Lufthansa-tervek: luxus is, diszkont is hosszú távon

iho   ·   2014.05.06. 10:00
cim2

Hosszútáv és hosszútáv között hatalmas lehet a különbség, és a jelek szerint ezt most a Lufthansa is bebizonyítja. Az első hír, hogy a német légitársaság átvette hetvenötödik Boeing 747-esét, ami azt jelenti, hogy a Jumbo legújabb, legnagyobb, modernizált 747-8 Intercontinental változatából immár tizenhárom példány repül. Ennek az altípusnak a kibocsátó légitársasága is a Lufthansa volt, és hosszú ideig az egyedüli cég, amely a továbbfejlesztett négyhajtóműves utasszállító változatát üzemeltette. Az első ilyen gépet a cég 2012-ben vette át, a legelső Jumbo még a legelső, 100-as szériából 1970-ben csatlakozott a német társaság flottájához.

A Lufthansa volt a 747-8i bevezető társasága

Kétségtelen, mindeközben a négyhajtóműves gépkategória nem számít a legnépszerűbbnek az üzemeltetők köreiben. Az A380 eladásai nem alakultak olyan dinamikusan, mint ahogy azt az Airbus remélte, a továbbfejlesztett Jumbo még lassabban fogy: százhúsz példányra van fix megrendelés, ebből a Boeing hatvannyolcat szállított már le. Az ok, amit portálunk már többször elemzett, viszonylag egyszerű: a technológia fejlődése révén, elsősorban a hajtóművek teljesítményének növekedésével és az új, könnyű alapanyagok, kompozitok egyre nagyobb térhódításával a legnagyobb kéthajtóműves típusok ma már bőven elérik a négyhajtóművesek teljesítmény-szintjét, bizonyos típusok esetében pedig már meg is haladják azt.

Ilyen típus az Airbus első négyhajtóműves típusa, az A340-es, amelynek szintén a Lufthansa volt a kibocsátó légitársasága. Korábbi elemzések már világosan jelezték, hogy két típus, a Boeing 777-ese illetve magának az Airbusnak a 340-est követő kéthajtóműves típusa, a 330-as ki fogja szorítani a piacról a 340-est, amelynek előnye kibocsátásakor az a fokozott biztonság volt, amit a több hajtómű jelentett, de azóta a légihatóságok ugyanolyan, a kitérő repülőtereket 2-3 órára is elkerülő útvonalengedélyeket adnak a modern kéthajtóműveseknek, mint amilyenben korábban csak a három- vagy négyhajtóművesek részesülhettek.

A 340-300-asok 1996 és 2001 között kerültek a flottába

Nem volt meglepetés tehát, hogy a 340-esek rendelésállománya kiapadt, majd az sem, hogy a légitársaságok sorra adják le ezeket a gépeket, az Airbus pedig leállt a gyártásukkal. A Lufthansa azonban most egy eléggé meglepő tervet szivárogtatott ki a maga második generációs 340-300-asaival kapcsolatban: eszerint a korábbi teljes kivonás helyett a németek egy külön „vállalati egység” (leányvállalat?)  üzemeltetésében alacsony(abb) jegyárakkal operáló hosszú távú hálózatot építenének ki kilenc ilyen géppel. Más források szerint ezeket a 340-300-asokat a Germanwings, a Lufthansa diszkont leányvállalata venné át hosszú távú repülésekre, például népszerű távol-keleti járatokon.

A Lufthansa esetében is egy modern kéthajtóműves belépése szorítja ki a 340-eseket, ez pedig nem más, mint a most berepülés előtt álló A350 XWB. Ezek a nagyon könnyű és gazdaságos utasszállítók 2016-tól állnak a társaságnál forgalomba, míg az A340-esek 300-as szériáját 1994 és 2001 között vette át a légitársaság.

A Jumbók egyes jóslatok ellenére a Lufthansa állományában maradnak

A terv egyfelől egy lassan ébredő, és sokak számára kétséges sikerű „új hullám” követését jelzi, ez pedig a hosszú távú diszkont modell. A történet még a hetvenes évekre nyúlik vissza: érdekes mód ma már alig-alig emlékeznek rá, hogy az alacsony költségű, olykor fapadosnak becézett társaságok elődje Freddie Laker Laker Airways nevű vállalkozása volt, amely csak néhány évet élt meg, de addig alacsony áron repült a frekventált észak-atlanti vonalakon, míg meg nem fojtották a nagy nemzeti légitársaságok, amelyeket a Laker konkurenciája átmenetileg gazdaságtalanul alacsony jegyárakra kényszerített. Jellemző volt a helyzetre az a levél, amit több más európai társaság nevében a British Caledonian főnöksége intézett a McDonnell-Douglas és a General Electric vezetőihez: amennyiben a gyártói oldal átsegíti a DC-10-eseket üzemeltető Lakert a pénzügyi nehézségein, ők, az európai légitársaságok, eltekintenek a termékeik megvásárlásától.

Nos, miután most már szinte valamennyi kontinens belső hálózatában domináns szerepet visznek a low-cost cégek, ugyancsak sokfelől merült fel az interkontinentális járatok „diszkontosítása”. Európában ez ügyben a Norwegian játszik úttörő szerepet, amelynek egyes járatai gyakorlatilag a hagyományos modell szerint „ráhordanak” a főként Gatwickről induló olcsó interkontinentális vonalakra. (Óvatos megjegyzés: van más légitársaság is, amely olcsó atlanti átkelést hirdet, de alaposabb informálódás után kiderül, hogy a jegyárakon túli költségeket, a reptéri és egyéb illetékeket olyannyira megfizetteti az utassal, hogy a valóságos költségek tekintetében nincs különbség.) A németek azonban szemlátomást nem annyira az atlanti, mint inkább az ázsiai és karibi forgalmat csapolnák meg diszkont-modellben, ami azért sem meglepő, mert az olyan célországok, mint Thaiföld, igen kedvelt desztinációi a német charter-társaságoknak.

Kevés business-üléssel és minimál-kiszolgálású turista-osztállyal lehet jövedelmező egy 340-es hosszú járat

A Lufthansa döntésének másik eredője pedig nyilván a típus felhasználásának dilemmája. A 340-esek nagyobb befogadó képességű változatai, a hatszázasok egyben újabb gépek, amelyek nemrég estek át, vagy hamarosan átesnek a társaság kabin-felújítási programján, ezeket tehát még nem érdemes kiszuperálni. A 340-300-asok sincsenek nyilván éppenséggel túl leharcolt állapotban, esetükben a társaság feltehetően alapos számításokat végzett, amelyek azt mutatják, hogy sűrűbb székezéssel (csökkentett business-részleggel), és az egy utasra eső alacsonyabb költségek mellett (magyarán a turista osztályon minimális vagy egyenesen nulla fedélzeti ellátással) a vonzó jegyárak miatt megfelelően töltött járatok ezekkel a gépekkel is gazdaságosak lehetnek.

A közeljövő Lufthansa-típusa: a 350-es

A Lufthansa tehát polarizál. A 747-esek sokak korábbi jóslataival ellentétben maradnak a cégnél és (a 380-asokkal együtt persze) a kontinensek közötti járatok, az elegáns légiközlekedés zászlóshajóiként repülnek tovább, míg a rövidebb 340-esek új szerepben próbálkozhatnak a légiközlekedés tömegközlekedéssé változtatásával a leghosszabb, földrészek közötti vonalakon is. Mindkét vonalnak meglehet a maga létjogosultsága, és az is jellemző a mai helyzetre, hogy Európa egyik legfontosabb légiközlekedési cége mindkét modellel próbálkozik.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek