A Naprepülő megérkezett Hawaiira!

iho   ·   2015.07.03. 18:45
cim

Borschberg leszállás után azt nyilatkozta, az első dolog, amire vágyik a hosszú repülés után, az egy alapos zuhanyozás, ez volt az a luxus, amit az ötnapos repülés során nem nyújtott neki a Solar Impulse 2. Fáradtnak mondta magát, de nem kimerültnek, a repülés legkockázatosabb pillanatai közé sorolta, amikor az utolsó órákban felhőkben találta magát ott, ahol korábban a meteorológusok tiszta időt reméltek. A legnehezebb az volt, amikor Japánban el kellett dönteni: induljon-e, vagy sem.

A Solar Impulse 2 az egyik hidegfront fölött

Korábban írtuk:

Egészen pontosan négy nap, 22 óra és egy perc volt a fantasztikus repülés időtartama, ami azt jelenti, hogy a  kizárólag a nap energiája révén működő Solar Impulse 2 sikeresen végrehajtotta földkörüli útja eddigi leghosszabb és legkockázatosabb repülését, a több mint 8000 kilométeres átkelést a Csendes-óceán fölött a japán Nagoyából Hawaiii-ig. És ráadásul már a repülés folyamán megdöntött minden repülési időtartam-rekordot.

A pilóta csak húszperces pihenőket tarthatott, nagyobb magasságban nagyon hideg volt és kellett az oxigénálarc is

De nem ez volt a történet lényege, hanem hogy bebizonyosodott: a különleges rendszer valóban működik, és végrehajtható egy csepp üzemanyag nélkül is egy ilyen hatalmas távrepülés, mint a Japán-Hawaii út.

A kockázatok bizony komoly formában jelentkeztek az út során, hiszen a pilóta, André Borschberg és a földi irányítók több, valóban kritikus helyzetet kellett, hogy megoldjanak, leginkább az átkelés negyedik éjszakáján.

A napfelkelte mindig megkönnyebbülés volt: kezdődhet az akkumulátorok feltöltése

Mint kiderült, a nap és a meleg is rejthet problémákat. Az út első szakaszán az óceán északibb vidékein repült a gép, ami azt jelenti, hogy az éjszakák rövidebbek voltak, tehát hamarabb került vissza Solar Impulse az éltető napsütésbe, és az éjszaka felhasznált energiát hamarabb tudták a napkeltével pótolni a 30-20, olykor 10 százalékra lemerült akkumulátorokba. Ugyanakkor a melegebb idő miatt az akkumulátorok teljesítménye is csökkent.

A landolás tervezése

Mindeközben kisebb hidegfrontok is akadályozták a repülést. Adódott olyan időszak, amikor a Solar Impulse útját a Flightradar24 oldalon figyelemmel követők azt hitték, hogy vége a kísérletnek, mert a gép orra ismét nyugatra mutat: valójában a hidegfront közelsége miatt adott magasságon „holdingolt” a gép, azaz körözve várakozott.

Az utolsó holding közvetlenül Kalaeloa előtt

Mint ezt az első nap után is írtuk, a repülési profil úgy nézett ki, hogy alkonyatkor, mikor megszűnt a napsütés, és a gép csak a saját akkumulátoraival repült, Borschberg lassú süllyedéssel mintegy 8000 lábra siklott, minimális hajtómű-teljesítmény mellett. Volt, amikor egy olyan megfelelő, turbulenciától és felhőktől mentes „lyuk” közelében kellett várakoznia, ahol a reggeli napsütés révén megkezdhette az akkumulátorok feltöltését és a lassú emelkedést, hogy a felhős zóna felett tudjon átrepülni. Az sem volt mindegy, hogy az első, még laposan beeső sugárzás milyen pozícióban éri a gépet ahhoz, hogy a napelemek dolgozni kezdjenek.

A hajnalra várva---a Naprepülő immár Hawaii felett

Az utolsó nap kellett Hawaii-ig az utolsó hidegfrontot is legyőzni, de sikerült a felhők fölé emelkedni, miközben azért időnként az igen törékeny géppel olykor komoly turbulenciákat is át kellett vészelni. Nem volt könnyű fenntartani a pilóta repülőképes és cselekvőképes állapotát: a húszperces pihenők ellenére Borschberg az utolsó éjszakára érthető mód kimerült, és a Hawaii előtti holdingot is részben azért iktatták a földi repülésvezetők a programba, hogy közben legyen mód a pihenésre és a leszállást viszonylag fitten hajthassa végre a repülőgépet vezető svájci a 2500 láb magasan végrehajtott várakozás után.

Ismét a földön

Közben a földi stáb is megkérdezett Kalaeloa repülőterére, amelynek tagjai földet érés után segítik a gépet megálláskor, elektromos kerékpárokkal indulnak a kiguruló Solar Impulse után, majd megálláskor elkapják a szárnyvéget és stabilizálják a hetvenkét méter fesztávolságú madarat. A gépet ott várta már a másik pilóta, Bertrand Piccard, akinek feladata lesz a Hawaii-tól az amerikai kontinens nyugati partvidékéig tartó következő óceáni átkelés lerepülésére.

Borschberg rögtön leszállás után megkapta az érkezőknek járó hagyományos virágkoszorút

Harminc perccel a tervezett földetérés előtt Borschberg kibocsájtotta a futót, ekkorra már a nap is felkelt, úgyhogy a pilóta világosban tudta letenni a gépet. A landolás tökéletesen zajlott, kezdődhet az ünneplés, nomeg a felkészülés a következő, ugyancsak hosszú repülésre Kaliforniáig.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!

Kapcsolódó hírek