Találkozás a Windrunnerrel: ez lesz a valaha épített legnagyobb rakterű teherszállító repülőgép

A coloradói székhelyű startup, a Radia azt tervezi, hogy a hatalmas, a megújuló energiaforrásokra való átállás során nélkülözhetetlen szárazföldi szélturbinák lapátjait a valaha kigondolt egyik legnagyobb repülőgéppel szállítja majd a távoli, nehezen megközelíthető helyekre.

Az energetikában, a megújuló természeti erőforrások hatékony kiaknázásában érdekelt Radia székhelye a Colorado állambeli Boulderben található, a céget 2016-ban alapította Mark Lundstrom, a Massachusettes Institute of Technology korábbi repülőgép- és űrmérnök oktatója. A repülőgépgyártás és más, kulcsfontosságú területek szakértőiből álló csapata vezetésével a Radia elsődleges küldetése a kritikus dekarbonizációs célok elérésének elősegítése, miközben a társaság a szárazföldi szélenergiát az energiamix jelentős és egyre nagyobb részének tekinti. Erre rezonál a Bloomberg NEF és a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzése, miszerint 2050-re a szél energiájából nyerjük majd ki teljes energiatermelésünk 20–41 százalékát.

Mivel a legnagyobb szélturbinák a leghatékonyabbak költség és energiatermelés szempontjából, éppen a méret a fejlődés pillanatnyi gátja. Ezeket a berendezéseket hatalmas méreteik miatt ugyanis rendkívül nehéz eljuttatni a felhasználási, telepítési helyükre. Holott egy turbinalapát hosszának megduplázása hozzávetőlegesen megnégyszerezi a kimenő teljesítményt, ám a legnagyobbak puszta méretükből fakadón jobbára csak a tengeren alkalmazhatók – legalábbis egyelőre.

Itt jön a képbe a Radia. A cég olyan egyedi légiszállítási megoldást szándékozik megvalósítani, amelyet kifejezetten a legnagyobb szélturbinák lapátjainak és alkatrészeinek közvetlenül a szélerőmű-farmokra történő szállítására terveztek. Ez a megoldás lenne a Windrunner repülőgép. A startup a szélmotorgyártókkal folytatott együttműködési projektet Gigawind néven emlegeti; a Radia eddig mintegy 100 millió dollárnyi finanszírozáshoz jutott olyan befektetőktől, mint az  LS Power, a Good Growth Capital, a Capital Factory, a Caruso Ventures és a ConocoPhillips.

A Radia Windrunnerét olyan teherszállító repülőgépnek tervezték, amelynek imponáló méreteit kifejezetten a szélturbinák lapátjainak szállítására szabták. A repülőgép az évtized végén áll(hat) szolgálatba. Szerkezetére nézve az egyhéjú, monocoque törzs tetején alakítják ki a megemelt pilótafülkét. A raktér az orrtól a farokig terjed, a felsőszárnyak négy hajtóművet hordoznak, az osztott függőleges vezérsík a vízszintes vezérsík végein kapott helyet (H alakú). A turbinalapátokat a Windrunner felfelé nyíló orrészén keresztül rakodják be- és ki.

Az óriásgép tervezésénél elsődlegesen szempontként merült fel az, hogy a turbinalapát-gyártók közelében lévő regionális repülőtereket is használhassa, és ne okozzon neki nehézséget a le- és felszállás az épülő szélfarmoknál kialakított ideiglenes repülőtereken. Lehengerlő méretei dacára a repülőgép körülbelül 1800 méternyi futópályával is megelégszik, küldetési távolsága 2000 kilométer, 12 ezer 500 méter maximális magasságban 0,6 Mach, körülbelül 730 kilométer/órás utazósebességgel. A Radia szerint ezzel a képeségeivel a Windrunner a jelenleg a szélturbinák felállítása szempontjából napjainkban értelmezhető területeket nagyságát megháromszorozhatja.

A Windrunner tehát néhány paraméterében árnyékot vet a Boeing 747-400F, Antonov An-124, Airbus Beluga XL triumvirátusra, ám maxteher-kapacitásban mindenféleképpen elmarad például az oroszok Ukrajna elleni agressziójának első napjaiban elpusztított Antonov-An 225 Mrija 250 tonnás raksúlyától. Viszont speciális felhasználási területre tervezték, és ha beválik, tulajdonosainak az évtized végére tervezett üzembehelyezésétől kezdve rendkívül sok hasznot fog hozni, lévén a szárazföldi szélenergia piac mérete az elkövetkező években elérheti az évi 10 billió dollárt.