Mini F-16, kétfarkú Gripen, szuperszonikus sportgép és a többiek
Nemrég arról adtunk hírt, hogy a hatalmas, 16,3 milliárdos megrendelésért folytatott versenyből kiszállt egy jeles jelölt, a Raytheon: az elmúlt napokban megint változott a képlet, visszalépett egy másik, korábban esélyesnek gondolt pályázó is, viszont jelentkezett egy újabb. Szerzőnknek ez nyújtott alkalmat arra, hogy áttekintse ennek a nemcsak az Egyesült Államoknak fontos tendernek a résztvevőit és fejleményeit: valószínű, hogy a győztes gép egyáltalán nem csak az amerikai légierőnek lesz kiképző alaptípusa.
Bár a pályázat előkészítését 2003-ban megkezdték a Northrop T-38 Talon szuperszonikus kiképző repülőgép utódjának kifejlesztésére, de a mai napig nem nyilvános a tender követelményrendszere. Annyit lehet tudni, hogy az új típusnak az alapkiképző Beechcraft Texan II. légcsavaros repülőgép és a harci típusok között, a sugárhajtású átképzésre, oktatásra, szuperszonikus sebességre alkalmas repülőgépnek kell lennie, amely a navigációs, útvonal- és műrepülés mellett valószínűleg harci bevetések gyakorlására is megfelelő kell, hogy legyen, tehát gyakorolni tudja a jelölt a légi és földi célpontok támadását, vagy éppen a légi utántöltést. A pilótafülkének a 4++. és 5. generációs repülőgépek többfunkciós képernyőkkel HOTAS alapú irányítással, szemmagasságú kijelző, vagyis HUD beépítéssel kell rendelkeznie, és a gázturbinát is valószínűsíthetően digitális FADEC-vezérléssel kell ellátni. A háromszázötven példányos gyártási mennyiség exporttal együtt akár elérheti az ezer repülőgépet is.
A nyugati nagy repülőgépgyártók azonnal reagáltak, és a kapcsolatoktól függően előbb-utóbb indulni szándékoztak a tenderen, annak megfelelően, ahogy egyre többet megtudtak a követelményekből. A nagyobb amerikai cégek egy része európai vagy éppen koreai repülőgépgyártókkal közösen indulna.
Az első potenciális induló a brit–amerikai BAE-Northrop Grumman lett volna, a brit Hawk T2 alapján készülő, de az Egyesült Államokban gyártandó típussal. A Hawk azonban szubszonikus sebességű, ennek a repülőgépnek hangsebesség feletti repülésre alkalmas változatát valószínűleg nem lehetséges kifejleszteni. A BAE rövid időn belül ki is szállt a versenyből, és helyét az amerikai Scaded Composites foglalta el. Az új társ a kompozit repülőgépgyártók között vívott ki nevet, de katonai repülőgépet még nem gyártott. A 2016. augusztus 22-én Model 400 néven bemutatott repülőgép aerodinamikailag hasonlít a T-38 Talonra, az orr-része viszont az ötödik generációs repülőgépekére emlékeztetett. A sárkányt nagysebességű repülésre optimalizálták, a hajtóműve viszont az F-404 102 utánégető nélküli változata volt, amelyet a Boeing X-45-nél is alkalmaztak. A repülőgép csak gurulás és vontatás közbeni fényképeken és videofelvételen volt látható, kérdéses, hogy repült-e. A „kompozit Talon” fejlesztés problémákba ütközhetett, mert január végén a Northrop Grumman sajtóközleményt adott ki, amelyben indoklás nélkül bejelenti, hogy a tenderen nem indul.
A Raytheon az olasz Leonardo (régebbi nevén Finnamecca) az Alenia Aeromacchi M-346 Master kiképző repülőgépének módosított változatával 2016. márciustól készült a pályázatra. A T-100-nak nevezett repülőgép F124 gázturbinával már 2016-ban bemutatkozott, Farnboroughban. A T-100-ast amerikai gyárban szerelnék össze, és egy sor elektronikai alkatrész szintén az Államokban készülne. A műszerfalba az F-35 nagyméretű képernyőjét építik be. A gép Honeywell F124 gázturbinája nem rendelkezik utánégetővel, ezért az olasz–amerikai kiképző repülőgép transzszonikus tartományú repülésre készült, de enyhe zuhanásban képes átlépni a hangsebességet. A Raytheon azonban Donald Trump megválasztása után, 2017. január 25-én bejelentette, hogy nem kíván a Leonardo partnereként indulni a tenderen. Az Egyesült Államok új elnöke által meghirdetett protekcionista (az amerikai megrendeléseket, amerikai vállalatok nyerjék, amelyek Amerikában, amerikai munkaerővel dolgoznak) politika is lehet a háttérben, a két cég közötti kapcsolat ugyanis nem tűnt labilisnak: nemrég még arról volt szó, hogy a T-100-asnak összeszerelő üzemet hoznak létre a Mississippiben található Meridian mellett. (Más hírek szerint azonban a válás oka az volt, hogy az olaszok olaszországi gyártóhelyhez ragaszkodtak volna – a szerk.) A Leonardo közleménye szerint a továbbiakban egyedül pályázik a T-100-zal, azonban amerikai partner nélkül esélytelen a jelenlegi politikai helyzetben.
