Váltás Budaörsön, ahogy az érintettek látják – 1. rész: Mi történt, miért?

A Budaörsi repülőtér sorsával foglalkozó netes fórumokon többen jelezték, jó lenne, ha a történet főszereplőitől olvashatnák azt, hogyan látják ők a folyamatokat, az átadás-átvételt, a repülőtér jövőjét. Az iho/repülés vállalkozott a két interjú elkészítésére, és kommentárok nélküli közreadására. Terjedelmi okok miatt nem tudjuk egyben közölni a beszélgetéseket: az első részben mind a régi, mind az új üzemeltető azt mondja el, hogyan alakultak a történések mostanáig.

– 2014-ben interjúztunk utoljára, és már akkor szó volt arról, hogy a Vagyonkezelő és a Repülőszövetség között komoly vita van arról, miképp alakulnak a pénzügyek, ki tartozik, kinek.

– A Budaörsi Repülőteret a Honvédség kezelte, majd 2002-ben kötöttek egy bérleti szerződést az MRSZ-szel a további üzemeltetésre. Az akkori szerződés lényegi része az volt, hogy fizessen az MRSZ 300 ezer forint bérleti díjat havonta, amiből visszatarthatja a repülőtérre költött összegeket. Tekintettel arra, hogy millió fölött van a repülőtér üzemeltetése havonta, nyilvánvalóan soha nem fizetett az MRSZ, igaz, számlát se kapott soha. 2005-ben, amikor épp egy megbízott végezte a főtitkári feladatokat, megjelent két ember a vagyonkezelőtől. Az orra alá dugtak egy új szerződést, azt mondták, most rögtön írja alá, különben holnap ki kell költözni, majd elvitték a szerződés példányait, mondván, hogy amikor a vagyonkezelő is aláírja, akkor visszaküldik a mi példányainkat. Erre nem került sor 2010-ig. Majd 2010 végén, akkor már Kecskeméti Tamás volt az elnök, küldtek egy számlát 2002-ig visszamenőleg, hogy az MRSZ fizesse meg ezeket a díjakat.

– Igen. Tamás azt mondta, hogy egyrészt öt évnél régebbi követelést nem lehet érvényesíteni, másrészt neki még mindig a 2002-es szerződés volt a kezében, ami szerint ha a pénzt a reptérre költöttük, azt nem kell kifizetni. Erre előhúzták, mint a nyulat a kalapból azt a 2005-ös szerződést, amit addig nem láthattunk, és amiben teljesen jogsértő módon az szerepelt, hogy mindent, a felújításokat is, még ráadásul a bérleti díjat is az MRSZ fizeti. Sőt, bármiféle felújítást is, tulajdonos beleegyezésével lehet csak elvégezni, annak ellenére, hogy a tulajdonos nem fizeti. Miután ezt a szerződést nem látta senki, nem is e szerint éltek. A vagyonkezelő ugye öt évig egy szót nem szólt semmiért, számlát se küldött, és a leveleket se válaszolta meg, mert azért időnként írtak neki, hogy ledőlt egy épületfal, helyre kéne állítani, nem volt válasz, a benzinkutat fel kéne újítani, arra se volt válasz. Az MRSZ mind elvégezte ezeket a munkákat, hiszen voltak dolgok, például az életveszélyessé vált épületrész, amire nem várhatta, hogy majd a vagyonkezelő válaszol. De a bíróságon a ráfordításainkat azért nem fogadták el, és ezért a vagyonkezelőnek adtak igazat, mert a vagyonkezelő sohasem válaszolt. Elvileg ilyen esetben a kifejezett tiltáshiány beleegyezést jelent, de nem vagyok jogász.

