Malév, Malért, Blue Nose: egyesület a légi közlekedésért

Vécsei Mihály telesportos és TV2-s sportriporterként, műsorvezetőként került kapcsolatba a repüléssel, aztán amikor kiszállt abból a műfajból, hat évvel ezelőtt elkezdett repülni. Végigment a ranglétrán: a Malév klubnál, a Malév Pilótaiskolában megcsinálta a PPL-t és a CPL-t, az ATPL-t, éjszakai és VFR szakszót, hogy közforgalmi pilóta lehessen. A Malév bedöntésének hetén dőlt volna el, hogy elkezdheti a Boeing-típusképzést. „Megbeszéltük a részleteket, a fizetési kondíciókat, aztán néhány nap múlva – derült égből a villámcsapás: amire én is 5-6 éve készülök, az egy pillanat alatt romba dőlt.” Bőven van személyes motívum még ezen felül is: a menyasszonya is Malév-sztyuvi volt, így nem meglepő, ha Magyar Légiközlekedésért Egyesület elnökeként is próbál segíteni. Lévai Péter pedig a MALÉV Revenue Igazgatósága által szervezett felvonulást elején felolvasta a nyilatkozatot: mihamarabb meg kell teremteni az új társaságot a Malév helyén.

Jól értem, hogy a következő légitársaságot Malértnak fogják hívni, mint a háború előtt?

Nem, illetve hívhatják akár Malértnak is… A Magyar Légiközlekedésért Egyesület mozaikszava valóban összecseng a háború előtti légitársaságéval. De nem a név a lényeg, hanem hogy megalakult és bejegyzésre került múlt héten ezen a néven ez a civil szerveződés, várjuk ez ügyben a bírósági határozatot. A legfőbb célja segíteni egy új légitársaság létrejöttét, illetve amennyiben nincs fogadókészség kormányoldalról, akkor pedig megpróbálni önállóan, illetve megfelelő támogatás mellett a gazdasági élet szereplőivel megteremteni egy új nemzeti légitársaságot. Hogy ez olyan legyen, mint a Malért volt, ez nyilván már fikció, olyan nem is lehet. Másrészt a Malévnak megvoltak a maga gyengeségei, sok problémája részben a vesztét okozta. Tudjuk nagyon jól, hogy 23 gépre volt 3000 ember. Mi egy újban gondolkodunk, és ehhez próbáljuk meg összehozni a szereplőket. Most jelen pillanatban ott tartunk, hogy utcára került közel háromezer ember. Kicsit visszakanyarodva a Malérthoz, a malert.hu weboldalt is levédtük, de a kicsit vidámabb bluenoseair.hu címen indítjuk a portált, a Bluenose Airways most a munkacíme az új légitársaságnak. De ez persze nem biztos, hogy végleges.

De vajon hogyan lehet eljutni ehhez a légitársasághoz? A múlt heti tüntetésen, amikor ennek a szervezetnek a képviselője beszélt a jégtelenítő tetején a tervről, sokan mondták, hogy: de jó lenne, és legalább annyian, hogy: ez naivitás, légitársaságot teremteni civil alapokon.

A fogadtatás mindenesetre nagyon jó, a Facebookon csoportok szerveződtek, háromezren jelentkeztek eddig, akik pártolói, támogatói ennek az egésznek. Amire mondhatja bárki, hogy persze könnyű lájkolni egy petíciót, de hogy valaki tenni is akar valamit ezért, az nyilván az elkövetkező időszakban derül ki. De nagyon sokan azt írják, hogy ha kell, ők jönnek papírt hajtogatni, ha kell, hangosítani, bármi kell, akkor jönnek és segítenek. Ebből látszik, hogy elég széles összefogás képes elindulni ebből az egyesületből.

No de olyan is volt, aki azt mondta, hogy ha kell, akkor kitesz egymillió forintot az asztalra?

Ez kardinális mostanság: sokan összekeverik a légitársaságot és az egyesületet. Nyilván mi nem vagyunk, nem lehetünk légitársaság. Ha valaminek letettük az alapkövét, azt azért ne várja senki, hogy egyből körbenézhet a toronyból.  De nagyon sokan ajánlkoztak, hogy szeretnének akár pénzügyileg is hozzájárulni az egészhez, és lesz is egy számla, ahova ezeket a támogatói összegeket majd később be lehet fizetni. Gyakorlatilag két-három héttel a Malév bedőlése után az egyesület megalakulása már önmagában nagy dolognak számít. És már most élvezzük sokaknak, más szervezeteknek is a bizalmát és a támogatását, úgyhogy jövő héten leülünk a HUNALPA-val, leülünk a szolidaritás mozgalommal, leülünk a magyar utazási irodák és utazásszervezők szervezetével, leülünk a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének elnökével, tehát sorra jönnek a megkeresések, olyanoktól, akik ezt fontosnak érzik, illetve a számukra is fontos, hogy valami történjék.  Most vagyunk néhány ezren, de egy-két héten belül ez a támogatói bázis vagy tagság akár húsz-huszonötezer fölé is felnőhet.

A tüntetésen az hangzott el, hogy ez a szerveződés megszólítja egyrészt a magyarországi nagyvállalkozókat, másrészt megszólítja a politikát, az Országgyűlést, a kormányt: ebből a két irányból jött-e már valami visszajelzés?

