Nearmiss: Malév-gépek drámai közelségben

A Malév 66. születésnapján, és sajnos nem sokkal a végjáték után, az iho/repülés egy mondhatni drámai filmfelvételt és annak háttértörténetét közli 1980-81-ből. Felidézzük az akkori légitársaságot, az akkori légiforgalmi irányítást, és egy olyan időszakot, amikor mindenki sokkal optimistábban látta, láthatta a magyar repülés jövőjét, mint ezekben a hetekben.

Zerkowitz István nevét ismerik már olvasóink: a Belgiumban élő légiközlekedési szakértő, a Brüsszelben működő Blusky légiforgalmi tanácsadó cég alapítója és vezetője, a Roger-Wilco blog gazdája, az ICAO és a IATA, nomeg az LRI egykori munkatársa néhány hete járta körbe elfogulatlan szakmaisággal egy esetleges új légitársaság indításának esélyeit, a reális megfontolásokat, a lehetséges alapelveket.

Most pedig saját blogja és egy facebook-link után ennek a filmfelvételnek a közreadásával örvendeztetett meg minket, amelyen két Malév-gép megrendezett, rendkívüli produkcióját láthatjuk, egy veszélyes szituáció újrajátszását, annak érdekében, hogy mindenki okuljon a történtekből.

A feladat az volt, hogy készítsünk egypár oktatófilmet részben a légiforgalmi irányítók számára, részben pedig a légiforgalmi irányítást kiszolgáló műszakiak számára. Az ötlet maga onnan jött, hogy, ha jól emlékszem, 1973-ban voltunk egy angliai tanulmányúton, ott mutattak be bizonyos oktatófilmeket, és amikor hazajöttünk, mi is javasoltuk, hogy kellenne valami hasonlót csinálni, de a hazai viszonyoknak megfelelően és a hazai problémákat bemutatandó. Erre az akkori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, a KPM fogékony is volt, biztosítottak rá anyagi lehetőséget, és így készültek el ezek a filmek.

A „Megközelítés a pálya fölött” egy volt az epizódok között, de ez volt a leglátványosabb. Azért is akartuk ezt a szituációt felidézni, mert az irányítók közös emlékezetében ott volt az az anekdóta, amikor ez meg is történt, és ami a tényleg hajmeresztő látvány volt.

Tehát ez a veszélyes megközelítés eredetileg a valóságban is lejátszódott?

Igen, nem két Malév-gép, hanem más légitársaságok gépei között, és ehhez hasonló történt más repülőtéren is. Nem volt annyira ritka, de nagyon tanulságos volt: ha valaki egy ilyet a filmen átél, akkor biztos, hogy legközelebb még a szokásosnál is óvatosabban adja ki az engedélyeket és jobban odafigyel mindenre.

Az alaphelyzet ugye az, hogy egy gép felszállásra készül, és egy másik megközelíti ugyanazt a pályát, aztán az irányító hibájából a felszállás gyakorlatilag az átstartolás alatt néhánytucat méterrel zajlik.

Igen. De nem mondanám, hogy egyértelműen az irányító hibájából, mert ez mindig egy késlekedő pilóta és egy későn döntő irányító összjátéka. Hogy pontosan kinek a hibájából történik végülis az esemény, az változó. De tény és való, hogy egy késői döntés történt egy olyan helyzetben, amikor egyébként meg lehetne oldani a szituációt, de ha későn döntenek, akkor viszont már nem lehet jól kimászni belőle. Ahogy az egyik repülőgép egyre lassabban közeledik a final-en a pályához, a másik gépet, amelyik még ott van a pályán, nem lehet elrángatni és hirtelen kifordítani. Tehát pillanatok alatt veszélyes közelségbe kerülnek egymáshoz.

A Malévnak ki volt akkor a főpilótája, és mit szólt ehhez az elsőre hajmeresztő ötlethez, hogy egy ilyen veszélyes megközelítését el kellene játszani élőben újra a gépekkel?

Akkor a Malév főpilótája Fülöp Bandi volt, és nagyon jó viszonyban voltunk vele: ő sokat adott arra, hogy az irányítással legyen jó a kapcsolat, és hogy mindenki értse a másik munkáját. Amikor mi Bandinak előadtuk, hogy ilyen filmet készítenénk, ő azt mondta, hogy természetesen mindenben segít minket. Megírtam a szcenáriót, mit szeretnénk leforgatni, és neki nagyon tetszett. Azt mondta, hogy ez valóban olyan látványos esemény, amit érdemes filmre tenni, mert aki még ilyet nem látott, az most nézze meg, és a valóságos életben lehetőleg sose lásson még egyszer ilyesmit…

Úgyhogy ő egyből benne volt, és azt mondta, nézzük meg, hogyan lehet megcsinálni. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy ehhez kellett ugye két repülőgép, és a Malév azt mondta, hogy: igen, és milyen gépet kértek?

Tényleg jó világ volt…

Ebből a szempontból feltétlenül. Megállapodtunk abban, hogy a pályán levő gép egy Tu-134-es lesz, és egy 54-es, amelyik rárepül, mert abban mindenki egyetértett, hogy az 54-es volt a mozgékonyabb szerkezet, tehát jobban lehetett vele manőverezni kis sebességnél is, és ez a biztonság szempontjából mindenképp előny volt.

