Ünnepelt a legbátrabb város

MTI/iho   ·   2015.01.30. 21:15
civitas0

Arra a 96 évvel ezelőtti napra emlékeztek, amikor a Nógrád megyei település lakossága kiűzte a megszálló cseheket, elérve, hogy Balassagyarmat Magyarország része maradjon. A Civitas Fortissima téren tartott megemlékezésen Medvácz Lajos polgármester elmondta: a képviselő-testület 1998-ban városi ünneppé nyilvánította január 29-ét, és döntött arról is, hogy a Civitas Fortissima feliratot címerében és a városháza homlokzatán is elhelyezzék. Urbán Árpád MSZP-s képviselő előterjesztésére az Országgyűlés 2005-ben törvényben rendelkezett a cím használatáról, tisztelegve ezzel az események, s fejet hajtva a hősök előtt. A polgármester utalt arra, hogy az elmúlt 10–15 évben könyvek jelentek meg, film készült, és az 1919. január 29-i események a Magyar Örökség kitüntető díjjal bekerültek a Magyar Örökség és Európa Egyesület által létrehozott Aranykönyvbe, „amely korunk, valamint a világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeinek emlékeit őrzi”. Medvácz Lajos felidézte: az első világháború végén, 1919 januárjában a csehszlovákok átlépték az Ipolyt, elfoglalták a vasútvonalat, majd egy negyven tagú különítmény bevonult Balassagyarmatra, az ott állomásozó katonák pedig – utasításra – puskalövés nélkül távoztak a városból.

Schwarzlose MG M.07/12 géppuska az új Civitas Fortissima Múzeumban, Balassagyarmaton 2015. január 29-én. Kiállítással emlékeznek a megszálló cseh katonaság 96 évvel ezelőtti kiűzésére ezen a napon a városban. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: MTI/Komka Péter)

A megszállók egyértelművé tették, hogy a gyarmatiak hamarosan egy új állam polgárai lesznek, a cél komolyságának demonstrálására január 24-én a városba érkezett Bazovszky Zsupán, a prágai kormány megbízottja, hogy átvegye a közigazgatás irányítását. Ez indította el az ellenállást, iparosok, tisztségviselők, vasutasok kezdtek szervezkedni, majd 29-én hajnalban a Magyarnándorban állomásozó katonák segítségével támadást indítottak. A nap folyamán a fegyverbe szólított polgárok, iparosok, tanárok, diákok lőtték is a környező háztetőkről, épületekről a laktanyát, majd délután megérkeztek az iglói géppuskások, és két órakor, az utolsó roham után a csehek megadták magukat. Balassagyarmat felszabadult.

Medvácz Lajos az események felidézése után elmondta: egy évvel később hozták a határozatot, amelyben „elrendeli a képviselő-testület, s az utódoknak is meghagyja, hogy minden január 29-én hazafias ünnep rendeztessék”. Horthy Miklós kormányzó 1922-ben avatott fel emléktáblát a városháza falán, a csehkiverésben jelentős szerepet vállaló vasutasok pedig az állomásépület falán állítottak emléktáblát az ellenállás résztvevőinek és a hősi halottaknak.

Balassagyarmaton az évfordulóra felújították a 16-os Honvéd szobrát, megnyitották a Civitas Fortissima Múzeumot, vetélkedőt rendeztek és előadásokat tartottak a történelmi eseményekről.

* * *

Az Indóház vasúti magazin 2006 júniusában így írt a balassagyarmati eseményekről. A lap digitális formában megvásárolható a dimag újságosstandján.

Vasutasok kezdték szervezni az 1919-es csehellenes felkelést

Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város?

Ha Balassagyarmat földrajzi elhelyezkedése a kérdés, akkor bizony sokan akadnak, akik valahol a Tisza által veszélyeztetett országrészben képzelik el. Arra pedig csak nagyon kevesen tudnak válaszolni, hogy e hányatott történelmű kis város mitől a legbátrabb.

Egyáltalán, mit kereshet egy ilyen témájú írás egy vasútbarát magazinban? Nos, még mielőtt továbblapoznának: a történet nagyon is összefügg a vasúttal és a vasutasokkal.

A Felvidék kapuja

Nógrád vármegye székhelye a gőzvontatású vasút magyarországi megjelenése óta kívánta kivenni részét a kor legmodernebb szárazföldi közlekedéséből, de a Széchenyi István által megálmodott Budapest–Balassagyarmat–Zólyom fővonal nem épült meg. A vasút csak 1891 óta írja a történetét a palóc fővárosban. A Nyugat-Nógrádban megépült vasutak kivétel nélkül mellékvonalak lettek.

Az Ipoly-völgyi vasút 1896 végén jött létre. A szelíd Ipoly folyó völgyében futó, egymáshoz kapcsolódó mellékvonalakon Kassa felől az áru – Losonc, Balassagyarmat és Ipolyság érintésével – Hatvan és a főváros kikerülésével juthatott el a kétpólusú birodalom legfontosabb, Budapest–Bécs fővonalára. A fuvarozók hamar felismerték a lehetőséget, és az Ipoly-völgyi vasút növekvő forgalma jótékony hatással volt a gazdaság fejlődésére. A térség történetében körülbelül húsz olyan esztendő következett, ami kétségtelenül a boldog békeéveket jelentette. A mai balassagyarmati városképet meghatározó középületek szinte kivétel nélkül ebből az időszakból származnak. A vasútra is kedvező hatással volt a város előnyös földrajzi fekvése, ezért néhány év alatt jelentős mellékvonali csomóponttá nőtte ki magát. Úgy is emlegették Balassagyarmatot, mint a Felvidék kapuját.

Az összeomlás

Az első világháború utolsó évére – akárcsak a hátország – Balassagyarmat is kimerült. Novemberben északról menekülő vasutasok hozták a hírt: a Felvidéken megjelent az olasz főtisztek által vezényelt, olasz egyenruhát viselő Cseh Légió. A balassagyarmati vasutasok családostul fogadták be felvidéki kollégáikat. A harctérről szervezetlenül hazaözönlő katonák az állomásokon eldobált fegyvereit összegyűjtötték, és a fűtőházban, a vasúti csomópont épületeiben elrejtették.

A francia katonai misszió vezetője, Vyx alezredes 1918. december 24-én egy jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak. A demarkációs vonal egyik szakaszának a Duna–Ipoly vonalat jelölték ki. Felszólította a magyar kormányt, hogy az ettől északra lévő területekről a magyar csapatokat vonja vissza. A kormány tehetetlensége miatt a katonáknak csak egyetlen fegyverük maradt, a tiltakozás. Az előrenyomuló csehek 1919. január 3-án rajtaütésszerűen elfoglalták Losoncot, majd január 9-én egy legionárius század bevonult Ipolyságra. Ezzel az Ipoly-völgyi vasút két, a demarkációs vonalon túl lévő végpontja megszállás alá került. A csehek közeledtének hírére a város vezetői a vasútállomáson fogadták a megszállókat, hogy kíméletes bánásmódot kérjenek. A várható harc elkerülése végett – kihasználva az állomáson lévő zűrzavart – a Balassagyarmatra vezényelt 4B jelű páncélvonatot elmenesztették Aszód felé. Ezzel a város védelmének egyetlen ütőképes eszközét távolították el. A páncélvonat távozásának híre eljutott a csehekhez, akik január 15-én hajnalban egy 45 fős különítménnyel benyomultak a városba, majd további egységeik több helyen átlépték az Ipolyt, és birtokukba vették az Ipoly-völgyi vasút magyarországi szakaszát. Az olasz alpesi hadsereg szürke egyenruháját viselő cseh katonák elfoglalták a vasútállomást, a postát, a laktanyát, a város az Ipoly és a vasút közé eső részét, és az attól délre fekvő városrészből mintegy százméteres sávot. Róth József állomásfőnököt leváltották, a magyar állomásnévtáblát kicserélték. A történteket konstatáló, elsősorban a salgótarjáni szénmezők védelmére készülő magyar kormánynak egy erélytelen tiltakozáson kívül másra nem futotta az erejéből. Sőt! A csehek gyors térnyerésének hírére felkészültek Vác kiürítésére is. (Az évtizedekkel később ismertté vált cseh térképek tanúsága szerint Vác is Csehszlovákiához tartozott volna, az országhatár Gödöllő környékén metszette a Budapest–Miskolc–Sátoraljaújhely vasútvonalat. Ettől délre húzódott az országhatár...