2010–2011 környékén Tamás, majd 2012 után én, próbáltunk velük egyezkedni, nem sikerült. Mintegy 45 millió forint értékben tudtuk számlákkal bizonyítani olyan munkák költségeit, amelyeket a törvény szerint egyértelműen a tulajdonos kötelezettsége lett volna elvégezni. A vagyonkezelő soha egy vasat sem adott, a tulajdonosi kötelezettségének soha nem tett eleget. Ez volt a per alapja, és mivel perben álltunk az összegek ügyében, nyilván azóta se fizettünk, ez növelte a tartozást, mert abban a pillanatban, hogy kifizetjük az első havi díjat, azzal elismerem, hogy neki van igaza, de nyilván a peres eljárás közben ezt nem teszem meg.

Tavaly másodfokon volt már az ügy, amikor a vagyonkezelő valamilyen igazgatója végre kijött megnézni a helyzetet, és azt mondta, hogy jó, akkor írjunk egy új szerződést, és gondoljuk át a fizetési feltételeket. Megírtuk, beadtuk a számlákat, ehhez képest két hét múlva felmondták a bérleti szerződést. De azt mondták, nem akarják, hogy kimenjünk, majd megoldjuk az új szerződéssel. De abban a pillanatban, hogy felmondták a bérleti szerződést, mi ott álltunk, mint államnak tartozó cég, akivel nem köthetnek új bérleti szerződést. Ez a patthelyzet volt egy évig.

– És közben, ha jól értem, hogy az MRSZ-nek a vagyonkezelő által vélelmezett tartozása már 70 millió körül volt.

– 52 milliót fogadott el a bíróság, kevesebbet állapított meg, mint amit a vagyonkezelő korábban kért. Mi tovább üzemeltettük a repülőteret, akik rajtunk kívül használták, fizették a rájuk eső költségeket, és ebből fenn lehetett tartani. Igen ám, csak olyan február környékén a vagyonkezelő elkezdte heccelni a népeket: az egyik cég, amely tartozott a szövetségnek, azt a tájékoztatást kapta írásban, hogy az MRSZ nem jogosult albérletbe adni a repülőteret, és a cég ne fizessen az MRSZ-nek semmiféle bérleti díjat. Erre egyenként bementek a bérlőink a vagyonkezelőhöz, volt, aki direkt ezért ment, volt, aki más ügyben, de akkor már rákérdezett erre is: szép lassan mindenkinek azt mondták, hogy ne fizessenek az MRSZ-nek. Azért annyira tisztességesek voltak ezek a cégek, hogy azt mondták, a jogi helyzet tisztázásáig ügyvédi letétbe teszik a pénzt. De az ügyvédi letétet nem fogadta el se az ELMŰ, sem a Vízművek, se a dolgozóink bérként. Volt, aki azt mondta, hogy ha nem tudjuk igazolni a tulajdonosi jogot, akkor egyáltalán nem fizet bérleti díjat, több mint egymillióval tartozik, de nem is akarja kifizetni.

– Vannak, akik hatalmas bevételekről beszélnek, például amikor itt forgattak Budaörsön, nagy pénzeket fizettek ezért.

– Igen, és abból pótoltuk azt, amit nem fizettek ki a bérlők. Az egyik épületszárnyat rendbe tettük, állagmegóvást tudtunk rajta végezni, minden fillért ráköltöttünk a reptérre, sehova máshova nem ment pénz.

– Merthogy állandóan felbukkanó kérdés: amit a repülőtéren lévő cégek fizetnek az MRSZ-nek Budaörs használatáért, az mire megy el?

– A repülőtér üzemeltetésére, amivel mi fillérre el tudunk számolni. Fizetünk három portást, négy fő hangármestert, és négy embert a toronyban. Ezen kívül füvet nyírunk, vizet szolgáltatunk, szennyvizet fizetünk, villanyt fizetünk, gázt fizetünk a fűtésre, hadd ne soroljam. Felújításra sose volt pénz, mert annyit nem fizetett senki, hogy maradjon a műemlék felújítására is.

