Szárnyak múzeuma: Bracciano

A Rómától nem messze északra fekvő Lago di Bracciano tó partjánál egy repüléstörténeti múzeumot találhatunk. A tó számára nem újdonság a levegőben szálló gépmadarak „látványa”.  Az l. világégés során itt az olasz légierő hidroplánjainak és prototípusainak tesztjei zajlottak és az alakulatok állomáshelye is volt egyben. Mivel a tó mentes a tengeren tapasztalható nagyobb széltől és erősebb hullámzástól, ezért a hidroplánoknak és amfíbiáknak tökéletes központot adott. Maga a tó manapság már csak a színvonalas múzeummal emlékeztet a múltra.

A hidroplánbázis néhai területén található a múzeum. A repülés szerelmeseinek azonnal feltűnik, hogy a kültéri kiállítás különbözik a többi múzeumban megszokottól. Mindössze három gépet helyeztek el külső helyszínen. Egy Grumman HU-16A-t, amelynek hasát jobban megfigyelve látható lesz a jellegzetes, hajóra emlékeztető kialakítás. Kicsit arrább található a Piaggio P166ML-1, állapota alapján mintha csak pár napja lenne kitéve az elemeknek. Közvetlen mellette pedig a Piaggio PD-808GE, festése megkopva, néhol rozsdásan és a pilótafülke üvege néhol megrepedve. Még néhány emléktábla – köztük Benito Mussolinié, aki az egyéb ténykedése ellenére, a repülés nagy szerelmese volt; és Italo Balbo repülőtábornoké – az ő szobra alkotja a gépekkel együtt a külső tárlatot.

A vízparttal szemben lévő épületkomplexumnak hatalmas üvegablakai vannak. Ahogy belépünk, a hangárba egy ll. világháborús vadászgép, a Macchi MC.202 Folgore „köszönt”. Festése a régi fényében tündöklött, mintha csak pár percre lenne távol a pilótája és készen várná annak visszatérését – ez a múzeumban dolgozók kemény munkájának és a szorgalmas restaurálásnak köszönhető, ami a többi gépen is észrevehető. Látható Macchi MC.205 Veltro és Fiat G55 vadászrepülőgép is. Ezeket a vadászokat a híres német második világháborús Daimler Benz DB sorozatú motorokkal (többek között a Bf-109-esek hajtóművei voltak) tervezték az olasz mérnökök. Az előtérben lévő gépek között találhatóak katonai szállítógépek, például az SM-79 Spaviero, vadászok, mint a Macchi 200 Saeta, vagy olyan gyakorló gépek mint a Nardi.

A szövetségesek repülőgépei között egy P-51 Mustang és egy Supermarine Spitfire IX-es valamint vagy DC-3 szállítógép is látható, ezeket a háború végén az szövetségesekhez átállt országban már olasz pilóták is repülték.

Ahogy haladunk a modernebb repülőgépek felé, egy falszakaszon megtalálhatjuk az összes olasz légi ász képét, mellette pedig a századukat és sikereik rövid összegzését. A fémhíd végén egy vetítőszobában archív felvételeket ismételgetnek. A második tárlatban már a korban közelebb álló gépeket csodálhatják a látogatók. Megtaláljuk itt a Frecce Tricolori által repült típusokat az F-86E Sabre-tól a Fiat G91-en keresztül jelenlegi MB339PAN-ig. Hamarosan újabb típus kerülhet a gyűjteménybe, mivel a műrepülő csapatot M345-ös gépekre képzik át, az elsővel, 0-s oldalszámúval már Rivoltóban gyakorolnak.

Óriási helyet foglal a Lockheed F-104G „Starfighter”, mivel a bemutatóterem közepén helyezték el. Pilótafülkéje mellett megtalálható a teljes „G” ruha, amit egykori gazdája ebben a gépcsodában használt. A Csillagvadászt Európában az olaszok repülték utoljára, és a megfelelő üzemeltetéssel, módosításokkal nem is voltak olyan tragikus mutatóik, mint a Német Légierő F-104-eseinek.