Kibontakozik az ellenállás

A cseh megszállás ellen szervezkedő vasutasok Abonyi Fülöp, Toldy Ferenc és Nagy István kalauznál, valamint Sándorfi István mozdonyvezetőnél gyűltek össze. Felmérték a várost megszálló erők erejét. A helyzet 1919. január végére elmérgesedett. A leendő csehszlovák közigazgatás vezetője, a zsupán ragaszkodott ahhoz, hogy a köztisztviselők a csehszlovák államnak hűségesküt tegyenek. A hír futótűzként terjedt a városban, és a megyeháza nagytermében január 27-én tartott forró hangulatú gyűlés tetőpontján Sándorfi mozdonyvezető kijelentette: „Mi a szlovákok városa nem leszünk!” A vasutasok és a szervezkedő polgárok – köztük a postások, fegyőrök, pénzügyőrök – arra az elhatározásra jutottak, hogy a kormány tehetetlenségét nem nézik tovább, fegyverrel foglalják vissza a várost. Segítségükre volt az alakulatával Magyarnándorban állomásozó Vizy Zsigmond százados, aki a szintén harctéri tapasztalatokat szerzett Bajacz Rudolf századossal úgy döntött, hogy nem tájékoztatják a hadosztály-parancsnokságot, hanem a polgárokkal karöltve megtámadják a megszállókat. A támadási tervet Vizy készítette. Négy harccsoportra tagolta a körülbelül háromszáz főből álló hazafias erőket, és minden szakaszhoz beosztott egy, a helyi viszonyokat ismerő vasutast, továbbá egy 16-os altisztet. A támadók gyalogmenetben vonultak a város határához, ahol további vasutasok és polgárok csatlakoztak hozzájuk. Január 29-én hajnali négykor kürtszóra a város minden megszállt pontján egyszerre indult meg a támadás, ami a cseheket nem érte váratlanul. A vasútállomáson a vágányok felől rohamozókat az emeleti ablakból egy géppuskával lőtték, ám súlyos harcok árán az állomást, majd a stratégiai pontokat sikerült visszafoglalni. A laktanyát azonban két roham ellenére sem. A veszteségek láttán a demoralizált katonaság a további harcot nem vállalta, a tisztek erélyes fellépése ellenére is visszavonultak Magyarnándorba. A harci események híre eljutott Budapestre is, ahol végre cselekedtek, és Balassagyarmatra vezényelték az iglói géppuskás tanfolyam hallgatóiból álló különítményt, akik kora délután megérkeztek, majd egy rohammal elfoglalták a laktanyát. Ekkor, mondván, nekik ennyire szólt a megbízatásuk, el is vonultak. Az ismét katonaság nélkül maradt Balassagyarmat védelme újra a polgárokra hárult. Ám időközben Magyarnándorban rendeződtek a sorok, és a katonák éjfél előtt ismét bevonultak Balassagyarmatra.

Bevetésen a páncélvonat

Másnap reggel megérkezett a 23. számú ideiglenes páncélvonat is. Épp jókor, mert Losonc felől cseh erősítéssel egy vonat közeledett. A polgárok és a páncélvonat tüze azonban visszafordulásra kényszeríttette. A balassagyarmati harcok hírére január 30-ára a megszállt Ipoly-völgyi vasút mentén fekvő településekről is a folyón túlra szorították a megszállókat. Ezt követően, január 31-én Prágában elrendelték a demarkációs vonaltól délre megszállt területek kiürítését.

