Szmolenszki katasztrófa: viták az okokról és a felelősökről az évfordulón is

iho   ·   2020.04.11. 09:00
cim

Sosem érte egyszerre egyetlen állam vezetését sem akkora veszteség, mint 2010. április 10-én, amikor Oroszországban, a szmolenszki – akkor még katonai – repülőtér közvetlen közelében, a pálya előtt, lezuhant, vagyis inkább földnek ütközött a lengyel légierő 001-es jelzésű Tu-154-ese, fedélzetén Lech Kaczynski államfővel és feleségével, jónéhány vezető politikussal, a lengyel hadsereg és a légierő vezérkari főnökével, miniszterekkel, képviselőkkel, más személyiségekkel. A katasztrófát a fedélzeten lévő 96 emberből senki sem élte túl.

Nyilván az áldozatok rangja, de az esemény jellege is hozzájárult az azóta is tartó kemény vitákhoz, vajon merénylet vagy baleset pusztította-e el a gépet. A delegáció tagjai a szovjetek által a második világháború idején elkövetett, és az akkori lengyel hadsereg tisztjei ellen elkövetett katyni vérengzés áldozatairól szóló megemlékezésre utaztak, vagyis az oroszok és a lengyelek közti többévszázados viszály egyik szimbolikusan súlyos incidensének kapcsán szervezték a repülést, amely ismét súlyos incidenssé vált a mai Lengyelország és Oroszország között, az okok és a felelősség kapcsán.

Röviden összefoglalva: az orosz vizsgálat szerint minden a rossz időjárási viszonyok, minimális látás mellett rosszul végrehajtott megközelítésen, a pilótáknak a fedélzeten lévők nyomására vállalt kockázatos döntésein múlott, a lengyel szakmai vizsgálat viszont felvetette a szmolenszki irányítók felelősségét is, sőt, bűnügyi eljárást kezdeményeztek ellenük, mert nem tiltották meg az alkalmatlan időben a leszállási kísérletet. A lengyel politikusok által indított harmadik vizsgálat viszont arra jutott, és ezt Kaczynski ikertestvére, a jelenlegi kormánypárt elnöke, és más, magas rangú lengyel vezetők nem egyszer ki is mondták: terrorakció történt, a gép valójában a levegőben robbant fel.

Portálunk igyekezett nyomon követni az elmúlt tíz év fontosabb eseményeit a katasztrófával kapcsolatban, és amint a gép fekete dobozainak adatai is nyilvánosságra kerültek, illetve megszületett az első jelentés, szakértői elemzést is kértünk. Háy György nyugalmazott kapitány igen részletes értékelésének legfontosabb pontjait most is érdemes visszaidézni.

A kérdéses repülőtér megközelítésekor egy völgy fölött kell átrepülni, és ha a pilóták nincsenek tisztában a helyi domborzati viszonyokkal, miközben minimális látás mellett repülnek, akkor a földtől mért távolságot jelző rádió-magasságmérő alaposan becsapja őket, a Tu-154-es a kritikus pillanatokban mélyebben repült, mint a leszállópálya szintje. Ilyen rossz időjárási körülmények között csak az ilyen rosszul felszerelt repterekre érvényes előírások szerint lett volna szabad repülni. Vagy meg sem kellett volna kísérelni a leszállást, vagy, ha egy bizonyos magasság alatt még nem látják a pályát, a pilótáknak át kellett volna startolniuk”.

A hang és adatrögzítők adatai alapján megállapítható az is, hogy „a gép személyzete tisztában volt a landolásra alkalmatlan időjárási körülményekkel, noha az egyébként hiányos repülés-felkészülés során nem is kaptak időjárás-jelentést a célreptérről. Viszont ahogy közeledtek Szmolenszkhez, az ottani irányítók egyértelműen olyan látási adatokat mondtak nekik rádión, amelyek nem teszik lehetővé a szabályos megközelítést, sőt, a már a reptéren tartózkodó másik lengyel gép személyzete még rosszabb, alig kétszáz méteres vízszintes látástávolságot jelzett, ötven méteres felhőalappal, minden félreértést kizárva lengyelül”.

A továbbiakban a pilóták ténykedéséről volt szó, közvetlenül a földdel való ütközés előtt. „A személyzetnek száz méter magasan kellett volna megszakítania a megközelítést, ha nem látják a pályát. Nyolcvan méter magasan a másodpilóta ki is mondta: startoljunk át – a kapitány azonban erre nem reagált, mint ahogy a földközelségjelző figyelmeztetésére majd utasítására sem. A magasságot a navigátor diktálta, feltehetően rádió-magasságmérő szerint, ami azért volt kétséges adat, mert völgy fölött repültek, de a barometrikus magasságmérő szerint is már az elfogadható magasság alatt voltak, amikor a másodpilóta átstartolásra való felszólítása elhangzott. Az egyetlen kísérlet a gép felemelésére mindössze négy másodperccel a becsapódás előtt történt, már nagyon-nagyon későn.”

Az orosz fél többször hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a 154-es személyzetén kívül volt még valaki a pilótafülkében, és a magasrangú utasok egyike, talán épp az elnök, legalábbis üzenet formájában kényszert gyakorolt a pilótákra, hogy mindenképp Szmolenszkben szálljanak le, vagyis ne menjenek a javasolt kitérő repterekre, hogy ott várják ki az időjárás javulását. A lengyelek viszont több esetben vádolták az orosz hatóságokat azzal, hogy meghamisították a rögzítők adatait, és a dobozok illetve a roncsok átadását követelik.

A tizedik évfordulón is ez történt, újabb diplomáciai jegyzék formájában, Varsóban pedig, a kijárási korlátozások ellenére, politikusok egy csoportja a miniszterelnökkel az élen közös megemlékezést tartott a tragédiáról. A történtek kapcsán tartott felmérések szerint a megkérdezettek majdnem egyharmada szilárdan hiszi, hogy Lengyelország akkori elnöke és társai gyilkos merénylet áldozatai voltak.

Portálunknak természetesen nem tiszte állást foglalni ebben a történetben, de a szakmai jelentés tényei mindenesetre külső szándékos beavatkozás nélkül is megmagyarázzák a 154-es pusztulását.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek