Lopakodik a Szellem utóda

Öt alapvető különbség a B-21 Raider és a B-2 Spirit között. Egyet elöljáróban: a Raidernek repülő parancsnoki központ funkciót szánnak.

A B–21 Raidert, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének legújabb alacsony észlelhetőségű nehézbombázóját a B-2 Spirit váltótípusaként a Northrop Grumman fejleszti. Ez tekinthető a berlini fal leomlása óta az első hadrendbe álló stratégai bombázónak, nem véletlen tehát, hogy generációs ugrást jelent B-2-eshez képest. És nem csak lopakodó-képességben: sokkal olcsóbb lesz (vagy, ha úgy tetszik, nem olyan abszurd drága, mint az egységenként 2,2 milliárd dollárba kerülő B-2-es), és előrejelzetten a repülési/üzemeltetési költségei is jócskán elmaradnak a Spiritekétől.

Vegyük szemügyre a két típus közötti öt alapvető különbséget.

1. A Raider kisebb. Szárnyfesztávolsága mindössze 16,46 méter, míg a B-2-esé 21. A Northrop Grummannál abból indultak ki, hogy a nagyobb nem mindig jobb; a vonatkozó tulajdonságok összehasonlító táblázatunk szemlélteti.

2. A B-21-es a világ első hatodik generációs harci repülőgépe, és eddig három prototípusa épült meg. A B-2 Spiritet viszont még az 1980-as években tervezték, és az F-111 Nighthawk után az Egyesült Államok második működő lopakodó repülőgéptípusa volt. Bombázóként azonban a B-21 előd B-2 nem számít ötödik generációs repülőgépnek, mivel ezt a jelölést általában a vadászgépekre esetében használják (az F-22 Raptor a világ első ötödik generációs vadászgépe).

Ennek ellenére a Northrop Grumman a B-21-est a világ első „hatodik generációs” harci repülőgépének nevezi. A gyártó ezzel a gép fejlett elektronikai-, lopakodó- és többfunkciós képességeire, illetve a bombázó- és a vadászgépek közötti hagyományos különbségek elmosódására utalhat, mivel a modern harci repülőgépeknek már egyre több szerepet szánnak.

3. Bár opcionálisan pilóta is irányíthatja, a B-21 képes pilóta nélküli repülésre. Az USAF stratégiai bombázóinak legénysége a következő:

• B-2 Spirit: 2 fő (pilóta és küldetésparancsnok)
• B-1 Lancer: 4 fő (repülőgép-parancsnok, pilóta, támadórendszer-tiszt, védelmirendszer-tiszt)
• B-52: 5 fő (pilóta, másodpilóta, fegyverrendszer-tiszt, navigátor, elektronikus hadviselés tiszt)

A B-21-es legénysége a B-2 Spiritéhez hasonlóan két főből áll (egy pilóta és egy küldetésparancsnok), az új fejlesztésű, többcélú bombázó legénységének meghatározása azonban trükkös kérdés. Egyrészt, opcionálisan, ember fogja irányítani, bizonyos küldetéseknél azonban a mesterséges intelligencia segítségével képes lesz önállóan repülni. Ezzel a Raider beleilleszkedik abba az iparági trendbe, amit az Egyesült Államok a hatodik generációs NDAG (Next Generation Air Dominance) rendszercsalád létrehozására irányuló törekvése, vagy a britek, japánok és olaszok fémjelezte Global Combat Air Program hirdet. A jövő ugyanis a pilóta nélküli rendszereké, és a Northrop Grumman már meg is építette a B-21-esekkel együttműködő harci repülőgép (collaborative combat aircraft, CCA) találó elnevezésű loyal wingman, azaz a hűséges szárnyas (drón) prototípusát.

4. Digitálisan tervezve. A projektet 2011-ben indították, az első tesztrepülésre 2023-ban került sor, a rendszerbe állítást pedig 2027-re ígérik. A B-21 fejlesztése tehát meglepően gyors lefolyású más modern harci repülőgépekéhez képest, sőt, egyelőre úgy tűnik, a határidők a költségvetési keretek túllépése nélkül tarthatók. A nagy teljesítményű számítógépekkel tervezett, először 1989-ben a levegőbe emelkedett B-2 Spirittel szemben a folyamat a Raider esetében digitális eszközökkel zajlott. Ezek a fejlett eszközök 15–20 százalékról mindössze egyre csökkentették a tervekhez képest a gyakorlatban szükségessé váló változtatások arányát. Ismert ugyanakkor, hogy a V-szárnyakat már kiforrott elvek mentén alakították ki, hiszen az Egyesült Államok légiereje a B-2 Spiritek mellett további, titkosított projektek keretében megépített, hasonló kialakítású, pilóta nélküli repülőgépeket (Lockheed Martin RQ-170 Sentinel, vagy Northrop Grumman RQ-180) is hadrendben tart.

5. Légifölény szerep Bár alapvetően bombázóról van szó, ismertek olyan a feltételezések (a program ugyanis szigorúan titkos), amelyek szerint a B-2-essel szemben a B-21-es szerepet játszhat a légifölény kivívásában. A Raider ugyanis nem pusztán egy repülőgép, ami behatol az ellenséges vonalak mögé, ott kioldja a bombáit, majd visszatér a megadott légitámaszpontra. Inkább helyénvaló egy páratlan képességekkel felruházott repülő, parancsnoki irányítóközpontnak tekinteni, és ebbéli minőségében nem okvetlenül szállít majd bombákat, és lesz ellátva levegő-levegő rakétákkal: a korábban már említett, a felügyelete alatt lévő CCA-kat bízhatja meg a különféle küldetésekkel (kommunikáció figyelése, elfogása, zavarása, légicsapás végrehajtása, és így tovább).

Megfigyelők ugyanakkor korlátozó tényezőnek tartják, hogy az USAF mindössze száz példányra adott megrendelést, bár ez az álláspont azonnal felülvizsgálható, amint kiderült, egy B-21-es egyszerre hány bevethető hűséges szárnyasnak adhat parancsokat.

Nyitóképünkön: prototípus B-21 Raider tesztrepülése (fotó: Northrop Grumman)