Júliusban összeült az elnökség, és azt mondtuk, hogy felmondjuk az üzemeltetést, felmondunk a dolgozóknak, mert akkor az már látszott, hogy augusztus végéig van pénzünk. Na de azt mondták, várjunk még egy kicsit, augusztus 31-étől veszik át, és azt mondták szóban, hogy átveszik a dolgozókat is. Gondolkodtam a dolgon: ha átveszik őket egy az egyben, akkor ez szerencsésebb megoldás, nem mondok fel a dolgozóknak. Erre 28-án közölték, hogy nem veszik át őket, mondjak föl nekik, és majd ők újra alkalmazzák, mert nem hajlandók átvenni a későbbi felmondással járó költségeket, nem hajlandók kifizetni a végkielégítéseket: van, akinek hat hónap jár, ráadásul nyugdíj előtt még plusz két hónap. Jelzem, egy 180 napos ideiglenes joggal, én is meggondolnám tömeges határozatlan idejű munkaviszony létesítését.

– Végül is tehát mi lett a budaörsi MRSZ-alkalmazottakkal?

– Nekünk kellett felmondani az embereknek, ami plusz 15 millióval betett a szövetségnek. Aztán: az üzemeltetésnek vannak olyan ingóságai, amelyeket nem lehet elvinni, például a fénysort, a kábeleket; a tűzoltó készülékeket nem vihetem el a hangárból, márpedig van belőle nem kevés, de nem hagyhatom ott a hangárt ezek nélkül.

Eljött augusztus 31., megjelent a vagyonkezelő négy embere, és a közjegyző. Megkérdeztem: rendelkeznek-e megfelelő felhatalmazással a papírok aláírására. Erre azt mondják, hogy benne van a munkaköri leírásukban. Mondtam, akkor nyilván megtekinthető ez a munkaköri leírás. Azt mondja erre a közjegyző, hogy ezek az urak úgy szerepelnek a cégkivonatban, mint képviseleti joggal rendelkezők. Mondtam, jó, a következő kérdésem, fel vannak-e hatalmazva arra, hogy az ingóságokat átvegyék. Arra nem, mondták, írjuk meg a jegyzőkönyvet és majd történik valami. Megmondtam: a tavalyi felmondás óta eltelt időnek az összes üzemeltetési költsége a vagyonkezelőt terheli, és az úgy nem működik, hogy én most átadok valamit, és az ellentételezést nem kapom meg. Mire a válasz: ők erre nincsenek felhatalmazva. Mire én azt mondtam, hogyha erre nincsenek felhatalmazva, akkor én meg nem tudok mit aláírni, viszontlátásra, otthagytam őket. Nem mondtam olyat a vagyonkezelőnek, hogy nem akarom átadni, én csak azt kifogásoltam, hogy azok az emberek, akiket odaküldött, nem voltak felhatalmazva arra, amit el kellett volna végezni.

– És akkor most mi a helyzet?

– Küldtek valami levelet, ami még nem láttam, hogy a távollétünkben is átvették a repülőteret, és odaadták az Aoeroglobe-nak. Ehhez a tulajdonosnak joga van.

– Mi lesz a dolgozókkal és az ingóságokkal?

– Fogalmam sincs. A dolgozókat állítólag az Aeroglobe fölvette, de én erről papírt nem láttam, a dolgozókkal nem beszéltem.

– De Budaörs azóta is működik.

– Persze. Csak csendesen jegyzem meg, hogy amikor a hatóság auditálta a repülőteret, akkor a mi ingóságainkkal minősítette üzemképesnek. Magyarul most az MRSZ vagyonát használják. De nekem Jakab Tamással nincs semmi bajom, mert nem ő tehet róla. A vagyonkezelő egyszerűen einstandolta az ingóságainkat és odaadta az Aeroglobe-nak, hogy használja.

– Mikor tudta meg az Aeroglobe azt, hogy át fogja venni, átveheti, vagy át kellene vennie Budaörs bérlését, üzemeltetését? Hogyan kezdődött ez a történet?

– Vagy másfél éve szóbeszéd, hogy az MRSZ előbb vagy utóbb meg fog bukni, és magától úgy fog dönteni, hogy vissza fogja adni az üzemeltetést meg a repülőteret, mert nem tudja magát fönntartani. Aztán sajnos ez addig csavarodott, míg a Budaörsi repülőtér egyéb bérlői úgy döntöttek, hogy ők nem fizetnek tovább az MRSZ-nek, mert tudomásuk szerint már jogcím nélküli használóként kér bármiféle díjat. Az a baj, hogy ezek a bérlők nem vették tudomásul, hogy ha ők nem fizetnek, akkor maguk a repülőtér alkalmazottai, a tornyosok és a hangármesterek nem fogják megkapni a fizetésüket, kvázi nem lesz, aki kiszolgálja őket.

– A Fly-Coop fizette végig a bérleti díjat?

– Természetesen, sőt: az utóbbi három-négy hónapban én már előre leadtam készpénzfizetési számla ellenében az MRSZ-nek a havi díjainkat. Már júliusban és augusztusban is így fizettünk. Közben elterjedt itt Budaörsön a hír, pontosan annak hatására, hogy a többi bérlő elkezdett nem fizetni, hogy az MRSZ augusztus 1-jén, vagy 15-én, vagy legkésőbb augusztus 31-én bezár mindent, köszöni szépen a részvételt. Ekkor mi és az összes többi bérlő, a megfelelő úton-módon jeleztük az MNV Zrt. felé, hogy nyitottak vagyunk, több szereplő is jelentkezett, hogy szívesen lenne üzemben tartó, annak érdekében, hogy egyetlen napra se álljon le a repülőtér. Mert vagyunk itt egy páran, akik, hogyha a repülőtér bezárna akár csak egy hónapra is, gyakorlatilag megbuknánk.

– Mert akkor a FlyCoop-nak nem lenne bevétele.

– Természetesen. A FlyCoopnak itt minimum tíz repülőgépe dolgozik naponta.

– És az hogyan alakult ki, hogy a jelentkezők közül épp az Aeroglobe lett a kiválasztott?

– Mint a Fly-Coop Kft., és az Aeroglobe Kft. tulajdonosa és ügyvezetője, úgy gondoltam, hogy nem a Fly-Coop Kft. nevén adom be az igényemet, hanem az Aeroglobe Kft. nevén, hivatkozva a Fly-Coop Kft.-re természetesen, de az Aeroglobe az a kft., amely, hogyha megkapja az üzemeltetési jogot, teljesen csak ezzel fog foglalkozni, ez lesz a tevékenységi köre, nincs semmi más feladata, csak az, hogy a Budaörsi repülőteret jobbá tegye valahogyan, működőképessé. Készültem arra, hogy az MNV Zrt., tanulva az MRSZ-szel való kapcsolatából, pontos elszámolást fog kérni. Egy cég, amelyik csak ezzel foglalkozik, csak az tudja teljesen tisztán havonta letenni az asztalra, hogy mik voltak a bevételek, kiadások és hogyan tudja működtetni a repülőteret. Nem tudom pontosan, hogy mi segítette elő a döntést, egyéb médiahírekkel ellentétben senkinek semmi köze nincs ehhez, bátran állíthatom.

– Sokan kérdezik: nincs politikai kapcsolat a dolog mögött?

– Nincs, semmi. Összefoglaltam a jelenlegi helyzetet, mi az én tervem, hogyan áll most a repülőtér, mik a bevételei, kiadásai, hogy lehetne ezen javítani, leírtam az 1-2-3 hónapon belüli céljainkat, aztán a hosszú távúakat, és azt is jeleztem, hogy a céljaink olyanok, amiket én hajlandó vagyok aláírni, hogy megpróbálom teljesíteni.

