Egyedül a föld körül: egy fiatal nő repül a többi nőért

Megkezdte földkörüli útját az a pilótanő, aki csaknem 26 ezer kilométert tervez lerepülni, tizennyolc országot érintve, és útja során harminc helyen száll le, hogy megmutassa, elsősorban a fiataloknak, gyerekeknek: az álmok megvalósíthatók, a lányok, nők álmai is, és az ő repüléssel kapcsolatos álmaik is...

Shaesta Waiz valóban különleges életutat járt be eddig. A kezdet volt a legszokatlanabb: szülei a szovjet–afgán háború elől vándoroltak ki és Waiz egy menekülttáborban született, az Egyesült Államokban. Iskolái ennek megfelelően nem voltak épp nagyon jelesek, mondhatni az alsó középosztály alatti lehetőségek voltak nyitottak a számára: más afgán nőkhöz hasonlóan ő sem látott más életpályát maga előtt, mint korán férjhez menni és nagy családot alapítani.

A repüléssel történt találkozása terelte őt egészen más irányba, és a tehetségét támogató különféle ösztöndíjak tették lehetővé, hogy mostanra az Embry-Riddle repülőegyetem végzőse lehet, egyben ő lett a legelső afgán születésű polgári hölgypilóta. Útja során épp az a célja, hogy alapítványán keresztül további pénzeket gyűjtsön, immár nem magának, hanem más nőknek világszerte, akik a repüléssel, illetve a modern tudományokkal és technológiával szeretnének foglalkozni.

Az indulás Floridában volt, Daytona Beach repülőterén, majd Ohio államban Columbus következett, a Beechcraft Bonanza néhány napja innen repült Montrealba. Majd Új Fundland következik, és az egyik leghosszabb szakasz, 1374 mérföld az Azori-szigetekig, onnan Spanyolország, Anglia, Róma az útvonal. Kairón, Dohán és Dubain keresztül repül a pilóta tovább kelet felé,  India, Thaiföld, Szingapúr, Indonézia; Ausztráliában ismét több megálló lesz, majd megint néhány hosszú óceáni szakasz Új-Kaledóniába, a Fiji-szigetekre, két további leszállás után Hawaiii, majd egy csaknem 2200 mérföldes repülés Kaliforniáig. Innen már mondhatni könnyű dolga van a pilótalánynak, különféle amerikai nagyvárosok és légikikötők felkeresése után, három hónap repülés végeztével az érkezés ismét Floridába.

A gép egy 2001-ben gyártott (nem pillangó-vezérsíkkal szerelt) Bonanza A36, lajstromjele N364ER, a szokásos felszereltség mellett a Garmin, a BendixKing és a Honeywell látta el a gépet adományként  plusz műszerekkel, nem beszélve a Bose fejhallgatóról. A gép a szárnyban és a szárnyvégeken lévő tankokban 114, plusz a kabinban elhelyezett tartályban plusz száz gallon üzemanyagot vihet, így a hatótávolsága 2800 tengeri mérföld, majd 5200 kilométer, szolgálati csúcsmagassága 5000 méter feletti, a gépen van oxigénrendszer.

Az egyetem végzősei és diákjai közül egy húszfős csapat segített az előkészületekben és segíti az út végigrepülését is.

– Amikor rátaláltam a szenvedélyemre, a repülésre, akkor kezdtem kihívások elé állítani magam, akkor kezdtem olvasni, komolyabban tanulni matematikát. Azóta látom másképp a világot, és a égboltot is – nyilatkozta Montrealban a pilótanő, de azt is bevallotta: amikor beül a gépébe először mindig az a gondolat fogja el, hogy micsoda szerencséje van, hogy az ő hátterével idáig eljutott, és aztán, hogy ezt mások is megérdemelnék...