Globális flottajelentés, izgalmas számok – 5. rész

iho   ·   2015.08.16. 08:45
tu-154_cim

A Flightglobal adatbázisának részleteiről szóló sorozatunk utolsó darabja leginkább az egykori Szovjetunió, illetve a mai Oroszország típusairól szól, de megnézzük azt is, vajon mi a helyzet például a kínai gyártmányokkal.

Ancsa más orral, háromágú légcsavarral: a gázturbinás változat

A nagy adattömeg ábécésorrendbe van rendezve, úgyhogy az Airbus után rögtön az ukrán Antonov következik, és rögtön egy csemegével: összesen öt példánya repül közforgalomban az An-3-asnak. Ez a globális géppark egyetlen kétfedelű típusa, és nyilván azért kerülhetett be a listába, mert míg az eredeti tizenkét személyre engedélyezett, az lgt-Ancsa az erősebb hajtómű és a nagyobb terhelhetőség révén eléri a tizennégy személyes alsó határt; a másik fontos különbség, hogy a cenzus jetek és légcsavaros-gázturbinás gépek lajstromaként határozza meg magát, és mint tudjuk, az eredeti Ancsa csillagmotorral repül.

A legmagányosabb Antonov továbbra is a legnagyobb, sőt, a világ legnagyobbja, a Mrija. A 225-ös hathajtóműves óriás továbbra is egyetlen gépként árválkodik, vagyis a fél vagy negyedkész második példányt a cég továbbra sem tudja befejezni.

Ritka madár nálunk: An-26-os tehergép magyar lajstrommal a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren

A már régebben gyártott típusok szinte mindegyike viszont még mindig komoly példányszámmal szerepel a táblázatokban, a négyhajtóműves An-12-es negyvenhat, a 24-es száztizenöt, a 26-os száznegyvenkét géppel, miközben a váltótípusoknak egyelőre nincs akkora sikere: a 28-as tizenhat, a 30-as egy, a 32-es huszonhat, a 38-as három példányban repül a civil forgalomban. A 72/74-es szárnyfölötti hajtóműveivel sikergépnek indult, különlegesen rövid fel- és leszálló tulajdonságaival, de abból is csak huszonhét repül, a 140-esből kettő, a 148-asból hét, a 158-asból hat.

Persze minden Antonov mellé oda kell képzelni a katonai felhasználók itt nem ismertetett számait is, de például a nemrég prototípusként bemutatott 178-as is egyelőre csak tíz gépre szóló biztos megrendeléssel jutott a listára. Az ugyancsak hatalmas Ruszlán, a 124-es tizennyolc gépes flottát tudhat magáénak, plusz megint a katonai gépek. Ha viszont az ukrán gyártó vezérigazgatójának hinni lehet, akkor a cég évi huszonöt új gépre futtatja fel a termelést, remélhető tehát, hogy az új típusok mellett növekvő számokat találunk jövőre.

A 178-astól sokat vár az Antonov

Az ugyancsak felfutóban lévő kínai repülőgépgyártás eredeteiben erősen kapcsolódik az egykori szovjet aviatikához, remélem eléggé pontosan és diplomatikusan fejeztem ki magam. Sikertípus például a Xian MA60-as, amelyből már negyvenkettő repül legfőképp ázsiai légitársaságoknál. A gép nem más, mint az An-26-os átdolgozott változata, és gyaníthatóan elsősorban az ára teheti olyannyira versenyképessé, hogy hatvannyolc példányra van érvényes szerződése is a gyártónak. Ami pedig a mostani fejlesztéseket illeti: a COMAC két típusa közül az ARJ21-es, amely a kínai típusengedélyt már megszerezte, és leginkább az MD-80-90-es sorozatra hasonlít, kilencvenhét megrendelt géppel tűnik fel a listán, a még csak épülő prototípusként létező Boeing- és Airbus-kihívó C919-es ötvenöt lekötött példánnyal. De mindkét gép mindegyik megrendelője kínai légitársaság, kivéve a két ARJ-t vásárló burmai Myanmar Airways.

A C919-es remélhetőleg jövőre már repül

És akkor a többnyire nálunk is repült orosz-szovjet típusok. Kezdjük a szeretett, Malév-színekben is sikeres Il-18-assal: nyolc van még forgalomban belőle, Afrikában egy, Ázsiában három, egyikük Észak-Koreában üzemel, és van még Kubában is dolgozó példány. De ami a legérdekesebb, nem is kell olyan messzire mennünk, hogy működő Il-18-ast lássunk, a Moldovában működő Sky Prim Air is üzemeltet egyet, és időnként külön a repülésimádóknak indít helyi járatot vele.

Az orosz állami vezetést kiszolgáló speciális légitársaságnál kettő van belőle, mint ahogy két négy farokhajtóműves klasszikus Il-62-esből is, az észak-koreai Koryonál még kettő, és ezzel a néggyel sajnos „ki is fújt” az egykori remek interkontinentális nagy madár listája. (Egyébként egy a csehektől bérelt példány rövid ideig Malév-színekben is repült.) Viszont láthatóan helyettesíthetetlen, továbbra is népszerű az Il-76-os: a négyhajtóműves tehergépből száz példány dolgozik a polgári légiforgalomban, és persze még jónéhány katonai gépként.

Korábban ez volt az elnöki különgép: Rosszija Il-62-es

Teljesen eltűnt viszont a listáról a Szovjetunió első szélestörzsűje, az Il-86-os, utolsó feltűnő hír róla az volt, amikor az Aeroflot félreállított gépeinek egyike kigyulladt Seremetyevón. Utódja, a 96-os pedig már csak Kubában létezik közönséges civil típusként, Oroszországban a Rosszija flottájában repül, érdekes, hogy a táblázatban két gép szerepel az állami vezetők utaztatásával megbízott társaság színeiben, de amikor idén februárban Putyin Magyarországra látogatott, nem két, hanem három ilyen nagy madár mozgott Moszkva és Budapest között.

A Putyin-féle Il-96-osok egyike a ferihegyi 13-as bal pályára igyekszik

Globális flottajelentés: sorozatunk korábbi részei

Korelnökök Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából
Airbusok és Boeing-jetek sorsa, Jumbolinók és Fokkerek
Regionális utasszállítók, a régiók közti megoszlás számai
Egyfolyosósok és a szélestörzsűek

A kéthajtóműves lgt 114-es sem bizonyult sikeresnek, összesen hét repül belőle.

Lássuk a Tupoljeveket! A Malév egykori első jetje, a 134-es létszáma radikálisan leesett tizenhatra, és az évtizedeken át nálunk is olyannyira szeretett „Nagytuskóból”, a 154-esből sem repül már sok, mindössze húsz, a flottavezető ezesetben is az orosz állami szállító cég. A modernebb 204/214-esből huszonnyolc áll szolgálatban, de tizenöt gépet még legalább legyárt belőle a cég.

A Szuhoj Superjet 100-asból ötven szolgál és még ötven szerepel a rendelési listán, talán ha valóban lesz NG-változat, az nagyobb szeletet hasíthat ki a regionális piacból. Végül a Jakovlevek: a nálunk is több színben és példányban (LRI, Malév) repülő Jak-40-es harmincegy gépes flottát számlál, a nagyobb 42-esből harmincnégyet üzemeltetnek, ami azért érdekes, mert a korábbi összesítésekben a 40-es még jóval nagyobb példányszámban szerepelt, de hát a kicsi gép három szomjas hajtóművel már sajnos egyre kevésbé vonzó, még az orosz légitársaságoknál is.

Szépen festett 154-es: a Gazpromavia két ilyen gépet használ

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek