Próbálom szeretni ezt a Sólymot...

Felszállott a... Sólyom?

Esküszöm mindenre, ami repül, hogy igyekeztem örülni ennek a fura nevű égi társaságnak. De valahogy nem megy... és mostanában meg még kevésbé. Igyekeztem volna a dolgot tisztán szakmai alapon mérlegelni, de az sem nagyon akart sikeredni. Most pedig, hogy olvastam az ihón megjelent beszélgetést a Sólyom vezérigazgatójával, még inkább furcsa érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban.

Hogy miért is?

Nos, még sehol szó nem volt a Sólyomról, kollégákkal már akkor is polemizáltunk arról, hogy bár a magyarok meg vannak győződve róla, hogy kellene egy új nemzeti légitársaság, a szomorú igazság az, hogy a világnak abszolút nincs szüksége újabb szereplőre. A konszolidáció éppen, hogy befejeződik, az LCC-k kezdik a saját hagyományos modelljüket az új realitásokhoz alakítani, és ebbe a képbe egy teljesen új cég beindítása befektetői szempontból nem tűnt igazán vonzónak. Ehhez még hozzájött, hogy Magyarország nem igazán volt a befektetők célkeresztjében, és Budapestet mint új hub-repteret még erős fantáziával sem lehetett igazán komolyan venni.

Ugyanakkor a sikerekben nem igazán bővelkedő kormányzat szemszögéből nézve a dolgokat, egy új, legalább ideig-óráig (mondjuk a választásokig) működő nemzeti légitársaság igencsak kívánatos falat lett volna... Az ember szinte várta a pillanatot, hogy mikor fognak lépni ez ügyben.

Amikor híre jött a Hungarian World Airlines-nak, én azt mondtam, hogy az ötlet annyira vad volt, hogy akár sikerülhet is. Messzire nem jutottak, de egyvalami tisztán látszott: a kezdeményezés jórészt nélkülözte a népnemzeti elemeket, és ha valamit, akkor inkább a nemzetközi közlekedés és a határok nélküli világ szabad levegőjét árasztotta.

Valahogy én mindig is úgy éreztem, hogy ha egyszer ilyen kormányzati sugallatra születik valami, az óhatatlanul magán hordozza majd azokat a magyarkodó jegyeket, amik sajnos manapság Magyarországon oly gyakran helyettesítik a komoly szakmai értékeket.

És ekkor megjelent a színen a Sólyom. A szinte elutasító csend a hivatalos szervek részéről, a gyors megerősítése annak, hogy semmiféle kormányzati pénz vagy támogatás nincs ebben a vállalkozásban persze azonnal gyanút keltett, és nem csak bennem. Az is milyen véletlen, hogy az Air Force One presztízsére vágyó kormányfő és csapata pont most akar kormánygépeket beszerezni. De persze ez lehet valóban merő véletlen.

Viszont feltűnt, hogy az új légitársaság mintha abszolút nem törődne azzal, hogy a Magyarországon kívüli világban milyen kép alakul ki róluk az indulásnál. Pedig, minden ellenkező állítás ellenére, az első benyomás, az első kép nagyon fontos, és ez nem a fedélzeti kiszolgálással kezdődik. A Sólyom név és a nemzeti színű madár grafika rendkívül szerencsétlen, és nem egy dinamikus, nemzetközi, előretörő céget sugall, hanem egy igencsak nacionalista gyökereken fogant valamit... Ez azért kár, mert az emberek jó része nem szereti az ilyesmit. Egy francia lehet nacionalista de attól még nem fogja szeretni a magyar nacionalizmust. Magyar meg túl kevés van, hogy abból meg lehessen élni. Mindezen nem fog sokat segíteni az a csacsi ötlet sem, hogy az első gépet Álmos vezérről nevezték el. Túl azon, hogy a viccek tömkelegét lehet majd erre építeni, miféle gondolatvilág az, ahol nem a magyar repülés nagyjainak egyikéről nevezik el az új cég első gépét? Persze, ha meggondoljuk, hogy a hagyomány szerint Álmos onnan kapta a nevét, hogy anyját, Emesét álmában termékenyítette meg a turulmadár, talán nem is olyan vad feltételezés, hogy itt bizony megint csak egyfajta népnemzeti érzelem dominált a szakmai bölcsesség helyett.

Olvasva a már fent említett beszélgetést a vezérigazgatóval, az ember még inkább deja vu érzést kap.

Az érthető, hogy a vezérigazgató nem árul el minden üzleti titkot, de a stílus, amivel a nyájas olvasót arra bíztatja, hogy ne is aggódjon, minden ki van gondolva, de nem mondhatja el, mert akkor ellopják... kísértetiesen hasonlít egy bizonyos párt egykor volt kampány szövegére... igaz, ők nyertek is ezzel.

A kiszólás, hogy mindenki hihetetlen profitot realizál a Malév csődjéből... honnan is ismerős ez a hihetetlen meg pofátlan profitelképzelés? Mellesleg ez így nem is igaz.

A szakértők, akik kétkednek, természetesen fizetett kétkedők... A Sólyom üzleti érdekeket sért, ezért a nagy felzúdulás... A Sólyom új honfoglalás, vissza kell venni, ami a magyaroké... Idézetek a cikkből, de ugye mindezt mondhatta volna valaki más is, mondjuk péntek reggel a Kossuth rádióban.

Az már csak megmosolyogni való, hogy természetesen a Sólyom kapcsán az addig vonakodó befektetők most egyszerre rájöttek, Magyarország micsoda befektetői paradicsom és (itt jön megint a kormánytól teljesen független szófordulat), hogy a médiából mennyire más jön le... A hivatalos rúgás a helyzetet nem dicsőítő média felé.

A fedélzeten persze a nemzetközi utasok isszák a magyar vizet (érdekes egybeesés), eszik a magyar paprikát... ezzel nincs is semmi baj, kivéve persze, hogy mindennek semmi köze az üzleti sikerhez.

Mit kezdjen az ember azzal a nagylelkű ajánlattal, hogy a kormány számára önköltséges szállítást ajánlanak fel? Mi ez, légitársaság, vagy jótékonysági intézmény? Miféle vállalkozás az, amely önként lemond a nyereség egy részéről? Figyeljük csak: „...ez azt jelenti, hogy ha mi önköltségi áron, profit nélkül vagyunk hajlandóak repülni az államnak, pusztán azért, mert a magyar állam ennyit megérdemel...”. Bármilyen normális befektető visongva menekülne egy ilyen cég közeléből...

Kevésbé markánsan, de azért végig kijött az a szokásos, elég beképzelt gondolkodás is, hogy mi most olyasmit találtunk ki, amit más nem, mert ők persze olyan ostobák, bezzeg mi! Ez is ismerős, hiszen így mentik meg Európát a magyarok...

Lehetne itt bőven csemegézni a szakmai részleteken is. Például, hogy a négy hajtóműves repülőgép definíció szerint megbízhatóbb, mint a kéthajtóműves... Ez egy régi vita, és ma már semmi alapja nincsen.

Hogy az Airbus A340 gyártását politikai okok miatt hagyták abba, megint csak furcsa szemléletet tükröz. De érdekes az a felvetés is, hogy a Sólyom számára azért lesz jó az olcsón megszerezhető 340-es, mert a nagyobb fogyasztást ellensúlyozza az alacsonyabb ár. Ha ez így igaz lenne, akkor azok a cégek, amelyek régóta használják ezt a típust (azaz már régen kifizették), nem dobálnák ki őket, mert hiszen nekik végképp megérné tovább repülni velük. Ja, de ők nem tudják azt, amit mi...

Nagyon szórakoztató rész a GDS-ekről szóló is... A Sólyomnak saját rendszere lesz, szuper olcsón. És természetesen nem lesz szükség arra, hogy a Sólyom járatait más rendszerek is mutassák... Megint a mindenki hülye és béna felvetés.

Most nem mennek bele abba, hogy mennyire reális prémium szolgáltatást adni olcsó ár ellenében. Természetesen ezt mindenki szívesen veszi az utasok körében, de ez nem minden. A csatlakozások, a törzsutas program, az image, ez mind közrejátszik a sikerben, amit persze alacsony költségszint mellett lehet csak realizálni.

Viszont egy valamire kitérnék konkrétan is. Elképzeltem, hogy ezt a  beszélgetést mondjuk a KLM vagy a Boeing hasonló szinten levő vezetőjével folytatjuk le, és ő ezt találja mondani: „A szakértelem nem volt probléma, nekem a nemzetközi pedigrém nagyon jó, a Boeingtől az Airbusig, az Európai Bizottságtól az Eurocontrolig, mindenhol ismernek.”

Talán nem lenne baj megkérdezni, hogy ennek mennyi relevanciája van ahhoz, hogy valaki sikeres légitársaságot épitsen?

A másik érdekes mondat: „Olyan megoldásokat alkalmazunk, amelyek szokatlanok az iparágban, de meg lehet csinálni, teljesen legálisan. Csak éppen nem gondolnak rá az emberek, hogy jé, hát ezt így is lehet.”

Hogy jön ide az, hogy teljesen legálisan?

Ja persze, „azok” az emberek mind hülyék, nem gondoltak arra, hogy igy is lehet. Mint ahogy Magyarország jobban teljesit...

Esküszöm mindenre, ami repül, próbálom szeretni ezt a Sólymot...