A gazdasági életből máris vannak visszajelzések, de nem vagyok arra felhatalmazva, hogy konkrétumokkal szolgáljak az előkészítendő tárgyalásokról. A politika részéről egyetlen párt keresett meg bennünket, hogy ők szívesen támogatnának, és azzal segítik az ügyet, hogy használhatnánk irodát, telefont, ezt nagy tisztelettel visszautasítottuk, mert ez civil szerveződés, abszolút politikamentes. De ha ez a civil szerveződés a társszervezetekkel, partnerekkel alaposan felnő, akkor olyan erőt képvisel, hogy annyit elérjen: mondja meg a politikai vezetés, hogy akarja-e vagy nem akarja a magyar nemzeti légitársaságot. Ha akarja, akkor ezért mit tesz. Mert jelen pillanatban mindenfélét lehet hallani: nyolc-tíz csapat szervezi a nemzeti légitársaságot, másik nyolc-tíz azon van, hogy ne szervezze, megint van nyolc-tíz csapat, amelyik meg akarja szerezni a slotokat, a repülőgépszerviz-bázist, tehát mindenféle hírek keringenek az éterben, és ezeket szeretnénk rövidre zárni, hogy bizalma legyen az embereknek, és hogy képbe kerüljenek: valójában mi vár rájuk. Annyit tehát a partnereinkkel együtt azért el tudunk érni, hogy szóba álljanak velünk, mondják meg, hogy lesz vagy nem lesz, szeretnének-e vagy nem szeretnének, ha igen, akkor mit.

Elég sokan mondják, hogy mire ennek a szerveződésnek a nyomán konkrét lépések kezdődnének egy új légitársaság megalakítására, addig szétszéled a társaság, aki tud, már most elhelyezkedett: két fapados is toborzott Budapesten, többen mentek Ázsiába, közel-keleti társaságokhoz repülni.

Ez abszolút igaz, De egyelőre a Ryanair itt két géppel bohóckodik, és oda maximum kapitányokat vesznek fel, 8-10 ember mehet át csont nélkül, és esélyük sincs arra, hogy magyarországi bázisra kerüljenek az elkövetkező három-négy évben. A Wizz Airnek is kellenek emberek, de nem olyan volumenben, hogy sokan tudjanak ott elhelyezkedni, ráadásul ott le fogják vonni kőkeményen az átképzés költségeit a fizetésükből, egy-másfél év, amíg valaki törleszti az átképzése költségeit. Nagyon komoly humánerő áll most a rendelkezésünkre, több milliárd forint értékben: a 200-250 pilótát, akit át kellene képezni, szorozzuk fel fejenként 15 millió forinttal, az 30-40 milliárdos érték. Nem beszélve a műszakiakról, a beszállítókról, a sztyuvikról. Sok-sok milliós know-how van a kezünkben, ami mellé meg kell találni azt a tőkét, amely lát ebben fantáziát és perspektívát. Nagyon sok helyen működik ez a világon. Nálunk az elmúlt hosszú évtizedek alatt ez nem működött, mi legalább megpróbáljuk a feltételeket megteremteni hozzá. Nyilván az idő fogja eldönteni, hogy a mi lelkesedésünk realitás vagy illúzió. De ez az értékmentés nagyon fontos, nem szabadna ezt a humánerőforrást veszni hagyni, mert később már nagyon nehéz lenne összerakni.

Hát igen, egy erős nemzetközi trenddel próbáltok szembemenni, az Austrian sem osztrák tulajdon, a Finnair is bajban van, a Sabena is megszűnt, a Swiss is Lufthansa-leányvállalat: a kisebb nemzeti légitársaságoknak mintha bealkonyult volna Európában.

Ez így van, de mi sem azt mondjuk, hogy csak és kifejezetten nemzetiben lehet gondolkodni. Viszont az államnak mindenképp szerepet kell vállalnia benne. Lehet, hogy nem vagy nem csak tulajdonosként, hanem hogy segítse a megvalósulását, esetleg jogszabályokkal, különböző, nem biztos, hogy pénzbeni támogatásokkal, akár abban segítsen, hogy a közigazgatásban, a hivatali procedúrákban gyorsabb legyen a bonyolítás. Azt gondolom, hogy ez csak szándék kérdése. A nemzeti légitársaságok pályája leáldozóban van, abban a formában, ahogy eddig csinálták, vagy, ahogy a Malév csinálta annak idején: külföldi bázisok, külföldi emberek, luxusszállodák, kormányzati szinten ingyen jegyek sok-sok embernek – ezt nem bírja el egy cég. Nyilván ezt csak profitorientáltan lehet csinálni.

A következő lépésként megpróbálunk egy megállapodást tető alá hozni a lehetséges partnereinkkel, de már megkeresést kaptunk Európa déli részéről, sőt Észak-Amerikából és Nyugat-Európából is, olyanoktól, akik már pénzügyi tekintetben is látnak ebben fantáziát, illetve gondolkodnak a dologról. Amint ezek konkrétan realizálódnának, mi mindenről beszámolunk, de ezt várjuk a kormánytól is, mert focinyelven szólva nem szeretnénk árnyékra vetődni. Lehet, hogy közben valami alakul, amiről nem tudunk, amikről nem tud a közvélemény. Az lenne jó, ha ebben is erősítenénk egymást, akár ha a kormány a reptér betonja alatt alakítja az új légitársaságot, mi ezt tudnánk segíteni, és meg is tesszük természetesen. De szeretnénk a több mint százéves magyar repülés értékeit is ápolni, szeretnénk összehozni azokat a közösségeket, amelyek szeretik a repülést és tennének is érte.