Húszmilliárd dollárért fejlesztheti a Boeing a világ első hatodik generációs vadászrepülőgépét

Az F-47-esnek elnevezett Next Generation Air Dominance vadászok a Kína elleni konfliktusokra való felkészülés jegyében készülnek, a program teljes költsége többszáz milliárdos nagyságrendű.

Negyvenhetes, negyvenhetes… Igen, az Egyesült Államok légierejében már szolgált ilyen típusszámon repülőgép, a Republic P-47 Thunderbolt, a Villámcsapás a második világháború éveiben. Az USAF az F-47 program beindítása alkalmából kiadott közleménye meg is jegyzi, a névadást a P-47-es örökség tiszteletének a jegyében határozták el, hiszen a Thunderboltok hozzájárulása az amerikai légifölény kivívásához az európai és a csendes-óceáni hadszíntéren történelmi jelentőségűnek bizonyult.

De ez már egy másik kor, az Egyesült Államok első hatodik generációs harci repülőgépe, a stratégiai bombázó B-21 Raider prototípusa már a magasba emelkedett, és most az ugyancsak a Next Generation Air Dominance (NGAD), az újgenerációs légifölény-stratégia jegyében létrejövő vadászrepülőgép megépítésről született döntés március első felében az AFA Warfare Symposium elnevezésű konferenciát. A fórumon az amerikai légierő, az űrhaderő, valamint a beszállító hadiipari cégek vezetői vitatták meg a lehetséges fejlesztési irányokat. A légierő szakemberei, katonák és stratégák arra keresték a választ, hogy szükség van-e az új generációs vadászgépre, egyáltalán számít-e még a légifölény a modern hadviselésben. A válasz az egyértelmű igen volt: akármelyik irányból közelítették meg a diskurzusok során a hatodik generációs vadászgép létjogosultságát, rendre arra a következtetésre jutottak, hogy a Kínával előálló lehetséges konfliktusokban a légifölény kivívása alapkövetelmény egy konfrontáció (háború) sikeres kimenetele szempontjából.

A leendő F-47-esek lopakodó képessége meghaladja majd a jelenlegi F-35-ösökét és F-22-ekét, és a gépeket úgy tervezték, hogy az ugyancsak a NGAD koncepcióba illő B-21-esekhez hasonlóan egyfajta légi vezetési pontként működjenek, és a Pentagon mesterséges intelligencia képességeinek fejlődésével összhangban egyszerre több együttműködő drónt (collaborative combat aircraft, CCA), találó nevükön „hűséges szárnyast” bízzanak meg bevetési küldetésekkel. Védelmi tisztviselők szerint az új, megnövelt hatótávolságú, ezért a légi utántöltéstől kevésbé függő vadászrepülőgép „egészen más szintű észlelhetőségű lesz”, mint a meglévők.

A repülőgépek kinézetéről egyelőre kevés az információ. Az előtanulmányokat készítő (végül befutó) Boeing (az övék tartalmunk nyitófelvétele is), illetve a Lockheed Martin képei egy lapos, függőleges vezérsík nélküli repülőgépet ábrázolnak metszett orrú kialakítással. És jóllehet, a friss szerződés húszmilliárdos megbízásról szól, a program teljes költsége várhatóan eléri a többszáz milliárd dollárt. A döntés a Boeing mellett annak ellenére született meg, hogy a repülőgépgyár súlyos következményekkel járó vizsgálatokra számíthat az Air Force One program megcsúszása és költségtúllépései miatt.

A légierő nem részletezte a gyártandó repülőgépek pontos mennyiségét, ám azt jelezte, hogy több F-47-est építenek majd, mint ahány a jelenleg szolgálatban lévő F-22-esek száma (körülbelül 180 Raptor állt hadrendbe). Bizonyos szakértők ugyanakkor megkérdőjelezik az F-47-es program létjogosultságát, mondván, a Pentagon továbbra is küzd azért, hogy a F-35-ösök méregdrága gyártás programja maradéktalanul megvalósulhasson. Megjegyzik azt is, hogy a párhuzamosan fejlesztett Northrop Grumman-féle B-21 Raider lopakodó bombázó ugyancsak számos hasonló élvonalbeli technológiát fog tartalmazni a fejlett anyagok és mesterséges intelligencia felhasználása, valamint a hajtómű és lopakodó képességek terén.