Ulmi láda épül Baján

Nekik állítanának most emléket bajai német nemzetiségi szervezetek az eredeti méretben készülő hajóval. A főként a dél- és középnémet területekről, illetve a Rajna vidékéről a XVIII. században Magyarországra érkező telepesek többnyire ilyen hajókkal érkeztek a török idők után elnéptelenedett vidékekre, így a Bácskába is. Egy ilyen hajó újjáépítésével őseik előtt szeretnének tisztelegni.

A német nevén Ulmer Schachtelt kulturális attrakciónak is szánják, hiszen bár létezik néhány kisebb mása, de eredeti méretű még nem készült Magyarországon. A tervek szerint a hajó fedélzetén kialakított faház oktatási célokat is szolgálna: a magyarországi németek történelmével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos interaktív kiállítások kaphatnának rajta helyet.

Az építkezéshez szükséges pénzt „folyami kilométerjegyek” értékesítéséből és adományokból, valamint pályázati forrásokból teremtik meg. A gyűjtéshez bárki hozzájárulhat, így kaptak már támogatást számos nemzetiségi önkormányzattól, állami szervezetektől, kitelepített német családok leszármazottjaitól Németországból, de még a tengerentúlról is.

A Duna-menti svábok XVIII. századi kivándorlásának szimbólumává vált a lapos folyami hajó: meg lehetett vele közelíteni a partot, csekély merülése volt, így a korabeli, szabályozatlan Dunán át tudott siklani a gázlókon. Lapos felépítésének köszönhetően nagy volt a kezdeti stabilitása: nem hátrány, ha több család teljes vagyonát kell rajta a messzi ismeretlenbe szállítani. Gúnynevét egy korabeli stuttgarti képviselőről kapta, aki az Ulmban gyártott dunai kereskedelmi hajókat egyszerű felépítésük miatt doboznak, Schachtelnek nevezte, bár volt hivatalos nevük is: Wiener Zille, azaz bécsi dereglye.

A korábban bort és különféle árukat szállító hajókat csak egy irányba, a folyón lefelé használták. Érkezésüket követően a járműveket szétszedték, a fát pedig eladták vagy házépítéshez használták fel. A dereglye építési módjára jellemző volt még, hogy a hajópadlón és a hajófalon a deszkák közötti réseket hosszúszálú mohával tömték ki, „schoppenelték”. A tevékenység nyomán nevezték el az ulmi hajóépítőket Schoppereknek. A ma neves járműépítő cég, a Kässbohrer is egy ilyen hajóépítő családi vállalkozásból nőtt ki. Az ulmi hajóépítők sem ott helyben termettek: az ulmi kereskedők azután néztek távoli vidékeken hajóépítő mesterek után, miután rájöttek, hogy a kezdetben a folyón lefelé történő áruszállításhoz használt tutajok faéhsége óriási: olyan hajókat kellett tehát építeni, amelyekhez fajlagosan kevesebb fát kell felhasználni.

A dereglyék hajófala nagyjából egy méter magas volt, lapos padlózatukkal közvetlenül a partig lehetett velük haladni. Méretük és alakjuk folyton változott, idővel elérték a 15–22 méteres hosszúságot és a 2–5 méteres szélességet is. A hajó közepén állt egy fakunyhó. A járművet nem hajtotta semmi, csak a sodrás, a hajóorrban és a hajófarban elhelyezett 2-2 rúddal, evezővel csak irányították. Jellemzője volt továbbá a hajótörzsön látható ferde fekete-fehér csíkozás, amely nem Ulm szimbóluma, hanem a világos fenyőből készült hajón a jobb láthatóságot szolgálta.

A hajó formájú emlékmű a Bajai Német Önkormányzat, a Bácskai Németekért Közalapítvány és a Bácska Német Kulturális Egyesület együttműködésében, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának (MNÁMK) partnerségével épül meg az MNÁMK főépülete előtt. Elkészültével egy újabb látványossággal bővül Baja turisztikai kínálata.

Megjegyzendő, hogy a nagymarosi révnél és a kismarosi faluház előtt is van már emlékműve az ulmi ládáknak, ezek közül a kismarosi különleges művészi értéket képvisel, köszönhetően a szokatlan anyagválasztásnak: a hajó törzse és felépítménye faragott kőből, a személyzet és az evezők bronzból készültek.

* * *