Kihívások a Fehmarnbelt-útvonalon

Május legvégén német, dán és svéd szakminiszterek két napon keresztül arról tárgyaltak, melyik államnak milyen feladatai lennének abban, hogy a szorosban tervezett szárazföldi összeköttetés megvalósítása minél gyorsabban történjen meg. A tervezett tenger alatti alagút egyrészt a világ leghosszabb ilyen létesítménye lenne, másrészt az Európai Unióban tervezett legnagyobb infrastruktúra-beruházás. A svéd logisztikai vállalat, a Green Cargo kommunikációs igazgatója, Sohana Joseffson néhány feltételt igyekezett állítani a politika elé.

A Fehmarnbelt-projekt a dán Rödby és a német Puttgarden között a világon a leghosszabb kombinált közúti és vasúti alagútépítmény lesz, mely gyakorlatilag megszünteti a Skandináv-félsziget – már ma is gyenge lábakon álló – elszigeteltségét, magához szippantja a Svédország és Németország közötti teher- és személyforgalmat. A Koppenhága és Malmö közötti híd- és alagútrendszer szerves folytatása lehetővé teszi, hogy a dániai Kolding felé ma 470 kilométer hosszú, Koppenhága és Hamburg közötti összeköttetés 335 kilométerre csökkenjen. Mindez vonaton 2-3 óra időnyereséget jelent, ami új üzleti lehetőségeket nyit, elsősorban a svéd gazdaság számára, amennyiben a nyersanyagok és késztermékek számára tár fel dél felől és felé új csatornákat. Azonban a Green Cargónál arra mutatnak rá, hogy a pusztán a szállítás gyorsulása nem elég, ezen túlmenően az európai vasúthálózat interoperatibilitását is növelni kell. Ehhez pedig elsősorban a következő politikai döntések szükségesek:

• A dokumentálás mennyiségét értelmes keretek közé kell csökkenteni, jelenleg egy magánvasúti szolgáltató tizenhatszor annyi papírmunka elvégzésére kényszerül, mint egy közútifuvarozó-cég.
• A nyelvi problémákat fel kell oldani. Jelenleg egy mozdonyvezetőnek bírnia kell annak az országnak a nyelvét, melyben éppen halad, egy teherautó-vezetőnek nem.
• Ezeken túl a határokon átnyúló folyamatok jobb koordinálására van szükség. Ha ez nem jár sikerrel. elvész az az előny, melyet a jó, nagy költséggel létrehozott infrastruktúra kínál.

Ezeken a feltételeken túl Sohana Josefsson bemutatta azt a jövőképet, mely a két héttel ezelőtti, Béscben megtartott, a nagysebességű vasúttal foglalkozó találkozón alakult ki: a résztvevők megállapodtak a 2030-re elérendő célokban, amikor a vasúti szállítás részarányának a mai 18 százalékról 30 százalékra kell emelkednie, azaz tizenkét év alatt csaknem meg kell duplázódnia. A Green Cargo kommunikációs vezetője szerint, ha az európai vasutak tartják magukat ezekhez a célokhoz, a Fehmarnbelt-projet egy hasznos infrastruktúrafejlesztés lesz. Ehhez a vasútnak a pontosságon, a megbízhatóságon és a gyorsaságon javítania kell.

A Fehmarnbelt-összeköttetés összhossza 19 kilométer, ebből 17,6 kilométer egy szakaszokból felszínen elkészített és később a víz alá süllyeszett és ott összeszerelt alagútból áll majd, mely egy autópályát és egy kétvágányú vasúti pályát vezet át a tengerszoros alatt. A beruházás várhatóan tíz éven belül elkészül.

* * *