Temze Hub: megoldás Londonnak?

Heathrow nem kaphat harmadik leszállópályát – ez ügyben már nem először született politikai döntés, most a Munkáspárt szakpolitikusa tette le a garast a bővítés ellen. De mióta egyáltalán felvetődött a bővítés ötlete, azóta tart a lakosság, illetve a környezetvédő civil szervezetek tiltakozása is ellene.

A legnagyobb londoni repülőtér sorsa ugyanakkor nem egyszerűen egy légikikötő jövőjének kérdése: sokan Nagy-Britannia globális pozícióját féltik gazdasági és politikai értelemben egyaránt attól, hogy Londonnak nem lesz olyan repülőtere, amely fel tudja venni a versenyt a kontinentális Európa más nagyobb légiforgalmi központjaival. Tény, hogy Heathrow a maga két pályájával kapacitása csúcsain működik, Gatwick, Stansted és Luton egy-egy pályával szintén nem bővíthető, London City pedig, az üzletemberek és az üzleti negyed, a Docklands reptere, maximum A318-asokat fogadhat.

Mindeközben például Amszterdam légikikötője, a Schipol egy rövid, kisgépeknek szánt betonnal együtt összesen hat pályával várja a gépeket, Frankfurt most indíthatta be a negyediket, igaz, a harmadik, a 18-as, csak felszállásra használatos, és, amint erről beszámoltunk, azért a környék lakói ott sem fogadják osztatlan örömmel a forgalom várható növekedését: bírósági döntés szerint este tizenegy és reggel öt óra között nem lehet fel- és leszállni, ez pedig fejetetejére állította az olyannyira fontos teherforgalmat. A továbbiakban érdemes Berlint is felsorolni: nyáron nyílik az új Berlin Brandenburg International, igaz, itt is hasonlóan korlátozzák, már jó előre, az éjszakai repülést.

Angliában most már a jelek szerint nem az a kérdés, hogyan alakul Heathrow jövője, bővíthető-e vagy sem, hanem hogy hol kellene új, nagy kapacitású repülőteret építeni. Ezzel kapcsolatban sokan emlegetik Heathrow elhelyezkedésének problémáját is: az uralkodó szélirány a  nyugati, ennek megfelelően a leginkább használatos pályairány a 27-es, vagyis a városközponttól nyugatra eső pályák megközelítése javarészt London sűrűn lakott övezetei felett történik. Baj még nem volt ebből, de egy emlékezetes eset már komoly figyelmeztetésnek számított, bár a British Airways 777-ese, amelynek az üzemanyagrendszerben történt jegesedés miatt leállt mindkét hajtóműve, a 27-es jobbpálya előtt, de már a reptér területén belül tottyant a földre.

Ezért is keresi szinte mindenki a lehetséges új légikikötő helyét Londontól nem nyugatra, hanem keletre. Van olyan terv, amely közvetlenül a csatorna partján, a legendás Manston repterének radikális át- és kiépítésében látja a megoldást Kentben, szóba került egy a Temze két ága által körülzárt terület, Isle of Sheppey.

Az új és talán legígéretesebb terv azonban több, mint repülőtér: a Thames Hub, a Temze torkolatánál elképzelt létesítmény egyszerre lenne légikikötő, vasúti csomópont és környezetvédelmi-energetikai beruházás. Nyilván nem is egyszerűen elhelyezkedésével, hanem komplexitásával kínál olyan kedvező megoldásokat, amelyeket egy-egy külön projekt nem tudna garantálni.

Tehát a részletek. Amint azt korábban London főpolgármestere, Boris Johnson is javasolta, a helyszín a Temze-torkolat, a főágtól közvetlenül délre, Isle of Grain, vagyis a Gabona-sziget. Itt épülne egy új, a most Greenwich alatt lévőnél lejjebb eső, nagyobb vízvédelmi  gátrendszer, amely újabb hatalmas területeket védene meg a tenger felől érkező komolyabb árhullámoktól, egyben apály-dagály vízerőmű, ennek energiatermelése elég lenne a reptér üzemeltetéséhez. A repteret pedig egy egész Londont körülölelő négypályás gyorsvasúti rendszer kötné össze a belvárossal.

A repülőtér négy párhuzamos pályája ezen a helyen már úgy felelne meg az uralkodó szélnek, hogy a gyakrabban használt 27-es irány esetén a megközelítés a tenger felett történne. A reptér forgalma Heathrow kétszerese, a következő évtized közepére épülhetne ki, a kapacitása évi 150 millió utas lenne. Londontól az új reptér helyszíne egészen pontosan 57 kilométerre fekszik, de ez a távolság mostanság a világvárosok repterei és a centrumok között nem számítana különlegesen nagynak, pláne, ha valóban működik a gyorsvasúti kapcsolat.

A vasúti közlekedésnek közben azért is lenne kiemeltebb szerepe, mint az autópálya-kapcsolatnak, mert a tervezők – a Foster & Partners, a Halcrow és a Volterra Partners – ezzel is szeretnék csökkenteni a reptér által okozott szennyezést, környezeti terhelést. És persze nyilván ezzel szeretnék elejét venni a minden reptérépítéskor várható politikai-környezetvédelmi-civil támadásoknak. A komplexum tehát azért nevezhető zöld beruházásnak, mert minden részletét már tervezésekor alávetik a környezetvédelem, az energiatakarékosság, az alacsony kibocsátás követelményeinek.

Ami a költségeket illeti, maga a repülőtér 20 milliárd fontba kerülne, a beruházás teljes összege gátastul, gyorsvasutastul elérné az ötven milliárdot. Ez nyilván elsőre döbbenetesen sok pénz, de a komplexum a projekt tervezőinek reményei szerint gazdasági vállalkozásként is behozná az árát. Az pedig szerintük önmagában is megér ennyit, hogy egy ilyen hatalmas létesítmény ennyire környezetbarát lehessen.

Egyvalami azonban még a tervezők agyában sem dőlt még el: ha megvalósul a Temze-reptér, a Thames Hub, vajon mi legyen Heathrow további sorsa. Elképzelhető a teljes felszámolása, az is lehet, hogy London második reptereként funkcionáljon tovább, de egy biztos, mondja a Foster & Partners egyik vezetője: a brit főváros igazi légicentruma a Temze torkolatában épülő új hatalmas reptér kell, hogy legyen.