Helyzet van, riadó!
Olyan régen volt az a kilencvenes évek közepe-vége, amikor minden vasútikocsi-külső vasúttársaságunk hivatalos arculatától eltérő festéktömegektől csucsogott! Új jelenség volt ez, amelyet korábban csak külföldön láttunk, adott esetben csodáltunk is, az igényelt és mindig szűk marokkal mért szabadság, és a szintén nem túl bőségesen osztogatott kreativitás sajátos, kicsit a kriminalitás szürke peremvidékén mozgó, de – ha minket nem érint közvetlenül – akár elfogadható megnyilvánulásaként értékeltünk.
Aztán hamar beláttuk, más az, ha mondjuk a párizsi RER egyik szerelvénye pompázik tetőtől talpig nemhivatalos színekben, és más az, ha a lajosmizsei személy egyik vasportól megsárgult ablakán, egy ködös reggelen egyik oldalon a pára csurog befelé a tétova izzólámpák fényében, a másik oldalon pedig egy még művészi értéket sem képviselő, ordas, kezdetleges festékfolt rontja a kilátást a szemetes töltésoldalra. Ez mégiscsak a miénk. Amazon van graffiti elleni védőbevonat, emezen nincsen. Nem baj, majd főjavításnál kés fokával kikapargatják az ablaktömítések zugaiból a trágyát.
Aztán jött egy konszolidációs időszak, kósza hírek alapján állítólag a vasúttársaság megállapodott azokkal, akiknek életeleme a fújás, hogy hol lehet fújni és hol nem. Egy idő után pedig nyilván a lehető legközönségesebb kék, ami a vasúttársaságunk járműveit nyolcvan százalékban takarta, na meg a mögötte rejtőző műszaki tartalom, a nullához konvergáló anyagi érték nem volt már elég vonzó háttér, a fújók elvonultak máshová fújni.
A vágy azonban nem halt ki, csak parázslott a felszín alatt.
Jól megfigyelhető volt, hogy ha új jármű érkezett, akkor a parázs kis lángot vetett, és máris ott volt a maszat az új, átépített postabéhávé-vezérlő amúgy csinos, sárga homlokfalán. Ugyan már graffiti-elleni bevonaton, de ott volt. Jeléül annak, hogy szándék továbbra is van.
Most pedig ismét elszabadulni látszik a pokol. Vak az, aki ezt nem veszi észre. Az új offenzíva célpontjai elsősorban a Flirtök, de a lendület nagy, a Flirt mellett jut máshová is. Mondjuk a legnagyobb falat sem Flirt volt, hanem egy postabéhávé-szerelvény, még novemberben, de a számosság okán a Flirtök viszik el a pálmát és a legtöbb festéket is. Szép, nyugodt munkákról van szó, szerelvény elejétől a végéig, néhol a homokfalra is ráfordulva, nincsen nyoma, hogy a tevékenységet félbe kellett volna szakítani. Nincsen mitől félni, hiszen az elővárosi fordulóállomások tárolóvágányai kiváló terepet kínálnak, hidegek az éjszakák, ilyenkor vasútőr legyen a talpán, aki nem egy jó meleg zugban kávézik. Kell az energia, kimerült az ember az egésznapi vasútfotós-vegzálás után és sokan voltak, akik – megfelelő, értelmes kapcsolatot biztosító aluljáró híján – nem ott keltek át a vágányokon, ahol az hivatalosnak számítana.
Az itt bemutatott munkák az utóbbi egy hónap termékei, de örömmel jelenthetjük, hogy bővül a paletta: tegnap, azaz január tizenkettedikén az első telibefújt Desiró is látható volt a Nyugatiban, a Csengős-őrhely magasságában. Fénykép azért nem készült róla, mert a Flirtnek azon az ablakán éppen nem lehetett kilátni.
A tendencia alapján elég biztosra vehető, ha nem történik valami ezügyben, akkor visszatérnek a húsz évvel ezelőtti állapotok. Csak éppen most egy ahhoz képest sokszoros értékű járműállomány van veszélyben.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
