Osztrák Eurofighter-botrány: zárják az aktákat

Jobb későn, mint soha: Ausztria védelmi minisztere csütörtökön jelentette be, hogy az állam beperli az Airbust és az Eurofighter konzorciumot a 2003-ban, vagyis mintegy tizennégy éve kétmilliárd euró értékben megrendelt Eurofighter harci gépek ügyében. A tárcavezető szerint mostanra bebizonyosodott, hogy a két cég félrevezette Ausztriát mind a beszerzési ár, mind a gépek átadása és felszereltsége dolgában, az okozott kár pedig több, mint a vételár fele, 1,1 milliárd euró.

Mint kiderült, osztrák és német ügyészségi szervek már évek óta vizsgálják az ügyet, és várhatóan külön-külön zárják le az aktákat még ennek az évnek a közepén. Az első házkutatás  2012-ben volt a konzorcium ügyeivel kapcsolatban Münchenben, a bécsi ügyészség már 2011-ben nyomozott Herbert Scheibner volt védelmi tárcavezető ellen, akinek minisztersége idején megszületett a döntés a Eurofighterek beszerzéséről.

Ausztria eredetileg tizennyolc példányt rendelt a gépből, ezt azután 2007-ben tizenötre csökkentette. Ugyanakkor már a megrendelés pillanatától nagyon kemény támadások érték az üzletet és már a kétezres évek elején is felröppentek hírek az esetleges korrupciókról, vagyis hogy a „megfelelő” döntés fejében politikusok és köztisztviselők kaptak pénzt a zsebükbe. A per azonban a jelek szerint nem vagy nemcsak ekörül forog, hanem elsősorban azoknak az ellentételezési szerződéseknek a kapcsán, amelyek a megrendeléssel párhuzamosan futottak, és amelyek a mostani miniszter szerint a korrupció és a pénzmosás terepeként szolgáltak.

A másik tényező, amit az eljárásban vizsgáltak, az az extra költség volt, amennyibe a Eurofighterek üzemeltetése kerül, és amennyivel drágábbnak bizonyult a gépek fenntartása egyfelől az amerikai F-16-oshoz, de legfőképpen a rivális Saab ajánlott, de el nem fogadott típusához, vagyis a Gripenhez képest. Vagyis egyszerűen fogalmazva, ha a Eurofighter érdekében nem kentek volna meg embereket, az osztrákok az olcsóbb üzemű svéd vadászt választották volna. Ami egyébként azért is viszonylag logikus döntés lett volna, mert az osztrák légierő korábban a svédek futurisztikus vadászát, a Draken használta, majd ezek kiöregedése után az új típus beszerzéséig Svájcból bérelt F-5-ösöket.

Az osztrák Eurofighterek az első legyártott sorozatból származtak, voltak a gépek között használtak is, a példányokat pedig 2013-ig fejlesztették tovább a Tranche-1 képességekig, az osztrák használatú példányok csak légtérvédelemre képesek és használatosak, tehát a más országokban használt illetve későbbi gyártású gépekhez képest csak egy szerepkörben használatosak és nagyon kevés fajta fegyverzetet integráltak ezekhez a gépekhez. A légirendészeti funkcióhoz képest viszont a gép még inkább nagy és drágán üzemeltethető.

A harci gépek közül jónéhány mindig a földön maradt, nemcsak a még hátralévő képesség-fejlesztések okán, hanem mert a jelek szerint megoldatlan volt a kiképzés, egy 2014-es jelentés szerint a tizenöt gépet csak tizenegy kiképzett és egy képzés alatt álló osztrák pilóta repülte, a gépek közül három volt akkor hadra fogható, igaz, az alacsony szintű használat miatt a gépek várható élettartama meglepően magas. A gépek és pilótáik korlátozott képességeit a repülőnapok közönsége is tapasztalhatta, Kecskeméten is volt, hogy nagy érdeklődéssel vártuk az osztrák Typhoon bemutatóját, ami végülis néhány áthúzásból állt. Ugyanakkor az osztrák politikusok között már 2102-ben is felvetődött, hogy jobb lenne viszonylag gyorsan eladni ezeket a gépeket: akkor még érdeklődést mutatott irántuk Bulgária és Románia is.

Nemcsak az osztrák, hanem a szaúdi Eurofighter-ügylet körül is súlyos vádak bukkantak elő, a korrupció mellett például az, hogy a gyors leszállítás érdekében eredetileg a RAF számára készült példányokat csoportosítottak át, ami viszont azt jelentette, hogy a brit királyi légierő képességei csökkentek a gépek hiányában.

A mostani eljárás kapcsán eddig egyik érintett sem akart érdemben reagálni. Az ügy azért lehet különösen kellemetlen a konzorcium illetve a részbeni tulajdonos Airbus számára, mert a Eurofighter jelenleg is több fontos gépbeszerzési tenderen  próbál eladási sikereket elérni. A lehetséges vásárlók: Bahrein, Kanada, még függőben van a finn és az indonéz valamint a malajziai tender is, utóbbin az európai közös harci gép bejutott a döntőbe, Perunak pedig Spanyolország szállítana Tranche-1-es példányokat.

De ugyancsak elég hosszú azoknak az országoknak a sora, amelyek a maguk versenyeztetése végeztével más típus mellett döntöttek, például Norvégia, Japán, India, Görögország, Svájc és az Emirátusok. A gépet a négy gyártó: Nagy-Britannia, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamit Ausztria és Szaúd-Arábia mellett egészen biztosan Omán és Kuvait repüli majd, tizenkét és huszonnyolc példányban.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!