Heathrow bővítését már kormányoldalon is támogatják

Az olimpia lefutásával ismét fellángoltak a viták a londoni repülőtérkrízisről – mostmár leginkább így emlegetik a sajtóban is azt a helyzetet, hogy Heathrow gyakorlatilag elérte kapacitásának maximumát, miközben félő, hogy ha nincs hova bővülnie a londoni légiforgalomnak, akkor a brit főváros kapuszerepét és európai első helyét Amszterdam, Párizs vagy Frankfurt veszi át.

Abban tulajdonképp most sincs vita, hogy a helyzetet valamiképp orvosolni kell, mert a légiközlekedés kulcskérdés az egész Egyesült Királyság gazdasági kilátásait tekintve. A megoldásról dúl a heves harc immár sok éve, de most érdekes mód úgy tűnik, hogy a kormányzó konzervatívok körein belül is.

Ismét komoly nyomás nehezedik a kormányra, de immár a Konzervatív Párton belül is, hogy – a környezetvédők ellenálllásával és saját, még a választásokra tett igéretével szemben – vállalja fel egy harmadik pálya építését Heathrow-n. Egyébként nemcsak a brit politikusok, hanem a Heathrow-i slotokkal rendelkező légitársaságok is ezt követelik: legutóbb a Singapore Airlines egyik vezetője jelezte, hogy nagyonis lenne igény a több járatra, ha a jelenlegi két pálya bírná a plusz forgalmat, a megoldás tehát még egy pálya építése lenne.

Más légitársaságok egyenesen azt fontolgatják, hogy nem egy másik londoni, hanem a kontinentális Európa valamelyik repülőterére telepüítenék át Heathrow-ból a bázisukat, mert már most nagy a zsúfoltság, és hiányzik a bővítés perspektívája.

A bővítés elvetése a brit zöldek egyik nagy győzelme volt, de most a jelek szerint mégis ez látszik a leggyorsabb és relatíve a legocsóbb megoldásnak. A vitát az hevíti ismét izzásig, hogy hamarosan el kell készülnie az angliai repülőtéri kapacitásról szóló kormányjelentésnek.

Az elmúlt napokban nem más jelentette be tiltakozását Heathrow harmadik pályája ellen, mint maga a közlekedési miniszter. Justine Greening egy rádióinterjúban azt fejtegette, hogy a harmadik pálya csak átmeneti megoldás lenne ahhoz a hatalmas új légikikötőhöz képest, amit tervek szerint a Temze torkolatvidékén építenének, és amelynek beruházását London főpolgármestere, Boris Johnson is erősen támogatja.

Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a tervek valóban szépek, igazán modern, négypálys légikikötő lenne, vagy a kiszélesedő part meghosszabbításaként, vagy valahol a torkolatban, egy mesterséges szigetre építve. De egyre többet hallani a repülőtér itteni létesítésének hátrányairól is. Először is ami visszarettent sok döntéshozót, az a költség, amit jelenleg 40 milliárd fontra, mintegy 60 milliárd dollárra becsülnek. A légikikötő ráadásul egy viszonylag alacsony infrastrukturájú területen létesülne, és elég messze London központjától. A szükséges közúti és vasúti kapcsolatot külön kéne kiépíteni hozzá, ami megintcsak keményen megterhelné a mostanság arrafelé sem túl erős költségvetési pozíciókat. Természetesen felmerült a magántőke bevonásának lehetősége, de a mostani európai gazdasági helyzetben erre viszonylag kevés az esély.

A másik érdekes ellenérv éppenséggel környezetvédelmi: a Temze torkolatvidékének állat- és növényvilágát alaposan megbolygatná az építkezés és a működő repülőtér, vagyis azok a zöldek, akik most Heathrow harmadik pályája ellen harcolnak, még hevesebben akadályoznák ezt a „zöldmezős” beruházást.

Ugyancsak fontos érv, hogy még ha most születne meg a döntés az új repülőtérről, a beruházás végrehajtása olyan sok időt venne igénybe, hogy amire elkészül, addigra Nagy-Britanna már rég elvesztené pozícióját, főszerepét a kontinens légiközlekedésében, tehát az új, nagy kapacitású légikikötő már egy leépülőben lévő légiipar csökkenő igényeire adna választ.

Az elemzésekhez kapcsolódó internetes megjegyzések között sűrűn felbukkan egy másik lehetőség, ez pedig a Kent grófságban lévő, patinás Manston repülőtér felújítása és kibővítése lenne, de ezt elsősorban teherszállítási bázisként veszik csak számba, mert ez a reptér még messzebb fekszik Londontól, mint a Temze torkolatához tervezett légikikötő.

Heathrow harmadik pályája tehát egyre reálisabb megoldásnak mutatkozik, amelynek érdekében egyre komolyabban lobbiznak meghatározó konzervatív, tehát a kormánypárthoz tartozó politikai és gazdasági érdekcsoportok is.

Ami pedig a közlekedési minisztert és az ő ellenállását illeti, az világos, hogy Justine Greening sosem egyezne bele ebbe a verzióba: a saját választókerületének szavazóira is gondol, amikor hevesen tiltakozik e megoldás ellen, mert az a körzet már most is erősen érintett Heathrow zaja által. Ugyanakkor megfigyelők arra is emlékeztetnek, hogy nincs messze a londoni kabinet tervezett átalakítása sem, amelynek során esetleg már más veszi át ezt a tárcát, aki megértőbben kezeli Heathrow fejlesztésének ügyét.