Egyáltalán hányan voltak? Egy baleset furcsa utóélete

A Hewa Bora Airways kongói légitársaság július 8-án történt balesetével kapcsolatban egyelőre még az sem igazán biztos, hogy a szerencsétlenségnek hány áldozata volt. Mint jelentettük, feltehetően – az aktuális műholdképek szerint, merthogy a reptéri kötelező meteorológiai adatszolgáltatás nem volt elérhető – az esemény igen rossz időjárási viszonyok közepette történt, viharban, zuhogó esőben. A társaság egy 46 éves Boeing 727-100 típusú gépe Kisangani repülőterének megközelítése közben, a 13-as pályától körülbelül háromszáz méternyire csapódott a földnek.

A Hewa Bora elnöke még aznap azt mondta, hogy a fedélzeten 110-en voltak, közülük 53 élte túl a balesetet, 46 holttestet találtak meg, tizenegyen eltűntek. Július tizedikén, tehát két nappal később már 112 utasról beszéltek plusz hatfőnyi személyzetről, akik közül csak ketten élték túl a balesetet. A Kongói Demokratikus Köztársaság központi kormánya már 53 túlélőről és összesen 127 emberről beszélt, akik a baleset pillanatában a gép fedélzetén voltak, hozzátéve, hogy a társasági „alulbecsülte” a szállított utasok számát. Mint ezt más országok gyakorlatából tudjuk, a fedélzeten lévők pontos száma, a korrekt utaslista egyike azoknak a dokumentumoknak, amelyek nélkül egy járat nem indulhat el, nemcsak az esetleges baleset utáni azonosítás miatt, hanem a biztonságos repülés érdekében, hiszen az utasok száma lényeges összetevője a súlypontszámításoknak.

Az Aviation Herald összefoglalója szerint újabb három nap elteltével a társaság elnöke már arról beszélt, hogy a gép nem háromszáz, hanem 1000 méterre a küszöbtől fáknak ütközött, és ekkor a Hewa Bora vezetője kereken kimondta, hogy a balesetért egy kiképzés alatt álló légiirányító volt a felelős. A köztársaság szállítási minisztériuma említette a túlterheltség kérdését, de ugyanaznap két légiirányítót a hatóságok őrizetbe vettek. A Kisangani Repülőtéren a légiforgalmi irányítást szolgáltató cég, a Regie des Voies Aeriennes, rövidítve RVA határozottan visszautasította a vádakat, tagadta, hogy irányítási hiba okozta volna a katasztrófát. A cég szerint valóban kiképzés alatt álló irányító kommunikált a géppel, de két, teljesen kiképzett és hatósági engedélyekkel rendelkező légiforgalmi irányító felügyelete alatt. Az RVA tiltakozott az ellen, hogy két irányítóját őrizetbe vették, miközben még nem fejeződött be semmiféle vizsgálat a baleset ügyében, ami megalapozná az ellenük felhozott vádakat. Hogy a két irányító mit követett el, arról sem a hatóságok, sem az irányítás felelősségét felvető légitársaságiak nem nyilatkoztak konkrétan.

Miközben a rendőrség az irányítókat tartóztatta le, addig a közlekedési tárca a légitársaság működési engedélyét  függesztette fel a vizsgálat befejezéséig. A Hewa Bora weboldalán ennek az intézkedésnek nyoma sincs: a címoldalon a baleset napján keltezett közlemény olvasható, amelyben a társaság kifejezi együttérzését a az áldozatok családjai iránt, és bejelenti, hogy még nincs pontos információja a túlélők és a halottak számáról.

A repülésbiztonsággal foglalkozó internetes fórumokon többféle feltételezés olvasható: a szakmabeliek egy része szélnyírást feltételez, amely többek megfogalmazásában kivédhetetlen meteorológiai jelenség, mások viszont azt mondják, olyan nemprecíziós megközelítési eljárást hajtott végre a gép személyzete, amelyhez nem voltak adottak az időjárási feltételek.

Az Afrikai Légitársaságok Szövetségének főtitkára a napokban tett közzé éles hangú nyilatkozatot, amelyben gyakorlatilag elutasítja az afrikai légiközlekedés biztonsági kockázatairól, a fegyelmezett repülési kultúra hiányáról, a hatóságok gyengeségéről szóló európai vádakat. nem említi a kontinensre vonatkozó nem túl kedvező baleseti adatokat, viszont azt állítja, hogy a francia kormány azért szorgalmazza repülésbiztonsági okokra hivatkozva feketeafrikai légiszállítók kitiltását az Európai Unióból, hogy helyettük a francia légitársaságok szabadon terjeszkedhessenek járataikkal a térség országaiban.