívüli volt. Az utasok nem egyszerűen nézői, hanem inkább részesei, legalábbis közeli szemtanúi lehettek a történéseknek, és színházi szempontból ez a testközeli játék, színész és néző ennyire közvetlen kapcsolata sem volt épp megszokott. Bizony, az előadás közben időnként nem ártott gondolatban elismételni, hogy ez: színház, igaz, hiperreális helyzetben, és díszletek között.

Jellemző példa, amit a Malév tisztelt-szeretett fotósa, Tóth Béla mesélt: az előadás megkezdésekor az elülső széksorok egyikében ült, és a jó fotóriporter reflexeként azonnal felemelkedett a helyéről, hogy dolgozni kezdjen, de a terroristák főnöke ráüvöltött, sőt, ráfogta a (természetesen színházi) fegyvert, hogy: azonnal üljön vissza! Béla vissza is ült, jobb nem kikezdeni ilyen veszekedett terroristákkal... De azért persze fotózott is. (Sajnos a képeiből az iho/repülés egy szerződéses kötelezettség miatt nem kaphatott.)

A következő részben az előadás egy a nézők számára láthatatlan, de annál fontosabb résztvevője idézi fel az előkészületeket és az előadást: a járat kapitánya, Mihály Károly.

(Folytatjuk)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!