Malév után: globális nemzeti társaság

Újságíró iskolákban tanított elrettentő példa úgy kezdeni egy összefoglalót egy eseményről, hogy: „Nagy érdeklődés mellett tartották meg”, stb. Ebben az esetben azonban megvolt a maga jelentősége annak, hogy a Civil Társulás az Új Magyar Légitársaságért, a saját weboldala, a Facebook, és persze az iho/repülés előzetese révén keltett mérsékelt hírverés ellenére, meg tudta tölteni kedd este a Vista rendezvénytermét. A Malév februári bukása óta ugyanis először hangzottak el nyilvánosan konkrétumok egy majdani magyar légitársaság, sőt, légitársaság-rendszer felállásáról, hálózatáról, flottájáról, egyáltalán arról, hogyan is nézne ki az üzleti és szakmai bázisa egy ilyen kezdeményezésnek.

Először is érdemes tisztázni, ami a legfontosabb ebben a pillanatban, és ami végül a rendezvényen is világossá vált: miért is kell egy civil szerveződés egy alakuló légitársaság mellé vagy alá, ahogy tetszik. Azért, mert a koncepció megvalósításához szükséges konzorciumi hitel feltételez saját forrást is, a hitelösszeg egy-két százalékát, amit az alapítók kisrészvényesi formában szándékoznak megteremteni. Ez az a tőke, amit a magyar vállalkozók, kis- és közepes befektetők részvételével lehetne összeszedni, ezért kell széles körben megismertetni a programot, ezért kell egy olyan civil szerveződés, amely segíti a vállalkozást a megjelenésben.

Nevek említése nélkül a bemutatón elhangzott: magáról a konzorciumi hitelről, ami az egész vállalkozás bázisát adja, aláírás előtt áll a szándéknyilatkozat. De ehhez meg kell, hogy legyen az a bizonyos önrész, és az önrészt megteremtő, kezelő részvénytársaság.

Azért is lényeges a „nagy érdeklődés”, mert nem csak az érdeklődés nagy, hanem a szkepszis is, ami a február óta jelentkező kezdeményezéseket körülveszi. Nyilván nem véletlenül. Mi is beszámoltunk egyrészt a fejlesztési tárca időről időre megjelenő közléseiről, arról, hogy a kormány vizsgálja az új nemzeti légitársaság megteremtésének feltételeit, de ennél konkrétabbat erről az oldalról még nem hallhattunk. Ugyancsak ígéretesnek tűnt a Malért megalakulása, de program, üzleti terv onnan sem bukkant még elő. Illetve, mint ezen a mostani rendezvényen kiderült, és ezt egy facebook-közlemény is megerősítette: a Malért egyesületnél megtörtént ennek a légitársaság-koncepciónak a bemutatása, de az egyesület „ezen adatok alapján a nevezett Civil Társulással történő mindennemű együttműködést határozottan elutasított, és a projekt előkészítésében, szervezésében és kivitelezésében semmilyen szerepet és felelősséget nem vállal”.

Lévai Péter, a Malért Egyesület egyik alapítója és elnöke a kedd esti bemutatón jelezte, ő a Malért elnökségéről lemond, viszont egyik ügyvivője lett a Civil Társulásnak. Azt is tisztázta, hogy ez a társulás nem arról szól, ami nyilván nem is lehetséges, tehát „ezer forintjával összehozni egy légitársaságra valót”, hanem az a célja, hogy megteremtse a koordinációt a civilek és a szakma között, segítse annak társadalmi szintű felismerését, mennyire fontos lehet a légiközlekedés újjászervezése az ország felemelkedésében, mekkora gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő szerepe lehet az új légitársaságnak.

A szakmai prezentációt két független (egykori maléves) légiközlekedési szakértő, Csiky László és Veréczi László tartotta. Aki olvasta az iho/repülés korábbi összefoglalóját az új társaságról, annak nem okozott meglepetést, ami elhangzott: Budapest-központú, de gyakorlatilag globálisan működő társasági hálózatról van szó, amelyben a járatok egymáshoz kapcsolódnak, egymást kiegészítik és tartják fenn. Elhangzott, hogy Magyarország kis piac, de a társaság helyreállítaná a Malév kiesésével betöltetlen kelet-európai és balkáni vonalrendszert, ami aztán a társaság interkontinentális járataihoz tudna Budapesten át kapcsolódni. És az is elhangzott, nem egyszer és nem kis nyomatékkal, hogy ennek a társaságnak a megjelenése újra szükségessé tenné a Ferihegyen most leállított fejlesztéseket, hiszen noha az első teljes évre számított 9 millió utas globálisan oszlik el, nem zúdul egy tömegben a budapesti légikikötőre, de az új cég megjelenése ezzel együtt nagyobb repülőtéri kapacitást igényel, mint a jelenlegi.

Számítanak az üzleti utasokra, és számítanak a diaszpóra kapcsolatára is, az olyan szférák bekapcsolása, mint a feltehetően hatalmas légiközlekedés fejlődés előtt álló Afrika, ugyancsak komoly távlatokat nyit meg. Repülnének egy-egy ázsiai és dél-amerikai hub-ra, Észak-Amerikában a keleti és a nyugati parton választanának egy-egy központot, ugyanakkor igyekeznek olyan típusú, bár felelősségteljesebb rugalmassággal kezelni a vonalrendszert, mint amilyet a magyar közönség a Malév bukása után felpörgő low-cost társaságok részéről tapasztalt. Sem célközönségében, sem járatrendszerében nem követik a diszkont-modellt, viszont átvesznek tőlük jó megoldásokat üzemeltetésben és a társasági vezetés szervezésében egyaránt.

Ami a prezentáció után a kérdésekre adott válaszokból kiderült: ez a szakmai csapat úgy vélte, nem érdemes egy újabb kis európai légitársaságot alapítani, amely éveken át küzd azért, hogy legalább egy Malév-nagyságot elérjen, miközben ezek az európai hordozók sorra buknak be, egymást véreztetik ki a konkurenciaharcban. Fontos számok: az első évi adózás utáni eredmény 7,1 százalék lenne, a bevétel évi növekedése 7,2 és 9,3 százalék között mozogna, a harmadik teljes üzemév végeztével érhetné el a társaság a tőzsdére való bevezetés feltételeit. 180 személyes közepes és 268 személyes nagy hatótávolságú gépek beszerzését tervezik, de hogy milyen gyártó milyen típusát vásárolják hány példányban, azt az ismétlődő kérdések ellenére nem árulták el, annyit viszont elmondtak, hogy a kisebb gépet sem akarják „fapados” módon, szűkre és zsúfoltra berendezni. „Külső piaci szereplők” készek a flottavásárlás finanszírozására, az pedig üzleti alapokon dől el, hogy a gépeket hol tartják majd karban, kérdésre válaszolva a szakértők egyike elmondta: a budapesti flottát az Aeroplex is elláthatja, ha az nyújtja a legkedvezőbb ajánlatot.

Mint elég hamar kiderült, a „nagy érdeklődés” meglehetősen széles is volt, mert szakmabeliek és szakmán kívüliek egyaránt eljöttek a rendezvényre. Az természetes, hogy sokan ott voltak az egykori magyar nemzeti légitársaság alkalmazottai közül, de felőlük is egyetértő mormogás hallatszott, amikor az alapítók egyike ismét leszögezte: üzleti alapokon kell megteremteni az új magyar légitársaságot, vége a nosztalgiáknak.