Lopakodik-e a kínai lopakodó?

iho   ·   2014.12.02. 11:15
cim

Kissé szinte csalódottan kommentálta jónéhány szakmai és nem szakmai sajtótermék a nemrég lezajlott kínai repülőszalon szenzációját, az új, lopakodó-stílusban épült kínai harci gépek egyikének bemutatkozását. A J-31-es az amerikai F-35-ös kategóriájának látszik megfelelni, persze nincs semmi nyoma annak, hogy ez a típus is három változatban készülne, mint a Lockheed típusa, vagyis mint hagyományos harci gép, mint röviden felszálló és függőlegesen leszálló csapásmérő, amelynek ott a helye a kisebb hordozókon, illetve a katapultos-fékhorgos fel- és leszállással dolgozó, nagyobb szárnnyal készülő anyahajó-változat.

Felül a lassan szolgálatba álló F-35-ös, alul a kínai újdonság

Kérdéses a gép fejlesztésének eredete is, nem is annyira azért, mert külsőleg feltűnően hasonlít az amerikai vetélytársra, hanem mert egyes hírek szerint helyzetükkel elégedetlen orosz tervezők működtek közre a megalkotásában, elsősorban a MiG-irodából. Ugyan ezt cáfolták mind orosz, mind kínai részről, de ettől még nem lehetetlen, hogy a hír igaz, az biztos, hogy a gép – legalábbis egyelőre – az orosz Klimov RD-93 hajtóművekkel repül, azzal a hajtóműcsaláddal, mint ami a MiG-29-eseknek olyannyira remek manőverező képességeket biztosít.

A kommentárok fanyalgása elsősorban annak szól, hogy a gép nem igazán mutat jó repülő képességeket. Természetesen egy prototípustól a fejlesztés korai fázisában nem várhatóak a kiforrott típusokhoz hasonlóan kemény és „meredek” bemutatók, a Zhuhai Airshow nyugati megfigyelői azonban úgy látták, hogy a gép az egyszerű, bár szűkebb fordulókban is magasságot veszít, illetve ugyancsak nem túl bonyolult repülésdinamikai helyzetekben is az utánégető plusz teljesítményére szorul.

A gép alulról: a belső fegyvertér nagysága nem ismert

Természetesen elképzelhető, hogy ez annak köszönhető, hogy a gép a prototípusok szokásos betegségével küszködik, azaz túl nehézre sikerült, és ehhez képest lenne kevés a hajtóművek teljesítménye, amelyek nem a végleges hajtóművek persze. De a nyugati „kritikák” úgy látják, hogy a gép aerodinamikai kialakítása sem lehet igazán tökéletes, hiszen tudjuk, hogy a 29-es szédületes képességei sem csak a hajtóművein, hanem a hagyományosan nagyon erős orosz aerodinamikai tervezőiskola sikerén múlik. Lehet, hogy az ehhez szükséges tapasztalat egyelőre mégiscsak hiányzik a kínaiaknál, és ezért a J-31-es légellenállás/felhajtóerő aránya eleve rosszabb, mint a versenytársaké.

Továbbra sem lehet tudni szinte semmit arról, hogyan „dolgozik” a gép alacsony észlelhetőségű külső kialakítása, magyarán valóban sikerült-e olyan formát találni, amelynek minimális a radarlenyomata, és olyan burkolati anyagokat, amelyeknek maximális a radarsugárzás-elnyelő képessége.

A pavilonban látható ábra AMRAAM-okkal a belső fegyvertérben

A gép alacsony észlelhetősége azonban sok-sok más tényezőn is múlik, hangzik a megfigyelők figyelmeztetése, és ezek között csak az egyik a hajtóművek erős füstölése, ami egy lopakodó esetében meglehetősen furcsa jelenség, és igencsak komoly észlelhetőséget biztosít a hajtómű bizonyos rezsimjeiben, de például nagy kérdés a hajtóművek elrendezése is, merthogy a beömlők mögött az első lapátsort bizony nagyon el kell rejteni ahhoz, hogy a gép nehezebben detektálható legyen, és ugyancsak fontos megfogni a dolgot „a másik végénél”: vagyis hogy a hajtóművek fúvókái is megfelelően védettek legyenek, például ne legyenek igazán jól észlelhető hőforrások az infra-fejes rakéták számára. A 31-es esetében viszont még az sem teljesen nyilvánvaló, hogy a hajtóművek a törzsben egészen pontosan hogyan helyezkednek el.

Ugyancsak érdekes kérdés, hogyan hordozza az új típus a fegyverzetét: ahhoz, hogy alacsony észlelhetőségű legyen, nyilván belső fegyvertérben, amit csak az eszközök indításakor nyit ki másodpercekre. De hogy ez a belső fegyvertér a kínai „változat” esetében mekkora, azt nem tudni, egy friss ismertetés szerint belefér a láthatáron túli levegő–levegő rakéta, az amerikai AMRAAM. De miért is mutogatnák a gépet egy amerikai BVR-fegyverrel? Azért, mert a kínaiak többször jelezték, hogy a J-31-est exportra is kínálják, márpedig egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy mondjuk gazdagabb ázsiai vásárló ilyen fegyverzettel akarja majd felszerelni.

Felszállás a szalonon

Mint ahogy ugyancsak nem áll rendelkezésre igazán pontos adat olyan „apróságokról” sem, mint a gép hatótávolsága és a hasznos terhelés mennyisége. A becsült adatok szerint a J-31-es maximális sebessége Mach 1.63 és bevetési hatósugara 1250 kilométer, addig az F-35 maximálisan Mach 1.8 mellett 2200 kilométerre képes. De ezek valóban csak becsült számok, legalábbis a kínai gép esetében, amelyről azt sem tudni, hol tart manapság a berepülési programban, például átlépte-e már a hangsebességet.

Nem ismert a J-31-es esetében az avionikai és védelmi rendszerek minősége, milyen radar, milyen szenzor-együttes, milyen fegyverzet integrálását tervezik a géphez, illetve hogyan integrálják magát a gépet a mai hálózati-digitális hadviselés rendszerébe. Merthogy mindezek a tényezők a modern hadviselésben sokkal többet jelentenek, mint például a manőverező képesség.

Áthúzás kicsit sok füsttel

Amiről azonban még ennél is kevesebbet tudunk, az a másik kínai „lopakodó” állapota: a J-31-esnél jóval nagyobb, az F-22-es kategóriájában jelentkező Csengdu J-20-as ugyan korábban szállt fel először, de ezt a gépet eddig tényleg csak a gyári reptér környékén ólálkodó spotterek tudták lefotózni, a nyilvánosság előtt még sosem mutatták be. Mindenesetre a kínaiak láthatóan szeretnék meggyőzni a világot arról, hogy katonai potenciáljuk, jövőbeni képességeik jóval nagyobbak, mint amit korábban feltételeztek a saját, önálló fejlesztésekbe kezdő kínai repülőiparról. A külvilág azonban a Zhuhai szalon elmúltával továbbra is vonakodik ezt megérteni, vagy elfogadni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek