Nagy légierő, nagy bajok: katonai katasztrófa-sorozat Indiában

Lezuhant és elégett kedden az indiai légierő egy MiG-27-es harci gépe India északnyugati részén, Jodhpur államban. A pilóta a becsapódás előtt sikeresen katapultált és életben maradt. A híradások megjegyzik, egy év leforgása alatt ez a harmadik súlyos baleset, ami a koros MiG-27-esek egyikével történt.

Az újabb incidens után egy nappal publikálták a döbbenetes adatokat a hatalmas ország ugyancsak hatalmas légierejének szintén hatalmas veszteségeiről, ez volt ugyanis kilenc hónap alatt a tizenharmadik baleset, amelynek során megsemmisült egy gép, és sajnos az eseményeknek áldozatai is voltak.

A feltehetően jelentős részben elöregedett gépparkkal is összefüggő fekete sorozat kapcsán a légierő biztonsága téma lett a törvényhozásban is, ahol márciusban Subhash Bhamre védelmi miniszter kellett, hogy beszámoljon az addig történtekről: ő harmincegy gépvesztéssel járó balesetről számolt be az előző négy évben.

A miniszter parlamenti meghallgatása óta még márciusban egy folyóba zuhant egy Hawk sugárhajtású kiképzőgép, majd két héttel később egy Mi-17-es helikoptert ért baleset, májusban egy Cheetah helikopter semmisült meg. Június elején életét vesztette a légierő egy magasrangú  tisztje egy Jaguár tengerészeti harci gép balesete nyomán, a pilóta az utolsó pillanatban elkormányozta a gépet egy falu fölül, ami feltehetően összefüggött azzal, hogy nem élte túl az eseményt.

Június végén az keltett feltűnést, hogy az indiaiak egyik legmodernebb, legütőképesebb harci gépei közül zuhant le megint egy, a Szuhoj Szu-30MKI két pilótája el tudta hagyni a gépet. Júliusban először egy MíG-27-est majd egy hét múlva egy 21-est vesztett a légierő, utóbbi baleset során meghalt az egyik századparancsnok, aki az IAF egyik „arca” volt. Ezután történt a mostani esemény szintén egy 27-es, változtatható szárnyállású harci géppel, a MiG-23-as földi támadó szerepkörre optimalizált változatával.

Az Indiai Légierő jelenleg becslések szerint mintegy hatszáz repülőeszközt tart üzemben, harmincegy aktív század állományaként. A legutóbbi baleset után a kormány közleményt adott ki, amelyben jelezte, az IAF vegyesen használ régi és új eszközöket, a korosabbakat „megfelelő karbantartás”, modernizálás és mellett, biztonságossági kompromisszumok nélkül üzemelteti. A MiG-21-eseket és 27-eseket üzemidejük lejártával, legkésőbb 2024-ig teljes számban kivonják a szolgálatból.

A kormány egyben jelzi, hogy folyamatban van új repülőtechnika beszerzése, ugyanakkor az Indiai Légierő valamennyi állományban lévő gépe alkalmas szolgálatra és biztonságos. A legutóbbi baleset lehetséges oka emberi hiba, technikai probléma illetve madárütközés lehetett.

A kormány közleménye nem tér ki a repülésbiztonsági helyzet romlásának lehetséges valódi magyarázatára. Más fórumokon általános a vélekedés, hogy a bajok eredete a Szovjetunió széthullásával kapcsolatos, az 1990 előtt vásárolt szovjet technika üzemeltetéséhez már nincs elég pótalkatrész, többek közt ez lehet a hátterében az 1990 utáni évtizedek veszteségeinek: 150 példánya zuhant le a különféle MiG-típusoknak (21-es, 23-as, 27-es) indiai szolgálatban.

A szerencsétlenül járt gépek pilótái többségükben még pályájuk elején járó, viszonylag tapasztalatlan fiatalemberek voltak, ami a légierő egy másik fontos problémájára utal: hosszú ideje nem sikerült a flottába sorolni megfelelő számban új sugárhajtású gyakorlógépeket, ami azt jelenti, hogy a harci állomány jelentős részben légcsavaros gépekről kerül át legtöbbször a nem épp könnyen repülhető MiG-21-esekre.

Hírek szerint az indiai állományban repülő Szu-30-asok baleseteinek egyik oka a gép repülési szoftverének hibája volt. Erről azonban több esemény kapcsán ütközött a légierő és a gyártó véleménye, utóbbi rendszerint pilótahibával magyarázta a baleseteket.

Hozzájárulhat az események magas számához a kedvezőtlen környezet, a trópusi időjárás, a meleg és párás levegőben a hajtóművek tolóereje csökken, a szárnyakon kevesebb felhajtóerő keletkezik, és meglehetősen sűrűn fordul elő madárütközés.

Érdekes momentum: egyes elemzők szerint az indiai katonai repülés köreiben túlságosan is nagy a különbség a pilóták és a földi kiszolgálók, karbantartók, repülőgép-szerelők között, anyagilag és erkölcsileg is. Az indiai sajtó egyébként meglepően sűrűn ad hírt olyan bűnesetekről, amelyek elkövetői nyilván rossz anyagi helyzetben lévő karbantartók, szerelők voltak.

Mindeközben az indiai honvédelem igen komoly nyomás alatt működik, olyan ellenfelekkel szemben kellene felkészülnie esetleges (újabb) konfliktusokra, mint Pakisztán és Kína. Előbbi elsősorban külföldi beszerzések, utóbbi jelentős részben saját fejlesztés révén erősíti az indiaihoz képest fokozott üzemben a maga gépparkját, Kína eljutott az ötödik generációs harci gépek alkalmazásáig is.

India 2016-ban lefújta a százhuszonhat gépre szóló úgynevezett MMRCA-tendert, helyette jelenleg csak harminchat, kormányközi megállapodás alapján leszállítandó francia Rafale beszerzése (közülük tizennyolc hazai összeszerelése) látszik biztosnak, igaz, a megállapodást korrupció gyanúja miatt épp a napokban támadták meg a Legfelsőbb Bíróságon. A leginkább elavult szovjet technika leváltására, még csak az elmúlt hónapokban kért India ajánlatot a világ nagy gyártóitól, megintcsak százhuszonhat gép erejéig, mintegy húszmilliárd dollár értékben.

A Szu-57-es orosz–indiai közös gyártása a legutóbbi hírek szerint gyakorlatilag már kútba esett, egyebek közt a költségek megoszlásában nem tudtak megegyezni a partnerek. A honi gyártású könnyű vadászgép, a HAL Tejas fejlesztése a nyolcvanas évek óta húzódik, eddig csak húszegynéhány példányban épült a prototípusokat is beleértve, drágán és hírek szerint még mindig nem kielégítő paraméterekkel, a saját, szintén hazai fejlesztésű hajtómű helyett a gyártó kénytelen volt a gépekhez a General Electric F414-esét megrendelni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!