Halálos baleset: buszajtón kiesni

Legtöbbször az Alfabusz Localo típusával fordult elő hasonló baleset. A minap, pedig egy Ikarus 415-ös buszból esett ki egy utas, az 53-as járaton.

2009. december 18-án Vályi Zoltánné kiesett a VT-Transman 150-es jelzésű buszából, majd később meghalt.

Ő betartotta az utazási feltételeket, és nem támaszkodott az ajtónak. A baleset idején egyébként is nyugdíjas volt, inkább kapaszkodni próbált a kanyarhoz képest magas, körülbelül 38 kilométer/órás sebességgel kanyarodó buszon, de ez sem segített rajta.

A baleset után a buszt üzemeltető cég diszpécsere azonnal a helyszínre érkezett, de mire a rendőrség kiért, már egyetlen tanú sem maradt a helyszínen. A 63 éves asszony a busz középső ajtaján esett ki, a fejét érő ütés akkora volt, hogy koponyaalapi törést szenvedett. A kiérkező mentőautó személyzete 27 percen át próbálta újraéleszteni az asszonyt, aki eszméletét vesztette, nem lélegzett, és a szíve sem működött. Ilyen esetekben az előírások szerint rohamkocsit küld a helyszínre az Országos Mentőszolgálat, hogy ez ebben az esetben miért nem így történt, azt nem tudja senki. Lehet, hogy a mentőt hívó személy nem adott pontos leírást az esetről; lehet, hogy nem volt épp szabad rohamkocsi, ezt ma már senki nem tudja rekonstruálni.

A hatóságok eleinte nem tudták kideríteni az asszony adatait, ezért a hölgy mobiltelefonján felhívták azt a számot, ami „Fiam” néven volt elmentve. Az akkor 39 éves Wáhr Zoltán innen tudta meg, hogy az édesanyja halott.

A mentőápoló végül újraindította a sérült életfunkcióit, és súlyos, életveszélyes sérülésekkel a Szent János Kórházba szállították. A lélegző, dobogó szívű asszony eszméletét azonban nem nyerte vissza. Az agyi sérülés miatt szinte folyamatosan izomgörcsei voltak, amelyek magas lázat idéztek elő nála. Az ápolók ezért lázcsillapító és nyugtató injekciókat adtak neki látogatási idő előtt, hogy a hozzátartozók egy a lehetőségekhez képest békés testet lássanak. Ennél több azonban nem történt. A kórház egyik szakorvosa december 25-én nagy levegőt vett, és elmondta a családnak, hogy az anyuka teste gépekkel életben tartható, de az agya már egy hete halott, és esély sincs arra, hogy állapota valaha javuljon. Ezért karácsony első napján, Wáhr Zoltán születésnapján lekapcsolták a gépeket, és az asszonyt halottá nyilvánították. A halál közvetlen kiváltó okát tüdőgyulladásban jelölték meg, de a halotti bizonyítványra gondosan bejegyezték, hogy az ezt megelőző alapbetegség közlekedési baleset volt.

Ezzel Vályi Zoltánné élete lezárult, de az ügy nem. Pedig sokan szerették volna, ha ezzel kapcsolatban többé senki nem kérdez semmit.

A közlekedési vállalat felelősségbiztosítója, az Allianz képviselői a jelek szerint valószínűleg szerették volna elkerülni, hogy bíróság vizsgálja az ügyet. Ezért Wáhr Zoltán ügyvédjének, Újvári Zoltánnak ajánlatot tettek. A férfi úgy gondolta, édesanyját már semmilyen per nem tudná feltámasztani, ezért elfogadta az ügyvédek által felajánlott kártérítést.

A történet itt még mindig nem állt meg. Ez alapján világossá vált, hogy a cégnek megérte kártérítést fizetni a per elkerülése érdekében. A rendőrségi vizsgálatra kirendelt igazságügyi műszaki szakértő, dr. Melegh Gábor szakvéleménye ugyanis több, egymástól független hiányosságot is feltárt.