– Ha jól gondolom, abból is, amit Mészáros László az MRSZ részéről elmondott, ahhoz, hogy valaki erre a feladatra vállalkozzon, nagyon sok tőkét kell mozgósítania. Végül is, gondolom, attól függetlenül, hogy megváltozik a bérlő, a Vagyonkezelőnek fizetni kell a bérleti díjat.

– Így van. Pontos információim nincsenek, de az MRSZ nagyon sok éve nem fizet bérleti díjat olyan címszó alatt, hogy ők ráfordítják a pénzt a repülőtérre. Én nem tudom, nekik milyen szerződésük volt, csak sejtem, mivelhogy sokan megerősítették, hogy ha egy szerződésben le van írva, hogy van egy havi bérleti díj, és oda van írva, hogy a kötelessége ezt kifizetni, valamint az állagmegóvást emellett fenntartani, és fejlesztés esetén nem számolható be a bérleti díjba, akkor szerintem ez teljesen világosan meg van fogalmazva, hogy mik a kötelességeink. Én nem tudom, hogy az ő szerződésük ténylegesen így nézett-e ki, a mienk így néz ki. Havi 300 ezer forintot kellett volna fizetniük, amit nem tudtak kifizetni, egy 83 hektáros területnek a bérleti díját.

– Mészáros László szerint a repülőtér havi fenntartása havonta több mint  egymillió forintba kerül. Ehhez képest kellene fizetni még a 300 ezer forintos bérleti díjat, és ez nem jött össze a bérleti díjakból.

– Akkor gondoljuk együtt végig logikusan, úgy, hogy nem tudok pontos adatokat a repülőtérről. Van négy tornyos alkalmazott, van négy hangármester, két éjjeli őr, meg egy reptérvezető, ez tizenegy alkalmazott: ha minimálbért kapnak is, akkor is egy cégnek egy ember 200 ezer forintjába kerül, Az 11×200 ezer, 2 millió 200 ezer forint, és még nem fizetett vizet, villanyt, gázt. Tehát nem egy, hanem 3-4 millióba kerül a repülőtér. Ez a nulla, és nem fejlesztettünk semmit, plusz ki kell fizetnünk a bérleti díjat. Ez eddig is így volt, eztán is így lesz. A bevételek meg úgy alakulnak, hogy ha körbenézünk a hangárban, akkor ott meg tudunk számolni minimum 40–50 repülőgépet, de legyen csak harminc: ha harminc repülőgép tulajdonosa kifizetné a korábban meghirdetett tárolási díjat, meg kiszámolják a forgalom alapján, hogy mennyi bevétel származik a le- fölszállásokból, illetve van itt egy-két nagyobb terület, ami ki van adva bérbe, plusz még vannak filmforgatások is, akkor azért kijött volna, hogy közel nullán lehet a repülőteret üzemeltetni.

– Fejlesztésre, állagmegóvásra nem biztos, hogy lett volna pénz, gondolom.

– Több ízben volt itt elég komoly filmforgatás. Hírek vannak arról, hogy ki, mennyit fizetett ezért, nem tudom, hova került a pénz. Ahogy számoltam, biztos vagyok benne, hogy az első hónap végén is nullásak leszünk. És ha ki tudom adni a repülőtérnek egy részét egy-két napra, vagy rendezvényeket tudok szervezni, akkor az összes abból származó bevétel elősegítheti azt, hogy fejlesszek a repülőtéren, vagy vegyek föl plusz alkalmazottat, aki segít a karbantartásban. Lehet, hogy én állok túl pozitívan a dolgokhoz, de így álltam mindenhez, aminek nekiállok, és ez eddig működik.

– Egy pillanatra, hogyha be tudnánk tekinteni a jelenlegi szerződésbe, ami az Aeroglobe és a vagyonkezelő között született: mennyi bérleti díjat kel fizetniük, és hogy néznek ki a ráfordítások?

– Arra nincs felhatalmazásom, hogy a bérleti díj mértékét nyilvánosságra hozzam, de fizetek bérleti díjat, jóval többet, mint amennyit az MRSZ-nek kellett volna. Emellett az állagmegóvást alá kellett írnom, erre is kell fordítanom pénzt, valamint megpróbálunk bizonyos körülményeket javítani rövid távon. Most hat hónapra szól a szerződés.

– Mit lehet ezalatt javítani?

– Lehetne a toronynak a szolgáltatásait fejleszteni. Lehetőség szerint megpróbálom elindítani egy Traffic Information Zone, illetve assist szolgálat engedélyeztetését, ami tulajdonképpen viszonylag minimális pénzráfordítást, inkább szakmai ráfordítást igényel. Ez sokkal nagyobb biztonságot adna azoknak a repülőgépeknek, amelyek ebben a körzetben repülnek. Ebben a pillanatban gyakorlatilag a környező repülőterekről fölszálló repülőgépek és az itt fölszálló, közlekedő, vagy áthaladó repülőgépek össze-vissza repülgetnek, mindenki mindenfelé. Ha lenne légtere a Budaörsi Repülőtérnek, akkor ez sokkal biztonságosabban működhetne. Valamint a reptéren elvégezhető műveleteknek a száma is megnövekedhetne jog szerint. Ez már nagyon régóta erősen ajánlott lett volna. Volt róla szó, én most nekiállok, és megpróbálom engedélyeztetni, remélem sikerül.

– Mi van a hangárokkal? A nagyhangár nagyon rossz állapotban van, a kisebb hangár meglehetősen zsúfolt. A kicsiről elterjedtek olyan hírek, hogy bútorraktárnak fogják kiadni.

– Még gyerek lehettem, amikor privatizálták ezt a területét a repülőtérnek, a kis hangárt, ahol jelenleg a Fly-Coop Kft. és a Goldtimer Alapítvány található. Nem is a reptérhez tartozik, én ezt egy privát cégtől bérlem. Természetesen, ha van rá lehetőségem, és jobb körülményeket tudnánk teremteni a nagyhangárban, akkor a cégeink és a Goldtimer Alapítvány is átköltözne oda: fölösleges bérelnem a komplett repülőteret és a hangárt, meg ezt a kishangárt is. Ez még azért működik repülőgéptároló hangárként, mert a Goldtimerrel úgy döntöttük, hogy kibéreljük, jelenleg ez az egyetlen olyan egybefüggő hangárterület, ahol télen 0–10 fok között tudjuk tartani a hőmérsékletet, hogy tudjunk dolgozni. A nagyhangárban nem lehet. Félő, hogy a kis hangár meg fog szűnni, mint repülőgéptároló, mert már nagyon régóta privát tulajdonban van.

– És a nagyhangárba beférne minden, ha oda átköltöznének?

– Igen, mivel ott elég sok jogcím nélküli használó van, fogalmunk sincs, hogy kié jónéhány repülő, autó, ami ott van. Próbáljuk kideríteni, hogy ki kicsoda, és próbálunk rendet tenni.

– Hogy néz ki az alkalmazottak helyzete? A repülőszövetség az utolsó pillanatban kapta azt az instrukciót, hogy bocsássa el az alkalmazottakat, tehát a repülőszövetségnek kell kifizetnie a végkielégítéseket, 15 millió forintot.

– Egy dolgozónak a végkielégítése a kéthavi bére. Az előbb fölsoroltam a tizenegy alkalmazottat, akiknek a kéthavi bére 4 millió 400 ezer forint lenne maximum, tehát nem 15 millió, szerintem.

– Lehetnek erről viták, mert vannak nyugdíj-közeli alkalmazottak, akiknek több jár – mondja az MRSZ. De az összegtől függetlenül: mi van az emberekkel?