Hátrébb egy Panavia Tornado ADV-t ismerhetnek fel a bámészkodó nézők, amely azért érdekes, mert a támadó IDS és Recce változatait ma is repülik a Regia Aeronautica századai, az ADV viszont réskitöltő típus volt, a kivont Startfighter és a Eurofighter között. A britektől bérelt gépek azonban rossz húzásnak bizonyultak alacsony hadrafoghatóságuk miatt, ezért e példány kivételével visszaadták a vadászokat a Királyi Légierőnek, és F-16A/B vadászbombázókat béreltek helyettük Amerikából.

A mennyezetről lelóg a SAI Ambrosini „Canguro Palas”. Zöld festésén láthatjuk a gépek torz tükörképét. Leghátul a terem sarkában elbújva észrevehetjük az AMX International „Ghibli”-t.  Ezt a könnyű támadógépet másfél évtizede még hazánk eljövendő vadászbombázójaként is emlegették. A brazil–olasz együttműködésben gyártott repülőket mindkét országban korszerűsítették, az olaszok Istranában repülik az Afganisztánban is bevetett AMX AMI gépeiket. Kitűnik a kiállításból egy évfordulós emlék, egy szárnydarab, rajta egy 50-es és a pilóták aláírásai.

Még két kiállítóterem tartozik a múzeumhoz. Az első kiállítás mellett lévőben találunk két világháború közötti és ll. világháborús típusokat, köztük magyar vonatkozású Romeo Ro-41 gyakorló és a Fiat Cr.32 és Cr42 biplán vadászgépeket, amelyekkel a Magyar Királyi Légierő is repült annak idején. Itt vannak kiállítva a Schneider kupa sebességhajhász repülői. Az olaszok Macchi M39-el például Italo Balbo vezetésével 414 kilométer/órás átlagsebességgel nyerték el a kupát. 1934-ben a tűzpiros MC72 –el Francesco Agelló pilótával 709,209 kilométer/órás világrekordot állított fel. Itt állították ki a világ egyik első sugárhajtású gépét, a Campini-Caproni 2-t is.

A negyedik hangárban az I. világháború előtti és közvetlen a világégésben szolgálatot tevő gépek találhatók. Itt is van magyar vonatkozású repülőeszköz: a Lohner L-127, amellyel az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében repültek pilótáink, köztük a tengerészet ásza, a kilenc légigyőzelmes Gottfried von Banfield sorhajóhadnagy, az egyetlen pilóta, aki megkapta a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét. Természetesen olasz, német, és francia első világháborús masinák is megtekinthetők a teremben, például a Bécset is bombázó Ansaldo SVA 5-ös. Megtalálható a Wright-fivérek által készített Wright N°4 másolata, amivel útnak indították a repülést.

A két magyar vonatkozású hangár novemberig csak kívülről és ablakon át tekinthető meg, mert a tetőszerkezet felújítása miatt zárva vannak.

A múzeum részeként találhatunk egy boltot, ahol könyveket, pólókat és egyéb repüléssel kapcsolatos tárgyakat lehet vásárolni, és egy büfét, ahol olasz kávét szürcsölve beszélhetik meg a látogatók a múzeum látványosságait.

Nem vitás, a Rómától nem mesze található Lago di Bracciano egy kikapcsolódásra és túrázásra is alkalmas tó, amit az olaszok megspékeltek egy világszínvonalú egyedi repülőgépekkel teli múzeummal. A kiállításon megtekinthető gépek tökéletes állapotban vannak, körbejárhatóan elrendezve, az ott dolgozóknak köszönhetően. A múzeum állami tulajdonban van, ezért ingyenesen látogatható. A látogató csoportok azt a kis eurót, amit a belépőkön megspórolnak, minden bizonnyal elszórják a véleményem szerint túlárazott boltban. Aki Olaszországban jár a főváros környékén, és a repülés szerelmese, annak érdemes ide ellátogatnia.

* * *