Az igazságügyi szemlén rögtön szembeötlött, hogy a busz ajtaja nem volt megfelelően rögzítve. Ennek az autóbusztípusnak a középső ajtaja egy buszoknál ritkán alkalmazott megoldással működik. Nem bolygóműves ajtóval (ilyet láthatunk az összes Ikaruson és a legtöbb fővárosi Volvón is), hanem vezetősínes, úgynevezett „villamosajtóval”. Ez nem fordul be a busz kocsiszekrényébe, hanem eltávolodik a karosszériától, és azzal párhuzamosan nyílik szét, mint éppen a Combinók ajtajai. Ezeket az ajtókat záródás után egy automatika reteszeli, a körúti villamosokon mind a mai napig lehet hallani a reteszek fémes csattanását az ajtók záródása után, és a járművezetőnél is csak ezután alszik el az ajtók nyitott állását jelző lámpa. Ezen a busztípuson azonban nem volt ilyen visszajelzés, így a járművezető nem kap semmilyen információt arról, hogy az ajtók bezáródtak-e. Egyetlen lehetősége, hogy a visszapillantó tükörből megnézi, szemmértékre jó helyen vannak-e az ajtók. Azt azonban a tükörből nehéz megállapítani, hogy valóban zártak-e az ajtók. Jelenleg pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy a járművezető figyelt volna erre, hiszen a VT-Transman buszvezetői – lapunk meg nem erősített információi szerint – anyagilag ellenérdekeltek a műszaki hibákban. Értesüléseink szerint ők a megtett kilométerek után kapják a fizetésüket, és ha kiállnak a forgalomból egy műszaki hiba miatt, akkor arra az időre nem kapnak fizetést. Ezek alapján nem zárható ki, hogy a járművezető tudta: az ajtó nincs a helyén, de az állása és a fizetése érdekében inkább ilyen busszal is forgalomba állt.

A műszaki szakértői jelentés fotói és szövege is egyértelművé teszik: a busz mechanikája elromlott, az alsó vezetősínből kiugrott a rögzítő rudazat. A szakértő szerint egyértelmű, hogy nem az eleső utas miatt ugrott ki az ajtó a helyéről, hiszen a vezetősín külső oldalán a mozgatómechanika már többször barázdákat koptatott a fémbe. Azt a szakértő nem tudta megállapítani, hogy ezek a sérülések milyen régiek, de az számára egyértelmű volt, hogy az alig egyéves, átlagos műszaki állapotú buszon többször, szakszerűtlenül javították az ajtómechanikát. Ebből arra lehet következtetni, hogy az üzemeltető is ismerte a hibát, de valamilyen ok miatt nem foglalkoztak komolyan a zavar elhárításával. A szakértő azt javasolta a szakvéleményben, hogy a cég vizsgálja át az összes autóbusza ajtómechanikáját. Ezt állítólag azóta megtették, bár ennek némiképp ellentmond, hogy idén júniusban egy másik utas is kiesett a VT-Transman egyik buszából. Ugyanebből a típusból, ugyanezen a vonalon, ugyanilyen ajtón. 

Pedig a halálos baleset után az – azóta csődbe ment – Alfa Busznál foglalkoztak az esettel. Ennek a busztípusnak az első két példányát bolygóműves ajtóval szerelték, az utána következő tizennégyet azonban villamosajtóval szerelték. A baleset után legyártott példányokat újra bolygóajtókkal szerelték, ilyen például a Romániában futó öt kocsi is.

A gyárban ugyan lecserélték a veszélyesnek tűnő ajtókat, azonban az üzemeltető cégek – így például a VT Transman sem – nem cserélték le a nehezen karbantartható ajtókat. A BKV alvállalkozójaként dolgozó cég azóta is ilyen villamosajtókkal szállítja a dél-budai utasokat.