– Felvettem őket alkalmazásba, mert szükségem van rájuk. Két Kft. között egy dolgozó úgy tud átmenni egyikből a másikba, hogy közös megegyezéssel felmondanak, vagy felmondanak neki, és akkor kap végkielégítést, akkor tudom én fölvenni. Hogy ezt az MRSZ hogyan oldotta meg, ez nem az én problémám. Én úgy tudom felvenni, ha nem áll alkalmazásban más szervezetnél.

– Ezek szerint mindenki maradt a helyén.

– Így van. Pontosan.

– A reptér üzemeltetése is teljesen folyamatos volt?

– Igen. Augusztus 31-én az MRSZ úgy döntött, hogy a toronyszolgálatot felfüggeszti, lepakolták a toronyból a cuccaikat, és másnap fél 8-tól 9-ig tartott, hogy a toronyszolgálatot újra fel tudtuk állítani, vittünk rádiót és működik minden.

– Voltak mindenféle más, az MRSZ tulajdonában lévő felszerelések a repülőtéren, például tűzoltó berendezések.

– A tűzoltó berendezéseket el szerették volna nekünk adni, kértem tőlük egy listát, sorolják fel, miket és mennyiért. Mondták, hogy ezeket nevesítve 500 ezer forintért vásároljam meg. Mivel sajnos Mészáros úrék nem megfelelő módon álltak hozzá az átadás-átvételhez, nem vásároltuk meg, és sose tudtam meg, hogy mit szerettek volna nekünk eladni ennyiért. Kihívattam a tűzvédelmisünket, hogy ami van, azt összegyűjtsük, bepakoljuk nekik egy tároló helységbe. Felmérettem a területet, és megmondták, hogy mit kell megvásárolni: teljesen új tűzoltó berendezésekkel szereljük fel a nagyhangárt, és ezekkel együtt sem lett 500 ezer forint az egész.

– A másik, amit az átadás-átvételkor az interneten elég sokan emlegettek, hogy az Aeroglobe-nak megvannak-e egy repülőtér üzemeltetéséhez szükséges hatósági engedélyei?

– Igen. Augusztus 31-én reggel 9-kor vettem át az NFM-től a repülőtér üzemeltetéséhez szükséges engedélyt. Tudván, hogy a közigazgatási eljárás hossza huszonegy nap, már amikor felmerült a szikrányi esélye is, hogy átvesszük a repülőtert, és az első tárgyalások megvoltak az NFM-mel, időben elindítottam az eljárást, úgy, hogy majd pótlom a tényleges bérleti szerződést a vagyonkezelővel, és addig legalább meglesznek a szakhatósági engedélyek. A kollégáim a Fly-Coop Kft-nél, a Goldtimernél, a szakmában dolgozó emberek, mindenki támogatja, és ma is üdvözli ezt a lépést. Együtt sikerült mindenféle működési szabályzatot, illetve repülőtérrendet megcsinálnunk, ez egy elég komoly szakmai összefogás volt.

– Sokan mondták azt, hogy ez az egész sokkal egyszerűbb, tisztább és normálisabb lenne, ha az Aeroglobe pályázaton nyerte volna el a repülőtér bérleti, üzemeltetési jogát.

– Igen, én is nagyon örülnék neki, csakhogy egy közbeszerzési pályázatra nincs idő akkor, amikor az MRSZ bejelenti július közepén hivatalosan is, hogy ő augusztus 15-én befejezi tevékenységét. Ezért muszáj volt az MNV Zrt.-nek egy ilyen döntést hoznia, hogy addig ne álljon meg a repülőtér, Tudomásom szerint ők most ki fognak írni egy közbeszerzési pályázatot.

– És ezen a pályázaton nyilván az Aeroglobe is indul.

– Természetesen.

A páros interjú következő részében Budaörs korábbi és jelenlegi üzemeltetője a repülőtér jövőjéről beszél.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!