Skandináv légiháború, a SAS bukdácsol, a Norwegian szárnyal

Az emelkedő üzemanyag-költségeket és az erősödő konkurencia miatt nyomott jegyárakat említette elsődleges okként a SAS közleménye az elmúlt negyedév durván rossz eredményeivel kapcsolatban: novembertől januárig három hónap alatt az előző évi hasonló időszak nettó veszteségének majdnem a dupláját, 556 millió koronát, vagyis 61,7 millió dollárt hozta össze a légitársaság. A cég elnök-vezérigazgatója, Rickard Gustafson a számok közlése kapcsán a SAS elégtelen profittermelő képességéről beszélt, és annak fontosságáról, hogy a légitársaság mobilizálja erőit a versenytársakhoz képest jelentkező hátrányok leküzdésére. Hosszú távon kell helyreállítani a versenyképességet és az eredményességet, hangsúlyozta a cégvezető, de nem ment bele a részletekbe, hogy milyen intézkedések várhatók a helyzet kezelésére.

A képlet viszonylag egyértelmű: valóban a kiadásokkal, az üzemi költségekkel van baj, ugyanis a számokból az derül ki, hogy a forgalmi bevételek 8,2 százalékos emelkedése mellett a költségek 12,7 százalékkal emelkedtek, így keletkezett az 577 millió koronás üzemi veszteség, ami viszont már a háromszorosa az előző évi hasonló időszaknak.

Gustafson a légitársaság londoni és spanyolországi bázisáról beszélt, mint ami megerősíti a SAS pozícióit, és ez valóban elsősorban a költségcsökkentések hadjáratát nyitja meg, mert ezeken a bázisokon a bérek, a munkaerőre fordítandó kiadások valamivel alacsonyabbak, mint Skandináviában. A többi költségcsökkentési döntést a SAS az idei második félévben hozza nyilvánosságra, mondta az elnök-vezérigazgató.

Gustavson nem mondja ki, de eléggé egyértelmű, hogy a kihívás, amire a SAS egyelőre nem tud válaszolni, a Norwegian működése, és irgalmatlanul gyors terjeszkedése. Ráadásul miközben általában a légitársaságok igyekeznek a hosszú, interkontinentális járatok magasabb bevételeire támaszkodni, a Norwegian ezen a fronton is durván támad, hiszen az európai diszkontok közül először kezdett bele Boeing 787-eseivel olcsó, hosszú távú hálózat kiépítésébe. Majd, amint beszámoltunk róla, az írországi Norwegian Air International beindította az igazi „atlanti forradalmat”, a néhány hónap múlva szolgálatba álló, nagyobb hatótávolságú Boeing 737 MAX 8-asokkal nyitja Írország és Skócia felől az igazi diszkont óceáni forgalmat három kisebb repülőtérre, New York és Boston körzetében.

A SAS számára azonban feltehetően a legkeményebb kihívás a Norwegian friss bejelentése. Miután az első amerikai MAX-járatok európai kiindulásaként Edinburgh, Belfast, Dublin, Shannon és Cork szerepel májustól vagy júniustól a menetrendben, a most nyilvánosságra hozott vonal már nyílt támadás a SAS ellen, Skandináviában. A New Yorktól száz kilométerre fekvő Newburgh Stewart repülőterére ugyanis Bergenből, Norvégia második legnagyobb városából is indít július elejétől hetente kétszer járatokat, a jegyárak pedig egy irányba a cég ígérete szerint kilencven dollár alatt lesznek. Más források szerint indul a Bergen–Providence-járat is, a menetidő 7 óra 15 perc.

A hagyományos skandináv légitársaság problémáinak egyfajta jelzése lehetett az is, ahogy a SAS kivonult Budapestről: mint beszámoltunk róla, januárban a skandináv légitársaság felfüggesztette utolsóként megmaradt stockholmi járatát. A Budapest–Koppenhága és Budapest–Oslo már hamarabb eltűnt a kiírásból, miután a Norwegian mindhárom desztinációra „rárepült”, sőt, épp mostanság, a márciusi menetrend váltásakor heti ötre emeli a svéd és a magyar főváros közötti járatok számát.

* * *