Leültünk a pilótákkal, a Tu-154-es kapitánya, aki a felvételeken is látszik, Zörgő Tibor volt. Elkezdtük kirajzolni, miről van szó, kiszámoltuk a sebességeket, távolságokat és egyebeket, és az operatőr megmondta, milyen kameraszögből tudja olyanmód fényképezni a két repülőgépet, hogy úgy fog tűnni a  filmen, mintha egymás fölött lettek volna.

Ráadásul volt egy kamera a Tu-154-esen is.

Igen, de a földön lévő kamera volt nagyon kritikus: be kellett fogni egy viszonylag tág képet, ahogy a két gép egymás fölött repül, ráadásul elég nagy sebességgel mozogtak. Lemértük, mikor kell fordítani a gépet, mikor kell a 34-esnek elkezdenie gurulni, stb, stb: másodpercre pontosan ki volt számolva minden.

Először csináltunk egy próbát, ami klasszul is sikerült, aztán lerepülték mégegyszer, akkor még közelibbre jött össze a két gép. A srácok egyébként, mondanom sem kell, nagyon élvezték.

Ha jól emlékszem, mindez egy szombati napon történt. Nekünk volt egy olyan érzésünk, hogy ezt az egész repülést nem fogják díjazni azok, akik nem tudják, miről van szó. Kérdeztük a rendezőt, Kovács Miklóst, de ő azt mondta: semmi gond, mindet lerendezett, és lehet forgatni. Fülöp Bandi is azt mondta, hogy mehetnek a gépek, tehát mi úgy gondoltuk, nem lehet semmi probléma.

Valaki azonban  a teraszról látta ezt az egészet, és betelefonált egy újságnak, talán az Esti Hírlapnak, hogy: hú, majdnem katasztrófa történt Ferihegyen! És ezt le is közölték! A KPM ügyeletén forrók lettek a telefonok: mi történt a repülőtéren? Fogalmuk nem volt a minisztériumban az egészről. Lángoltak persze a telefonok az irányításnál is: mit csináltatok, mi volt ez? Amikor kezdett kínos lenni a helyzet, elkezdtük kérdezni Miklóst: te, biztos megbeszélted ezt az egészet valakivel? Mire ő: eszem ágában nem volt, gondoljátok, hogy akkor engedélyezték volna?!...

De hát akkor már dobozban volt a film, és Fülöp Bandi húzta ki a társaságot a bajból. Mint Malév főpilóta elmondta, mit csináltunk, és hogy ebben nem volt semmi veszélyes, viszont nagyon fontos volt leforgatni: az ő szempontjukból abszolút prioritás, hogy a film elkészüljön. Így aztán lenyugodott mindenki, és nem lett a továbbiakban semmi baj. Mivel amúgy is a KPM-nek készült a film, a minisztériumban rövidre zárták a dolgokat. De amíg ment ez a huzavona, és amíg azt mondogatták, hogy majdnem katasztrófa történt Ferihegyen, addig forró volt a helyzet, és sokan féltek, hogy fejek fognak hullani.

Ezt a filmet tehát a nagyközönség sosem láthatta: belső oktatóanyag volt, amit a KPM szervírozott ide-oda.

Igen, a film a Közlekedési Dokumentációs Központ, a Közdok tulajdonában maradt, az irányítók képzésében használták, nem hiszem, hogy még mindig használnák, eléggé elöregedett anyag. Nekem úgy lett belőle példányom, hogy a Közdoknál valaki, aki ezekkel az anyagokkal foglalkozott, odaadta kazettán, mikor Párizsba mentem dolgozni. Azért is, mert az irányítási részhez a szcenáriókat én csináltam, meg emlékül, hogy együtt dolgoztunk. A filmnek egyébként nagy sikere volt szakmai körökben, nyertek is vele díjat, ha jól tudom.

Egy kérdés a Malév születésnapja kapcsán: ha ma Magyarországon lennél irányító, hogyan élted volna át, ami az elmúlt hetekben történt?

Egy irányítónak alapból nem szabad soha meleg vagy kevésbé meleg érzéseket táplálni egyik légitársaság felé sem, hiszen a kiszolgálásnak egyformának kell lennie. De az, hogy egy légitársaság egyik napról a másikra eltűnik a színről, olyasmi, amit végigcsináltam a Sabenával, és most kicsit távolról, de végigcsináltam a Malévval is: az egy borzasztó érzés. Valahol a munkánk egy jelentős része tűnik el. Az irányító számára minden egyes járat, minden egyes gép maga a munka, a produktum, amit ő létrehoz. Mint egy jól működő gyár, ahol egyszerre csak elviszik az alapanyagot és azt mondják: nincs tovább. Ott ültél a helyeden, ott voltak a Malév hívójelek, dolgoztál velük: és egyszerre nincsenek ott. Borzasztó érzés: örülök, hogy irányítóként már nem kellett mindezt végigélnem.

Viszont ennek a filmnek az értéke a Malév eltűnésével sajnos hatványozottan megnőtt.

A Malév rengeteget tett generációk felneveléséért. Az, hogy a repülésben ott vannak a magyarok valahol, az részint a Malévnak köszönhető. Sokan köszönhetik a Malévnak a személyes sorsukat is. Nem csak azok, mint én is, akik ott kezdtünk, de azok is, akik később dolgoztak, repültek vele.

Ez a film ugyan csak pár másodpercben, de valahol mégis a Malév révén segített több generációnyi irányítónak megismerni, milyen egy ilyen esemény. Ez a két Malév-gép lehet, hogy nagyon sok más repülőgépet mentett meg, mert sok irányító e film révén emlékezett rá: ez az a helyzet, ami nem szabad, hogy bekövetkezzen.