Fairford 2013: óriásmadár a fiókáival
Portálunkon néhány napja már írtunk a Fairfordban rendezett repülőtalálkozóról, közelebbről arról, hogyan fogadták a magyar Gripen-bemutatót, és arról is olvashattak, hogy épp húsz éve repült először magyar gép a világ legnagyobb katonai airshow-ján. Most következzék egy alapos összefoglaló Fairford '13 más látnivalóiról is.
Most is bebizonyosodott az az igazság, hogy korán kell kelni ahhoz, hogy jó helyről lehessen fényképezni. Kétfős csapatunk a kapunyitás előtt már 1-1,5 órával a repülőtér kerítése mellett állva várta a 7:30-as kapunyitást. (Itt meg kell jegyeznem azt, hogy korábban, más repülőnapokon szerzett tapasztalataimtól eltérően itt a bejutásra várakozók érkezési sorrendben, szép hosszú sorban várakoztak. Ezek a sorok később, a nap folyamán a mellékhelyiségeknél is megjelentek.)
A biztonsági ellenőrzés és az előre megvett jegyek (a helyszínen nincs lehetőség belépő vásárlására) érvényesítését követően foglaltuk el a kiszemelt pozíciónkat a pálya középénél, várva, hogy 10:00 órakor elkezdődjön a bemutató. Eközben a helyiek székek, kisebb sátrak, szélfogók telepítésével és természetesen teázással múlatták az időt. Megjegyzendő, hogy nagyon kényelmesen lehetett a nézőtér szélét jelző szalagnál tartózkodni, nem tömörültek össze a nézők. Fairfordban, az Angliában „megszokottaktól” eltérően, eső nem esett. Az előrejelzések napsütést és 29-30 C-fokot jósoltak, de ez csak a vasárnap egy részében teljesült.
Az idei „The Royal International Air Tattoo” a korábbi évekkel ellentétben az amerikai légierő nélkül zajlott, a tengerentúlon életbe lépett költségvetési megszorítások miatt. Az F–22 Raptor vagy esetleg az F–35 Lightning II repülését biztosan szívesen látta volna a kilátogató és piknikező nézők tömege. Mindkét nap ugyanazon típusok repülését láthattuk, csak a sorrend változott, kivéve a Patrouille de France repülését, a kötelék csak vasárnap tartott bemutatót; illetve még egy-két support-gép fel- vagy leszállása is gazdagította a látványt.
Hollandiát a megszokott módon a narancssárga-fekete festésű F–16AM és a szintén díszfestésű Q–17-es lajstromszámú AH-64D Apache képviselte. Rövid együtt repülést követően külön-külön is bemutatták programjukat, amelyekből a más repülőnapokon élvezhető, igen látványos infracsapdaszórás sajnos kimaradt. Úgy látszik, hogy Fairfordban szigorúbbak a szabályok, mint máshol.
A helikopterek között láthattuk a Finnországból érkezett NH90 TTH-t, amelyből a személyzet egyik tagja egy, a finn zászló színeiben pompázó nagy szivacskesztyűvel integetett a nézőknek.
Nagy-Britanniát egy AgustaWestland Apache AH1, egy Lynx AH7 és egy Chinook HC2 képviselte.
A Chinook repülése nagyon látványos volt. Nehezen hihető, hogy egy ekkora helikopter hozzáértő kezekben milyen mutatványokra képes: szűk fordulók, bedöntések, meredek emelkedések, süllyedések jellemezték a repülést. Különleges volt az a rész, amikor a pilóta „letette” a két hátsó futóműre a helikoptert és így gurult a futópályán, majd ezt megismételte „rükvercben” is és így hátrafele emelkedett fel. Mindeközben az egyik loadmaster a helikopter hátsó ajtaján át integetett, a másik loadmaster pedig a helikopter oldalajtaján derékig kilógva „nézelődött”. A személyzet a repüléséért meg is kapta a Sir Douglas Bader Trophy díjat.
A Lynx repülésénél kiemelkedő volt az a manőver, amelynek során a helikopter lebegésből hátrabukvencet csinált.
A repülőgépek közül a legnagyobb figyelem a hidegháború deltaszárnyú bombázója, az XH558 Avro Vulcan B2 repülését követte. Mind a 4 Bristol Olympus hajtómű hangja, mind pedig a repülőgép méltóságteljes, kecses mozgása felejthetetlen élményt nyújtott. Nagyon szép repülőgép, függetlenül attól, hogy a Blue Danube típusú atombomba hordozására tervezték. Reméljük, hogy még sokáig láthatjuk az égen.
