Nagy a baj, már Svájcban is leépít a vasút!
Közel tizenöt százalékkal csökkent tavaly az SBB Cargo Schweiz által a kocsirakományos üzletágban megmozgatott áruk mennyisége, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2015 után 2017-ben ismét veszteséges évet zárjon a vasúttársaság. Az örvényszerű spirálból nehéz kiszállni, így a cég célkitűzése eleve az, hogy 2020-ra lesz ismét nyereséges. Az üzleti partnerek és befektetők felé – a hasonló méretű cégekhez hasonlóan – a svájci áruszállító vasutat is áramvonalas, hatékony cégként kell bemutatni, ezért annak vezetősége úgy döntött, hogy felülvizsgálja a kocsirakományos rendszerét és az így kiszolgált áruátvételi és feladási pontok számát.
Svájc és vasúti rendszere mindig is egyedi volt abban, hogy ahol csak lehetséges volt, ragaszkodtak az üzemek vasúti kiszolgálásához. Jellemző, hogy sok ipari cég csak rövidke, pár vagont befogadni képes iparvágánnyal rendelkezik, ahová az állami vasúttársaság kis villamos-tolatómozdonyai (újabban egyre inkább az SBB Cargo dízelmozdonyai) szaladnak ki kevéske, akár egyetlen teherkocsival is. Ebben még az sem zavarja a svájciakat, hogy az érintett iparvágányok sokszor az utcákon át létesültek. Ennek a világnak azonban hamarosan vége, ugyanis a hagyományok tiszteletének és a környezetvédelemnek súlyos ára van: Az SBB Cargo Schweiz statisztikája szerint a háromszáznegyvennégy kiszolgált telephely fele produkálja a feladott kocsirakományok kilencven százalékát, a maradék százhetven iparvágány mindössze a teljesítmény tíz százalékáért felel.
A profitorientált vasúti áruszállító társaság nem teketóriázik, hanem már az idén nyáron a befektetőkkel és lehetséges üzleti partnerekkel folytatott megbeszéléseken is téma lesz az iparvágányok kiszolgálásának felülvizsgálata. Márciusban be is jelentették, hogy 2020-ig száz érintett üzemmel kezdik meg a költségcsökkentéseket megcélzó tárgyalásokat arról, miként lehetne a napi szintű kiszolgálás költségeiből lefaragni. A lehetséges költséghatékonyság-növelő megoldások között szerepel a kiszolgálási napok számának csökkentése, a néhány kocsis vonatok vagonjainak ritkábban közlekedő, de hosszabb tehervonatokba sorolása, a célirányos tolató-kiszolgálás helyett gyűjtő- vagy körmenetek szervezése, az áruk közúti továbbítása(?!), vagy az üzemeltetési veszteségek kantonok általi átvállalása. A kisforgalmú iparvágányokból fennmaradó hetven további partner sem marad konzultáció nélkül – velük 2020 és 2022 között tárgyal majd az SBB Cargo Schweiz vezetősége.
A diaszpóraszerű üzemvitel helyett bevezetendő térségi- vagy gyűjtőforgalom (esetleg kevesebb helyszín kiszolgálása) által az SBB Cargo Schweiz nyilván a járműpark, elsősorban a mozdonyok hatékonyabb kihasználását, a legkisebb teljesítményű, jellemzően legidősebb és legkevésbé korszerű vonatójárművek legalább egy részének selejtezését, a fenntartási költségek és a vontatásban, fenntartásban alkalmazott létszámszükséglet csökkentését is el tudja érni.
A vasúttársaság a modern technológiák kínálta lehetőségeket is igyekszik kiaknázni az üzemvitel költséghatékonyabb megszervezésére. Az ügyfelek felé a jelenleginél fejlettebb információs rendszert szeretnének bevezetni; a fékpróbákat automatizálnák, így negyven perc helyett azok időszükséglete mindössze tíz perc lenne; a szerelvényeket személyes átvizsgálás helyett vonalmenti kamerákkal ellenőriznék; és még az automatikus kapcsolókészülékek alkalmazásának lehetőségként sem vetették el. Mindezt egy kilencvenmillió svájci frank (uszkve huszonnégymilliárd forint) költségvetésű fejlesztési program keretében teszik. Ehhez képest a kocsirakományos fuvarozás tavalyi vesztesége harminchétmillió svájci frank volt.
Ha a kocsirakományos kiszolgálás megkurtításával még nem esett volna elég nagy csorba a svájci vasút renoméján, az SBB Cargo Schweiz megtetézi azt egy kis létszámleépítéssel is: 2020-ig a jelenlegi 2200 alkalmazottból csak 1870 fő marad a cégnél, majd az azt követő újabb három évben további négyszázhetven, mindösszesen nyolcszáz alkalmazottal csökkenti munkavállalói létszámát a vasúttársaság. Így hat év alatt a munkaerő bő egyharmada távozik a vállalattól, bár az érintett nyolcszáz főből hétszázötven a természetes csökkenésnek lesz köszönhető, ami elsősorban nyugdíjazást, önkéntes távozást jelent. A maradék ötven fő átképzésére tízmillió svájci frankot (fejenként ötvenhárommillió forintot) szán a svájci kargós vasút.
Aki a hagyományos, kisüzemi iparvágány-kiszolgálást meg szeretné örökíteni Svájcban, annak javasolt mihamarabb megtennie ezt. Minden jónak vége szakad egyszer, és bár gazdag nemzet a helvét, a pénz náluk is nagy úr. Mindemellett megjegyzendő: a cégek egy része saját iparvágánnyal rendelkezik és azokat saját maga szolgálja ki, így üdítő kivételek remélhetőleg még sokáig maradnak!
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
