Jumbo-sztorik: Air Force One légitankolás nélkül? Török vásárlás?

A Transaero egykori rendelésére készült, de a légitársaság csődje miatt át nem adott két 747-es visszakerült a Boeing rendelési listájára, ami azt jelenti, hogy most már valóban végleges a megegyezés az amerikai légierő és a gyártó között, miszerint ezek lesznek az új elnöki különgépek a US Air Force kötelékében. A két példányt eredetileg még júniusban vették le a listáról, amely most úgy alakul, hogy a teljes rendelési állomány a Jumbo hosszabb törzsű, modernizált 8-as változatára összesen 135 gép, ebből 47 az utasszállító változat: a még le nem szállított gépek száma mindössze húsz, amelyeket tehát még ezután kell legyártani vagy végleges funkciójára átépíteni az elnöki gépek esetében, ezek közül 14 a UPS cargo-flottáját erősíti majd.

Nemrég napvilágot látott hírek szerint ugyanakkor a lista még változhat, a Boeing eszerint a Turkish Airlines vezetőivel tárgyal nyolc óriásgép megvásárlásáról. Teherszállító változatok beszerzésének esetleges szándékról korábban is lehetett hallani, más alkalommal pedig az európai versenytárs A380-asának potenciális vásárlójaként emlegették a törököket.

Most viszont kifejezetten utasszállító Jumbókról lenne szó, amelyeket a Turkish olyan vonalain vetne be, amelyeken az utazási igények naponta két járatot követelnek meg, ezek egyikét lehetne a nagyobb kapacitású géppel kiváltani, a jelenleg napi három járattal működő vonalakon elég lenne napi két repülés, egy a 747-essel, egy pedig egy 777-essel.

A frekvenciák racionalizálása mellett a másik fontos tényezője a lehetséges üzletnek az, hogy a Boeing úgymond roppant kedvező áron kínálná a gépeket, a 386 milliós listaárhoz képest. A török nemzeti légitársaság egyébként, mint arról beszámoltunk, korábban éppenséggel a flottabővítés átütemezéséről döntött, mert elsősorban a politikai események, a puccskísérlet következtében a Törökországba irányuló légiforgalom erősen visszaesett.

A helyzet konszolidálásával párhuzamosan azonban a török nemzeti légitársaság gyaníthatóan az utazóközönség visszatérésében reménykedik, illetve elképzelhető, hogy a legfőbb konkurencia gondjaival párhuzamosan, hiszen mindhárom öbölmenti társaság valamiféle komoly problémával küszködik, a Turkish talán alkalmasnak látja a helyzetet, hogy a flotta modernizálásával erősítse a versenytársak rovására a pozícióit. Ugyancsak sürgeti az ultranagy gépekre vonatkozó döntést az, hogy lassan azért közeledik (bár halasztásokról is lehetett hallani) az új isztambuli óriás légikikötő átadása.

Visszatérve az Air Force One funkciójára átalakítandó gépekhez, érdekes, meg nem erősített hírek szállingóznak erről a programról is. Mint ismeretes, Trump elnök legfontosabb törekvése ezügyben – miután egyáltalán elfogadta az új elnöki flotta gondolatát – az, hogy a folyamat minél takarékosabb legyen, egészen pontosan egymilliárd dollárnyi lefaragást írt elő az eredeti 4,4 milliárdhoz képest. Ezügyben maguknak a már legyártott 747-eseknek a felhasználása mellett az egyik legfőbb trükk annak a képességnek az elhagyása lesz, ami pedig éppenséggel a legérdekesebb megkülönböztető jegye lenne a gépeknek: nem lesznek alkalmasak a levegőben történő üzemanyag-feltöltésre. Kétségkívül ezzel takarítható meg az egyik legfontosabb, legkényesebb szerkezeti-technológiai átalakítás, amit a civil 747-eseken végre kellene hajtani.

A repülési portálokon nincs egyetértés arról, hogy a kilencvenes évek óta, mióta a most használatos VC-25-ösök repülnek, tankolt-e valamelyikük valamikor repülés közben. A képesség elhagyása indokaként azt hozzák fel, hogy a 747-8i Air Force One-ként leszállás nélkül mindenképp eljuthat Washingtonból a világ bármely pontjára. A koncepció kritikusai szerint azonban a légiutántöltés funkciója nem arról szól, hogy ide vagy oda elrepüljön a gép, hanem arról, hogy veszélyhelyzet, például nukleáris konfliktus esetén addig maradjon biztonságos magasságban az amerikai elnök, ameddig erre szükség lenne.

Ugyancsak a takarékosság jegyében a 747-8-asokon eredetileg kialakított kondirendszert használnák a 787-esen bevezetett új verzió helyett, a gép berendezése is egyszerűbb lenne, kevesebb luxussal – az elnök kísérete által használt szektorokban. Vagyis ott, ahol a szakértők, tanácsadók és újságírók ülnek, szokásos, légitársaságoknál használatos üléseket szerelnének a gépbe. Viszont megmaradna az összes védelmi berendezés, a különleges kommunikációs központ.