A szombati nap egyik várt programja volt a G-XLEA lajstromú British Airways Airbus A380 és a Red Arrows kötelék repülése. Egy ilyen hatalmas repülőgép mellett a kis Hawk-ok olyanok voltak, mint ha apró madárfiókák követték volna anyjukat. Vasárnap a RAF bemutató köteléke az Airbus A400M Atlassal repült együtt.
A franciaországi St. Dizierből érkezett Dassault Rafale C bemutatója nagyon dinamikus volt. Szinte végig forszázzsal repült, amelynek során köszönhetően a párás időnek a gépen szép pára leválások voltak fényképezhetőek. Vasárnap a leszállás után, a futópályán a gép szembefordult a közönséggel, de ekkor a Rafale orrfutó kormányzása meghibásodott, így néhány percre, a hiba elhárításáig, a futópályán keresztbe állva késleltette a már a pályán álló Red Arrows felszállását.
A MiG–29-est látni mindig nagy élvezet! Ez jutott az ember eszébe, amikor a lengyelországi Minsk Mazowieckiből érkezett repülőgépet nézte. A felszállásnál nem emelkedett egyből a magasba, hanem 200-300 méter hosszan a futópálya felett alacsonyan tartotta a pilóta a gépet, majd ezután emelte fel. A hang és a látvány leírásával nem is próbálkozom.
Magyarországot a levegőben a 40-es oldalszámú JAS–39 EBS HU Gripen, a statikus soron pedig a 603-as Ancsa képviselte. A Gripent Langó Viktor százados repülte. A várt eseményt, a kiengedett kerozin utánégetővel történő begyújtását sajnos nem sikerült észlelnünk.
A „történelmi” gépek közül egy Avro Lancaster repülését érdemes megemlíteni egy díszfestett függőleges vezérsíkú Tornado GR4-essel: a híres Gátrobbantók századának egykori és mai gépe kötelékezett az 1943-as Operation Chastise emlékére. Mint erről az iho/repülés is megemlékezett, idén volt hetven éve, hogy a brit légierő egy e célra felállított alakulata Lancesterekkel és „pattogó bombákkal” támadta meg a Ruhr-vidék gátjait. A Gátrobbantók kötelékrepülése után a Tornado még egy áthúzást repült teljesen hátranyilazott szárnyakkal.
A szombati napon délelőtt fellépő Frecce Tricolori csak a rosszidős programját tudta lerepülni, a délután és vasárnap repülő kötelékek, a Breitling Winwalkers a tornázó lányokkal és a nézőket beterítő fehér füsttel, a Royal Jordanian Falcons, Red Arrows, Patrouille de France és a svájci PC-7 Team, amely a repüléséért megkapta a King Hussein Memorial Sword díjat, már a teljes, megszokott programjukkal szórakoztatták a nézőket.
A francia kötelék vasárnapi programja nem volt zavartalan. Azt vettük észre, hogy a pálya mentén álló tűzoltóautók bekapcsolták a kék villogóikat, majd a műsorvezető bemondta, hogy a 2-es számú gép hajtóműve meghibásodott, így a bemutatót megszakítják. A gépet a 3-as számú Alpha Jet kísérte a leszállásig. A cserealkatrészt egy, a kötelék színeiben tündöklő, de szám nélküli Alpha Jet hozta meg délután, így a formáció részt tudott venni még ezen a napon, Párizsban, a Tour de France befutójának alkalmából rendezett ünnepségen.
A statikus soron a számos hazai repülőgépen kívül a külföldi meghívottak közül kiemelhetjük a jordán légierő C-130H -asát, a Brazíliából érkezett Embraer R-99-t, a görög légierő EMB-145 AEW&C-jét, az Írországból érkezett CN-235M-100 tengerészeti felderítőgépet, a franciáktól a Mirage F.1 CR-t vagy a Németországból érkezett Tornado ECR „Artic Tiger”-t, amely megkapta a legjobb festés díját.
Maga a repülőprogram 17:30-ig tartott, de a statikus sorok, árusok végignézése miatt az utolsók között hagytuk el a repülőteret, amely 20:30-kor zárt be.
Összegezve a látottakat elmondhatjuk, hogy megyünk jövőre is!
