Eltűnt 777-es: felhagytak a kutatással az óceánon

Az ausztrál, a maláj és a kínai hatóságok közös közleményben jelentették be, hogy „felfüggesztik” a tengeralatti kutatást a 2014 márciusában eltűnt Boeing 777-es után, amely Kuala Lumpurból szállt fel Peking felé, de a fedélzetén lévő 239 emberrel máig tisztázatlan körülmények között nyoma veszett, legnagyobb valószínűséggel valahol az Indiai-óceán Ausztráliától nyugatra eső térségében.

A kutatás a Malaysia Airlines MH370-es járata után először a Dél-kínai-tenger vizein indult, hiszen a géppel akkor szakadt meg a kapcsolat, amikor ebben az övezetben a vietnami irányításnak kellett volna bejelentkeznie. Ekkor azonban nemcsak a rádiókapcsolat szakadt meg a géppel, hanem megszűnt működni a 777-es transzpondere, válaszjeladója, illetve állapotjelzője, az ACARS is, vagyis a földi irányítás nem láthatta, nem követhette a 777-est és nem kaphatott adatokat a helyzetéről és rendszerei működéséről. Hetekig tartott, amíg kiderült, hogy elsődleges radarjelzések (katonai észlelések) szerint a gép valójában a vietnami légtér előtt visszafordult, átszelte ismét a Maláj-félszigetet, majd északnyugatnak repült, ekkor rögzítették az utolsó elsődleges radarjelet.

A későbbiekben a repülőgép lehetséges pozícióját egy automata műholdon keresztül vett, de adatokat nem tartalmazó „pingjeinek” az elemzése alapján határozták meg egy százhúszezer négyzetkilométeres területen, Ausztrália partjaitól nyugatra. Közben a gép egyes darabjait a víz Afrikában vetette partra, Madagaszkárnál, Mozambiknál, Tanzániánál, Reunion szigeténél és Dél-Afrikában is. Ezeknek a roncsdaraboknak a többségéről be is bizonyosodott, hogy a Malaysia 777-eséről származnak, az is világos volt tehát, hogy a gép valamiképp és valahol valóban az Indiai-óceánban végezte, az egyik, a szárnymechanizációból származó alkatrész kapcsán pedig azt is megállapíthatták, hogy a gép behúzott fékszárnnyal csapódott vízbe, ami feltehetően azt jelenti, hogy nem volt pilóta a fedélzeten, aki megpróbálta volna viszonylag simán a felszínre tenni a gépet.

A 777-es sorsáról persze mindeközben rengeteg teória kering a mai napig, kezdve a terrorakciótól, folytatva valamelyik pilóta szándékos cselekményével, szóba került a kihermetizálódás, voltak, akik ebben az esetben is a lítiumos akkumulátorok tüzét okolták, nem beszélve az olyan összeesküvés-elméletekről, mint titkosszolgálatok akciója, vagy földönkívüliek beavatkozása...

Miközben a kutatóegységek nem találtak sem nagyobb roncsdarabokat, sem észlelhető roncsmezőt az óceán fenekén, a kutatásra kijelölt zónához képest több teória javasolta a keresés kiterjesztését. Egyfelől egyes szakértők szerint a gép a kerozin kifogyása után nem zuhant feltétlenül azonnal a vízbe, hanem még tovább „vitorlázhatott”,  komoly távolságot megtéve a keresési zónához képest dél felé. A legutóbbi hónapok érdekes elmélete viszont az volt, hogy a pilótafülke egyik ablakának fűtőberendezése gyulladt volna ki, ami az oxigénrendszer szivárgásával együtt okozott volna tüzet, és hirtelen dehermetizációt a pilótafülkében. Ez a teória a kutatás szempontjából azért lett volna fontos, mert feltételezések szerint a gép a hiányzó pilótafülke-ablak miatt nagyobb légellenállással repült, vagyis éppenséggel nem hogy túlrepült volna még délebbre a kutatási zónához képest, hanem már korábban, a kutatási zónától északabbra kellett, hogy elfogyjon az üzemanyaga és történt meg a vízre szállás vagy vízbe csapódás. Erre hivatkozva javasolták sokan, hogy a kutatást ne hagyják abba, hanem terjesszék ki egy az „ívhez” képest kétszáz mérföldes területre észak felé. A most kiadott közlemény azonban nem tükröz semmiféle ilyen szándékot semelyik javasolt irányba.

A kutatást három hajóval folytatták, tenger alatt vontatott szondákkal, de az egyik hajót már tavaly nyáron átirányították egy más feladatra. Most az eredeti terveknek megfelelően és a tiltakozások ellenére felhagynak a tengeralatti kutatással, a közlemény hangsúlyozza, ez nem volt könnyű döntés és „szomorúan” kellett, hogy meghozzák az illetékesek. Azonban a legjobb tudományos háttér, a legmodernebb technológia és a területükön legjobb, legképzettebb profik közreműködése ellenére sajnos a kutatás során nem sikerült megtalálni a repülőgépet – olvasható a közleményben, amely óvatos fogalmazásban azt is hozzáteszi: miközben különféle tudományos tanulmányok folytatták a lehetséges zónák meghatározását, mostanáig nem fedeztek fel olyan új információt, amely meghatározná a repülőgép valóságos fellelhetőségét. Vagyis ezek szerint a három érintett ország hatóságai valójában elvetették a keresés kiterjesztését délre vagy északra, tehát a kutatást.

Az eltűntek családtagjaiból alakult civil kezdeményezés, a Voice370 reagálásában kijelenti: nem megengedhető, hogy egy kereskedelmi repülőgép nyom nélkül eltűnjön, felhagyni a kereséssel nagyfokú gondatlanságot jelent. A csoport szintén a kutatás beindítása óta felbukkant új adatokra és elméletekre utal, amelyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. A hatóságoknak nemcsak a 239 utassal és hozzátartozóikkal szemben van felelősségük, hanem az egész világgal szemben is, hogy megválaszolják a kérdést, mi történt a 370-es járattal, nyilatkozta az egyik hozzátartozó.