Nem biztonságosabb a digitális műszerfal

Meglepő módon nem történik kevesebb incidens és baleset a digitális műszerparkkal, műszerfallal felszerelt kisrepülőgépek elterjedésével, derült ki az Egyesült Államokban működő Repülőgép-tulajdonosok és Pilóták Egyesülete Alapítványának felméréséből. Az ilyen, meglehetősen költséges rendszerek elsőként a nagyobb tejesítményű, üzleti és utazási célokra használt kisgépeken jelentek meg, de mára már szinte minden repülőgépen elérhető ez a felszereltség. A kifejezetten kezdő oktatógépnek is szánt, vadonatúj Cessna Skycatcher könnyű repülőgép is már ilyen műszerfallal repülhető.

A 20 ezer dugattyúmotoros repülőgép életét követő vizsgálat adatai szerint a kisebb teljesítményű, hagyományos analóg műszerekkel szerelt gépek gyakrabban szenvednek balesetet, mint a modern, digitális műszerparkú kisgépek, de kisebb a halálozások aránya. A 200 lóerőnél gyengébb gépeknél a legtöbb a baleset és legkevesebb a halálos áldozatok száma. Az 1980 előtt gyártott, nagy teljesítményű vagy összetett műszerparkkal rendelkező gépeknél már kevesebb a baleset, de azonos a halálos áldozatok száma. Az 1988 után gyártott, nagy teljesítményű (200 lóerőnél erősebb) gépek baleseteinek száma már 20 százalékos emelkedést jelez és 60 százalékkal nő a katasztrófákban elhunytak száma. Ez az a kategória, ahol több az éjjel vagy műszerrepülési körülmények között végzett repülések aránya. A teljes gépparkot tekintve nagyjából megegyezik az analóg és a digitális műszerfalú gépek baleseti aránya. A legkisebb eltérést a két kategória között az alacsony teljesítményű gépeknél mérték a kutatók.

A „glass cockpit”-tel felszerelt gépek statisztikája nem jobb ugyan az analóg műszerfalas gépekénél, de a balesetek típusai, azok arányai eltérnek. Kevesebb az utazómagasságon, a környező forgalommal összefüggő balesetek száma, de több esemény történik fel- és leszállás, illetve átstartolás közben.

Mint azt a kutatásban részt vevők megjegyezték, a legfontosabb analóg műszerek mutatóinak, adatainak értelmezése (mint amilyen a repülési sebesség vagy magasság) gyorsabban megy, mint a digitális képernyőről leolvasható értékek észlelése és feldolgozása. Így a pilóta több időt tölt a műszerfal figyelésével, s kevesebbet a külvilág megfigyelésével. Az adatok elemzése szerint valamennyivel kevesebb, irányított talajnak repülés (azaz a pilóta a gép ura volt) történt az „üvegfülkés” gépekkel, de a különbség szinte elhanyagolható.

A tanulmány megállapítása szerint még mindig az számít, ki és hogyan repüli a gépet és nem az, hogy milyen műszerfal mögött ülve. A legmodernebb, színes TFT LCD-monitorokra épített műszerpark sem menti meg a pilótát, ha rosszul dönt. Ráadásul mivel a digitális műszerfalaknak (ellentétben az analóg műszerpark elhelyezésével, kialakításával) még nem alakult ki a szabványosított kinézete, egységes felülete, így a pilótának a felszállás előtt illik mélyrehatóan megismerkednie az adott gép műszerfalával.