Továbbra is dominál a dízel

Egyre többször találkozunk olyan hírrel, ami kisebb-nagyobb elektromos buszflották vásárlásáról számol be, de vajon mennyi az annyi? Nyugat-Európában már tényleg ciki a dízel? Máshol se szeretik a hibrideket? Mi van a gázüzemmel?

Többek között a fenti kérdésekre az ACEA adja meg a választ, friss beszámolójukból kiderül, hogy tavaly, tehát 2019-ben a meghajtás módja szerint hány új buszt helyeztek forgalomba Európában. Azonban rögtön az elején fontos tisztázni, hogy a listában minden 3,5 tonna összgördülőtömeg feletti autóbusz szerepel, tehát nincsenek különszedve a városi járművek, ahol a legnagyobb az alternatív hajtások aránya. Részben a helyközi, a távolsági, különjárati közlekedésben viszont várhatóan majdnem teljes egészében még nagyon sokáig a gázolaj lesz az egyeduralkodó energiahordozó, hiszen ezekben a szegmensekben egyelőre még nincs épkézláb alternatíva.

Kezdjük a címadó dízelekkel: továbbra is övéké a piacvezető szerep, bár a részarányuk lassan, de biztosan csökken; 2019-ben 34 ezer 123 ilyen buszt helyeztek forgalomba, ez 3,1 százalékkal kevesebb, mint 2018-ban. Négy meghatározó európai országban kétszámjegyű volt a visszaesés, ezek rendre:

• Spanyolország: –13,8,
• Egyesült Királyság: –12,
• Olaszország: –11,8,
• Németország: –10,1.

százalék.

Érdekesség viszont, hogy Franciaországban 2,4 százalékkal több dízelt adtak el, mint 2018-ban.

Az elektromos buszok iránt tavaly jelentősen megugrott a kereslet: míg 2018-ban „csak” 594 ilyen buszt helyeztek forgalomba az EU-ban, tavaly már 1607-et (beleértve az üzemanyagcellás és plug-in hibrideket is), ez a szám tehát az össz-európai buszeladások több mint négy százalékát jelenti. Hollandiában 381 ilyen busz állt forgalomba, őket Franciaország (285) és Németország követte (187) – ha összeadjuk ezeket a számokat, akkor megkapjuk, hogy az összes új elektromos meghajtású busz több mint a fele ebbe a három országba került. Nem EU-s, de egyre nagyobb elektromos busz vásárló Norvégia is: 2018-ban még csak tizenkettőt, 2019-ben már 157-et vettek.

A tisztán elektromos buszok térnyerése mellett továbbra is van igény a hibridekre is, a 2018-as 1201-gyel szemben 2019-ben már 1918 ilyen buszt adtak el az Európai Unióban. Igaz, az elosztás eléggé egyenlőtlen, gyakorlatilag hat ország vásárolta fel majdnem az összeset:

• Németország: 454,
• Spanyolország: 427,
• Belgium: 371,
• Olaszország: 255,
• Franciaország: 210,
• Hollandia: 125.

A fentieken túl még Lengyelországban (51), Svédországban (15) és Portugáliában (10) vettek párat, illetve viszonylag nagy hibrid vásárló az EU-n kívüli Svájc is (103), de úgy tűnik, hogy a többi országban egyáltalán nem tartottak igényt ilyen buszokra.

Az utolsó kategória javarészt a CNG buszoké, de ide sorolták a csekély számú LPG, biogáz és az etanol üzemű járműveket is. Szerencsére itt is határozott növekedést látunk: 2018-ban 1491, 2019-ben viszont már 2504 ilyen jármű állt forgalomba szerte Európában, és alig volt olyan ország, ahova ne jutott volna.

Mi a helyzet Magyarországgal? Sajnos nincs okunk büszkének lenni, tavaly csak és kizárólag dízel buszokat vásároltak az üzemeltetők, de 2018-ban is mindössze egyetlen egy elektromos busz jelentett kivételt a dízelek mellett. Rajtunk kívül még Írország és Görögország volt az, ahol szintén 100 százalékos a dízelbuszok aránya, bár a bolgár, a horvát, a máltai, a litván és az izlandi adatok nem állnak rendelkezésre.

A képzeletbeli dobogó legfelső fokán pedig Hollandia áll, ahol 2019-ben mindössze 44,8 százalék volt a dízel buszok aránya, őket Észtország (57,8 százalék) és Portugália (61,2 százalék) követi.

Summa summarum: továbbra is kelendőek a bevált, olcsó és megbízható dízelbuszok, bár bizonyos felhasználási területeken, elsősorban a nagyobb városokban és vonzáskörzetükben egyre komolyabb igény mutatkozik a tisztább, alternatív hajtások felé is. Egyelőre még nincs olyan technológia, amiről egyértelműen ki lehetne jelenteni, hogy ez lesz a jövő; az akkumulátoros, a hibrid, az üzemanyagcellás, a CNG, az LPG, a biogáz és az etanol – és a listában nem említett – trolibuszok szerepe is egyaránt nő, viszont régiónként eltérő lehet, hogy hol mi válik majd be hosszú távon is.