Élet a jegypénztáron kívül, 1. rész: A doboz

Aktuális ez az igényünk, hiszen ahogy megírtuk, az új jegykiadó szoftver (és hardver) bevezetésével drámaian lelassult a kiszolgálás a jegypénztárakban. Alternatív megoldás után kell néznünk. Szerencsére a jegyautomaták egyre szaporodnak, de velük sem fenékig tejföl az élet.

Persze nem szeretnénk itt fanyalogni, pusztán az abszolút mindennapi utazó szemszögéből nézünk körül a lehetőségek között. Az abszolút mindennapi utazó pedig nem mozog otthonosan a virtuális cuccok világában, messze van tőle a digitális átállás, ügyeit a Polgárablakban Kormányablakban intézi, folyosó végi kisablaknál, mint a Monarchiában, kártyát legfeljebb arra használ, hogy készpénzt vesz fel vele, amivel aztán a sárga csekket befizeti a postán.

Akárhogy is van, ő az alapfelhasználó, a rendszert rá kellene optimalizálni.

Akkor útra, kalandra fel, lépjünk be az elővárosi állomásépületbe hónap negyedik-ötödik napján, regisztráljuk, hogy megint óriási a sor a négyből nyitva tartó két pénztárnál, majd forduljunk megkönnyebbülve az automaták felé.

Hoppá, ott is óriási a sor. Optimizmustól eltelve azért ebbe a sorba állunk, de lépésről lépésre figyeljük, a ketyegő drága másodpercek (7 perc múlva indul a vonatunk) alatt mit alakítanak potenciális utastársaink.

Elnézést, pikírtek leszünk és minden apró hibát szóvá fogunk tenni. Nem kocsmai kötekedésből, hanem azért, mert a tizenakárhány lépéses jegyvásárlásnál simán összejöhet minden vásárlónak fejenként húsz másodperc töprengés, három embernél így már simán le lehet késni egy vonatot.

A leggyakoribb irányba, Budapest-Nyugatiba szeretnénk utazni, ahogy az itt megforduló páciensek nyolcvan százaléka. Gyors áttekintés a képernyőn, itt még viszonylag szerencsénk van, mert a célállomás neve szerepel a kiemelt billentyűkön, van azonban olyan állapota a képernyőnek, amikor nem szerepel rajta. Ez elég hihetetlen, ilyenkor az ember még egyszer és még egyszer végigolvassa, mire a betűbillentyűkért nyúl, hogy beírja a célállomást. Javaslatunk: két gyorsbillentyű a legfelső sorban, ez egyik Budapest-Nyugati, a másik mondjuk Rákospalota-Újpest számára.

Itt most ki nem kap szívbajt? Ami piros, az tilos, ráadásul áthúzva, biztosan valami katasztrofális hibát követtünk el! Második pillantásra sikerül el is olvasnunk az üzenetet, megnyugszunk, amúgy is kártyával fizetnénk. Ha viszont nem, ha már bekészítettük az aprót, akkor átkozódva kiállunk a sorból. Lekéstük a vonatunkat, és a mögöttünk állóknak is keresztbetettünk. Javaslat: ez az üzenet bannerként állandóan legyen ott a képernyőn, amikor aktuális. Azért, ha értelmeztük, még rá kell böknünk a megfelelő gombra, ez is idő.

Jó, jó tudjuk, menjünk már tovább! Ez egy tök felesleges képernyőüzenet. Azaz nem, abban az esetben, ha nem erről az állomásról akarunk jegyet váltani, először itt tudunk beavatkozni és meghatározni a kiindulási állomást. Mondjuk, ha én ilyen szándékkal közelednék az automatához, rögtön a legelső képernyőfelületen keresném az erre utaló lehetőséget, és nem bíznék abban, hogy a harmadik lépésben majd véletlenül szembejön a megoldás. Rossz, hibás logika, alapvető változtatásra szorul. Javaslat: a legelső lépésben legyen meg a honnan-hová állomáspár választásának a lehetősége.

Amennyiben nyugodtak vagyunk, nem toporognak mögöttünk tízen, nyugodtan tanulmányozhatjuk ezt a képernyőképet, az előbbi nihil után hirtelen elképesztő mennyiségű adat csorog ránk. Megfigyelésünk szerint a legtöbben ez előtt az információhalmaz előtt hezitálnak, nem tudván vele mit kezdeni. Gyakorlott ebayezők rutinosan nyúlnak a jobb felső sarokba és állítják be a darabszámokat, az ötödik automatás vásárlás után pedig mindenkinek otthonos lesz ez a látvány. Van néhány nyugtalanító pont azért: csak teljesen üres, elhagyott éjszakai állomáson mernénk a kosárpiktogramhoz nyúlni, mert ki tudja, hol kötünk ki. Úgyszintén nem világos a bal felső billentyűsor funkciója, persze próbálgatni lehet. Bátortalan javaslat: nem lehetne ezt a megelőző, nagyon információhiányos felülettel összevonni?

Ez a felület a kedvencünk. Azt sugallja, hogy itt feltétlenül ki kell választanunk egy vonatot a naponta leközlekedő akárhányból. Precíz utasok, miután megértették a feladatot, szépen el is kezdik görgetni a képernyőt az általuk kiszemelt vonathoz, ezzel persze megint csak mennek, mennek a másodpercek. Javaslatunk: a szoftvert úgy kellene módosítani, hogy csak abban az esetben jelenjen meg ez a felület, amikor útvonalvariációk, vagy helyjegyes és helyjegymentes vonatok között kell választani. Adott helyzetben az útvonalvariáció esete sem áll fenn, hiszen nincsen olyan utas, aki Vácról Veresegyházon át szeretne a Nyugatiba utazni.

Megint úgy tűnik, hogy az előző felülettel összevonható lenne ez az összegzőjellegű információ. Nem tudhatjuk azonban, hogy az újabb utazásra invitáló billentyűvel vajon a láthatatlan és bizonytalan identitású kosárban lévő jegyekhez adhatunk még hozzá újabb jegyeket, vagy óvatlanul töröljük az egész eddigi, fáradtságos munkával összehordott információhalmazt?

Mentalitás kérdése, hogy az automatát egy érzelmek nélküli pénztárospótléknak tekintjük, vagy egy új dimenziókba betekintést engedő készüléknek. Előbbi esetben még elmegy a készpénzzel való vacakolás, utóbbiban már felesleges. Az automata nem egy további nyitva lévő pénztárablaknak tekintendő, hanem egy, a pénztárnál sokkal gyorsabb, személytelenebb, praktikusabb virtuális ablaknak, ahol – engedjük meg nekik ezt a luxust – azok róják le utazásuk ellenértékét, akik már nem tartanak maguknál készpénzt, tehát egy olcsóbb, gyorsabb, biztonságosabb rendszerben képzelik el az életüket. Az automata használata jutalom és nem alternatíva. A telekommunikációs kapcsolat megszakadása, áramszünet, földindulás esetére még mindig ott van a kisablak, amely mögött, mint a neve is mutatja, pénzt tárolnak. Utazott az utóbbi egy évben a MÁV-Start járatain olyan utas, akinél nem volt bankkártya?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!