A harcokban négy magyar katona és hat civil halt meg, köztük az előkészületekben jelentős részt vállaló Rózsa András kalauz és Petrovics József mozdonyfűtő. Megsebesült tizenkét katona és kilenc civil, közülük öt vasutas. Csehszlovák részről nyolc halott és hét sebesült volt a veszteség. A balassagyarmati harcokat a salgótarjáni béketárgyalások zárták le február 2-án, de a következő hónapokban a folyó túlpartjáról többször is ágyútüzet zúdítottak a városra. A trianoni békediktátum közlekedésről szóló fejezete Csehszlovákiának adta az Ipoly-völgyi vasút magyar szakaszának használatát. Balassagyarmat Magyarországon maradt, de az egyik nagy vesztes lett. Elveszítette természetes vonzáskörzetének felét, területének egyötödét. Az Ipoly-völgyi vasút sehová sem vezető vasút lett, két helyen metszi az országhatár.

Régi cím, új tartalom

Az 1919. január 29-én kitört balassagyarmati fegyveres felkelés első évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a városban, amit később minden évben megtartottak. A források szűkében lévő Balassagyarmat 1922-re tudta elkészíttetni az ellenállásra emlékeztető emléktáblát, amit 1922. október 29-én lepleztek le Horthy Miklós jelenlétében. „Magyarország jövőjére messze kiható esemény örök emlékét hirdeti e tábla” – kezdődik a szövege, majd a tíz magyar áldozat neve olvasható. (Petrovics József mozdonyfűtő keresztnevét helytelenül Andrásnak írták.)

A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatása, illetve a városnak adományozott Civitas Fidelissima (Leghűségesebb Város) címen felbuzdulva a balassagyarmati harcokban részt vevő értelmiségiek Balassagyarmatnak a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) címet akarták elérni, ám a hőn óhajtott törvényt nem alkották meg. Balassagyarmat azonban használhatta a címet.

A felkelés tizedik évfordulójára a két hősi halott vasutasnak – ma is meglévő – igényes síremléket állítottak, és a felvételi épület falára emléktáblát készíttettek. Az 1931-es emléktábla-avatásból a magyar vasutas társadalom országos jelentőségű eseménye lett. Az emléktáblát József főherceg avatta fel a MÁV vezetőinek jelenlétében, míg a harcokban részt vevő vasutasokat felterjesztették a Magyar Háborús Emlékéremre. Első csoportjuknak az ünnepségen személyesen a főherceg adta át a kitüntetést A csehkiverők 1941 és 1943 között megkapták a Nemzetvédelmi Keresztet is.

A történet 1945-ben látszólag félbeszakadt. A harcokban az impozáns felvételi épület – rajta a két vasutas emléktáblájával – elpusztult. Bennégett a csomópont eddigi történetének minden tárgyi emléke. Az idős balassagyarmatiak még a rendszerváltáskor is őrizték a Civitas Fortissima eszméjét, és célul tűzték ki, hogy a város használhassa a dicső címet. Január 29-ét 1998-ban a város ünnepe rangjára emelték. Hét évvel később a 2005 novemberében tragikus körülmények közt elhunyt Urbán Árpád képviselő egyéni beadványt nyújtott be. Ez alapján 2005. május 30-án az országgyűlés elfogadta a 2005. XXXIX. számú törvényt Civitas Fortissima Balassagyarmat, a legbátrabb városról.

A balassagyarmatiak több mint nyolcvanéves vágya valóra vált.

Gere József

Forrás: Gere József: A szárnyaskerék katonái. Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város? Magyar Államvasutak Rt., Budapest, 2002; Hausel Sándor–Tóth Tamás–Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. Balassagyarmat, 2002.

Sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Vasút Nagyvasút Kiemelt ajánlatok

Knorr-Bremse fékrendszerek a világ körül – 5. rész: Kötöttpályán Magyarországon I.

iho/vasút   ·   2022.05.14. 09:00

Sorozatunkban előző részeiben azt mutattuk be, hogy a Knorr-Bremse Budapest piacvezető vasúti fékgyártó vállalatként a világ mely távoli országaiba szállít fékrendszereket vonatok, metrók és villamosok számára. Képzeletben jártunk Afrikában, Ázsiában és a távoli Ausztráliában is. Számunkra a legérdekesebbek mégis azok a szerelvények, amelyekkel itthon találkozhatunk nap mint nap, amelyekben Budapesten tervezett és gyártott fékberendezések, fékvezérlő rendszerek és levegőellátó egységek gondoskodnak a biztonságos fékezésről.