A Boeing a svéd Saab cégcsoporttal már 2013-ban felvette a kapcsolatot az új kiképző repülőgép közös tervezésével, gyártásával kapcsolatban. A megkötött közös fejlesztési megállapodás (JDA) alapján egy új, közös tervezésű repülőgép készült el. A BTX-1 nevű oktató repülőgép sárkányán felfedezhető LERX (előrenyúló belépőél) és a függőleges vezérsík F/A-18-ra, a hajtómű légbeömlő nyílások a Gripenére, illetve az orr-rész a SAAB-38 csatarepülő tervezetre emlékeztetnek. A nagy pilótafülke kiváló kilátást nyújt. A Boeing Phantom Works vezetője, Darryl Davies szerint a T-X repülőgép egy harci típusnak is megfelelő tervezéssel készült. A Boeing–Saab nemcsak a repülőgépet, hanem egy nagyobb kiképzőrendszert is magában foglaló légi-földi képzési és támogatási programot is próbál eladni, interaktív tanórákkal, képzési modulokkal, oktató eszközökkel. A Boeing–Saab T-X, amelynél általában csak a Boeing nevét hangsúlyozzák az amerikai piacon, a politikai irányvonal miatt a Raytheon repülőgépén kívül az egyetlen teljesen új konstrukció. Az ezzel járó műszaki-technológiai kockázat csökkentése érdekében a repülési tesztek már 2016. december 21-én megkezdődtek.
A pályázni kívánó jelöltek legbizarrabb összefogása a Török Repülő és Űripari Vállalat, és amerikai partnere: a Sierra Nevada összefogásában készülő repülőgép. Törökországban a repülő- és hadiipar gyorsan fejlődik. A TUSAS (Turkiye Ucak Sanayii As – Turkish Aircaft Indrustries) az F-16C vadászbombázókat is licencben gyártotta. A kiképző repülőgépről fényképet még nem mutattak be. Azt lehet tudni, hogy két FJ44-4-M típusú gázturbinát építenek bele. A pilótafülkét ötödik generációs többfunkciós kijelzőkkel, HOTAS és HUD beépítésével tervezik. A repülőgép alacsony üzemanyag-fogyasztás mellett, másodlagos könnyű csapásmérő képességgel rendelkezik, és közös tervezési pontokon kapcsolódik az ötödik generációs török TF-X programhoz (amelyben érdekes módon a svéd Saab és a brit BAE a partnere a törököknek). Az új típus alacsony észlelhetőségű lenne, amely egyébként egy kiképző repülőgépnek nem előnyös, hiszen a repülőgép manővereit ebben az esetben kifejezetten fontos, hogy lokátorral támogatott földi megfigyeléssel is lehessen ellenőrizni. A repülőgépet valószínűleg Nevadában állítanák össze. Maga a megépítése is kérdéses, az elsődlegesen török tervezésű repülőgép tendergyőzelme pedig, a cikkíró szerint, szinte kizárt az Egyesült Államokban.
A pályázaton lehetséges indulók között lebegtetik a Textron Airland cég saját fejlesztésű könnyű harci és kiképző repülőgépét, a Scorpiont is. 2011-be indult meg a hátulról az F-14-re emlékeztető, egyenes szárnyas kompozit konstrukció tervezése, amely tandem kétüléses elrendezésű pilótafülkével rendelkezik. Beépített fegyverzete nincs, szárnyanként három felfüggesztési pontra 2800 kilogramm össztömegű fegyverzet függeszthető. A sárkányszerkezet kialakítása és a viszonylag gyenge Honeywell TFE3731 gázturbinái azonban csak szubszonikus sebességre teszik alkalmassá a Scorpiont. A repülőgép alapos áttervezést és erősebb hajtóműveket igényel. A Textron nem jelentette be az indulását.
Február 6-án a Stavatti Aerospace, egy az Egyesült Államokban működő kisebb repülőgép-ipar cég, bejelentette, hogy indult a tenderen. Repülőgépük a két hajtóműves kétüléses Javelin Mk30, amely 2008-ban az Izraeli Aircraft Industries bevonásával készült, először biznisz és sportjetnek. Le Bourget-n is bemutatták, bár csak statikus kiállításon. Sorozatgyártásra nem került. Tavaly november 14-én kezdődött meg a Minnesotában lévő tervezőintézetben a T-X repülőgép fejlesztése. Jelenleg két képet közöltek a szürkére festett repülőgépről, amely nagyban hasonlít a civil sportjetre. A tervek szerint a repülőgép eléri az óránkénti 1666 kilométeres, 1,3 Mach sebességet.
Jelenleg még megjósolhatatlan, hogy a fenti repülőgép gyártó vállalatok és kooperációk közül melyek indulnak ténylegesen a követelményrendszer nyilvánosságra kerülése után a tenderben, valamint lesznek-e még új versenyzők. Az bizonyos azonban, hogy 2017-ben kiválasztásra kerül a közel fél évszázados múltra visszatekintő T-38 Talon szuperszonikus kiképző repülőgépnek az utódja.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
